Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-19 / 51. szám
Ámde azon hang és modor, melyen y > ott€ kedves Barátom beszél, legbiztosabb eszköz arra, hogy az óhajtott hatásnak talán épen ellenkezőjét érje el. Mert, kik is azok, a kik cikkét olvassák ? Ezúttal eltekintek attól, mely kárörömmel olvashatták azt az ellentáborban. Elolvasták azt: i. Önérzetes, ügyszeretettel buzgón munkálkodó lelkészek, 2. Tagadhatlanúl olyan lelkészek is, a kik ^napszéimba dolgoznak€ ; a reájuk bizottakat úgy, a hogy jól-rosszúl letudják. 3. Némely világiak. Milyen lehetett cikkiró Barátom sorainak hatása mindhármára ? Az 1. alattiakat, azokat t. i. tekintve, a kik a lelkészi rögös, oly sok nélkülözést és csalódást szülő pályán, önmegtagadó odaadással, és az ügy iránt, melyet szolgálnak, lelkesedéssel, és üdvös haszonnal is működnek .... ha ezek kedves Barátomnak cikkében olvasták azt; ^Nézzünk csak be a falusi és némely városi parochiákba! Tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek ! de bizony ott az uj életnek érliiktetése nem látszik, . . . minden a régiben van a prédikáció lemorzsoltatik .... a lithurgikus teendő olyan hókusz-pókusz módon végeztetik . . . aztán jő a vadászat, madarászat, halászat .... szomszédlátogató eszem-iszom .... álom, az önámitás kényelmes párnáján€ . . . akkor bizony-bizony kell hogy a fájdalmas keserűség érzete szállja meg azok keblét, a kik hű és buzgó kötelességteljesítés fejében jutalmul azt nyerik, hogy — és pedig saját hitfeleiktől — urbi et orbi az kürtöltetik ki, hogy a protestáns papi osztály nagyjában egyesek kivételével nemcsak hogy szent hivatása színvonalán nem áll, de sőt hogy szent kötelmeiről teljesen megfeledkezők hitvány seregéből áll. Fel nem tehetem, hogy tisztelt Barátom légből kapottan szól, — ut aliquid dicere videatur, de azt meg még kevésbé hiszem, hogy tapasztalt tények alapján ir. Nem marad tehát hátra egyéb, mint hinnem azt, hogy a jelen időnek, a papi osztály iránt általán táplált ellenszenvét, miután az cikke tendenciájához kinálkozólag odaillett, egyszerűen és készségesen felkapta, felhasználta. Mert hát közvetlen tapasztalatai azon kerület lelkészi köréből lehetnének legközelebb, mely kerülethez maga Barátom is tartozik Azt írja erre vonatkozólag: ^Tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek !( < De ha már ott elfogulatlanul és némi jó akarattal körültekint, akkor velem egyetértve bizonyára azt fog kelleni konstatálnia: hogy a kivétel kifejezés éppen ellenkezőleg azon kevesekre használandó, a kik a kor intő szavát meo<Ü> nem értve vagy meg nem figyelve, csakugyan ^nembánomoskodva* tespednek. De tudnia kellene k. Barátomnak velem együtt azt, hogy olyan erélyes, figyelmét mindenre és lankadatlan éberséggel mindenüvé kiterjesztő superintendensi főfelügyelet mellett , olyan buzgó esperességi ellenőrzés alatt, milyeneknek legközelebb a mi egyházkerületünk is örvend, nemcsak hogy a lelkészi kar ellen a k. Barátom által felhozott vádakhoz képest panasz egyáltalában fel nem merült, hanem ellenkezőleg a mint az évről-évre a kánonszerű egyházlátogatásról számotadó superintendensi jelentésekből olvasható, különösen a lelkészi kar az, a mely mint arra méltán érdemes, méltánylással kiemeltetik. (Ellenkezőjét annak 17 évi egyházi működésem ideje alatt csakis egyetlen esetben hallottam és olvastam). Es a jó példa, mely a buzgóság, erély és az uj üdvös eszmék felkarolására nézve felülről jő, lelkesitőleg hat mindenütt éppen legközvetlenebbül a lelkészi karra, utánzást az egyház sorsa és jövője iránt lángoló érdeklődést eredményezvén. Tudnia kellene k. Barátomnak és bizonyára tudja is azt, hogy éppen azon nemes mozgalmaknak, melyek ujabb időben az egyházi téren, már akár a közoktatást, akár az egyházi szervezkedést, tömörülést érdeklőleg megindultak, legérdeklődőbb és — miután elveink szerint a hívek közössége, összessége, a tulajclonképeni határozó tényező — legbefolyásosabb munkásai otthon a gyülekezetekben éppen a lelkészek, a kik vissza nem riadnak azon akadályok elől, melyeket nemes intencióik elébe a pigra massa gördít. Tudnia kell azt, hogy papságunk köréből igen számosak azok, a kik szorosan vett ^lelkészi teendőik^ kifogástalan teljesítésén felül az egyháznak felvirágoztatása szent érdekében, a legtöbb esetben küzdelmes nehéz munkával és nem ritkán hálátlansággal fizettetve különben is o o I minden irányban buzgólkodva működnek. Avagy
