Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

rálásáról. A legközelebbi számban pedig ezen restaurá­lás már a jövő tavaszra van kitűzve. Valóban igaz is, hogy az ügy élére állt Komáromy László, alispán és egyházmegyei segédgondnok urnák nincs forróbb.kíván­sága, mint valósulva látni e lelke elébe annyi buzga­lommal, annyi kitartással és jóakarattal kitűzött célt, mely által nemcsak a kormánya alatt lévő egyházmegye egyik szerény községének életérdekeit elégítendi ki, ha­nem a nemzetiség ügyének is szent érdekű szolgálatot teend. Csak látni kell nevezett segédgondnok urat, mi­dőn ez ügytől áthatva, arról mintegy átszellemülve szól, cselekszik, fáradságot és anyagi áldozatot egyként nem sajnalva s lehetetlen, hogy példája másokat is a szent ügy iránt lelkesedésre ne gyújtana. Engemet, ki azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy segédgondnok úr­ral ez ügy felett gyakrabban beszélek, épen ezen lelke­sedés közvetlen tapasztalása indít felszólalásra, hogy a műrégészet s történelmi emlékek barátainak s különö­sen pedig a magyar haza protestáns lelkészeinek figyel­mébe, melegen ajánljam e szent ügyet. A szétküldött kérő ívek beküldésének határideje e hónap végével lejár; tegyek meg azért igen tisztelt lelkésztársaim mindazt, amit körükben, a szent ügy ér­dekében megtenni hatalmukban van, hogy a midőn mi lelkészek annyi panaszt hangoztattunk már a világiak közönye miatt, ezen panasz nehéz súlylyal ne essék vissza ránk akkor, midőn egy világi kormanyférfiu, egy­házi ügyben kérő szót intéz hozzánk. Higyjék el, különösen Önök, ott az alföld dús ró­náin , szegénységről, Ínségről semmit nem tudó lel­késztársak ! nekünk tiszamellékieknek, kik vagyonban és számban nagyon szegények vagyunk, könybe lábad sze­münk annak láttára, midőn egy ily esdőszózatot 20,000, mondd: húszezer lélekkel biró egyházközségből ezen meglepő tartalommal kapunk meg : »vissza— hozzá még, ha ezen egyházközségnek lelkésze tekintélyes kor mányférfi is. Iíol van így a szeretetben a közösség? Hol az apostoli intés : »egymásnak terhét hordozzátok.4 A szent ügy célhoz jutását, a legmagasabb helyen is melegen felkarolták ; így király ő felsége 300 frtot legkegyelmesebben adományozott. A vallás- és közok­tatásügyi magas ministerium pedig 1500 frtot. Egyesek is szépen adakoznak. Megemlítem e helyen, Schuster Konstantin kassai r. kath. püspök urat, ki a közér­dekű ügyek gyámolításában mindenütt elől szokott járni s itt is 50 frttal áldozott. Neveiket, valamint mindazok nevét, kik a szent cél előmozdításához bármily csekélységgel is fognak já­rulni, egy díszalbum fogja a hálás utódok számára meg­őrizni. Kassán, 1880. dec. 7. Béki Sámuel, ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A Gusztáv-Adolf-egylet 34-dik nagygyűlése. (Vége.) Következett ezután félórai szünet, melyet a tar­saság rövid étkezésre használt fel s utána ki lettek hir­detve az előtanácskozmányban hozott határozatok a tyroli püspökök nyilatkozvanyára és a központi tagok választására vonatkozólag, miről fentebb tettem közlést. Szóltak ezután a követek. Hübner lk. Troppau, Spillmann superintendens a glatzi diaspora, Frisius Pá­rizsból a párizsi német ev. misszió, Natorj? düsseldorfi konzistoriális tanácsos egy a G. A. e. javára és a papai bullának Luther által történt megégetését ábrázoló Lessing művésztől való műlap, Éneke a lyoni német egyház, Seidel Bodenbach egyháza, Nóvák Vöcklabruck, Krcsal Bregenz és Feldkirch, Kulin Zabrze, Hermes superintendens a hohenzollerni diaspora, Uverbeck Elei­szen érdekében. Ily előadások nyújtanak voltaképen a G. A. e. munkaterének érdekes képet, de a tér nem enged nekem mást, minthogy az eziránt érdeklődőket a G. A. e. nyomtatott értesítőjének olvasására utaljam. (Kívánatra szerezhetek példányokat az ünnepi beszédek­kel együtt 85 kron.) Még két targya maradt a gyűlésnek: a szent­edények kiosztása és a jövő évi gyűlés helyének meg­határozása. A 19 egylet és egyesek által felajánlott szent­edények közül a 10-ik, tudniillik a Wiesbadenben fekvő Ih'etz női és leányi G. A. egylet 2 kelyhe, két tányérja és 2 kancsója alfenidből a szegedi református egyháznak szavaztatott meg. A jó karlsruheik ez ilrvacsorai edénye­ket először hozzám küldöttek s így volt alkal nam látni, mily szép két, belül selyemmel bélelt bőrtokban küld­ték el a becses ajándokot s hogy maga a két tok 20 frt. értéket képvisel. Közbe legyen mondva, hogy a szegedi ref. egyház ezen edényekért, Dr. Firnhaber wiesbadeni titkos kormány-tanácsos és G. A. főegyleti elnök utján már elküldötte a dietzi jótékony nőknek a hálairatot. A 2-ik számú urvacsorai kancsó, melyet a míill­heimi női G. A. e. felajánlott, Beluja magyarországi ev. egyháznak adatott. A jövő gyűlés elfogadására 2 város, Dortmund és Osnabrück ajanlkozvan, szavazattöbbséggel Dortmund mellett nyilatkozott a gyűlés. Köszönetet mondott ezután az elnök a nagy­hercegnek, a városi és egyházi hatóságoknak az ünnep rendezésért, az ünnepi szónokoknak, az énekesnőknek, az orgonamuvészeknek, kik az istentiszteletet emelték köz­reműködésökkel ; az ünneprendező bizottságnak és an­nak elnökének Doll praelatusnak és köszönetét így fejezte be : „Legyenek meggyőződve arról, hogy Karls­ruhe és ez ünnep felejthetlen lesz előttünk ; fényes be­tűkkel leend az egyletünk évkönyveibe iktatva.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom