Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

„De mik vagyunk mi mindnyájan? A mi utolsó hálánk azt illeti meg, kinek áldását kértük és kihez hálával térünk vissza* — ily szép szavakkal hívta fel elnök Gerock praelatust, az ismert nagyhírű stuttgarti prédikátort imádkozásra és az őszfejü, de ifjú arcvonasu férfiú klassicus imával zárta be a gyűlést. Gyűlés után, 4 órakor gyűlt össze 100 meghívott követ, köztük magam is, a nagyhercegi kastély elfogadó termében, hol miniszterek és az egyházi főtanacs és az ünnepi bizottság tagjai is jelen voltak. Négy és félórakor megjelent a nagyherceg és nyájas leereszkedéssel beszélt a meghívottak mindenikével, velem Szeged jelen helyzete felől és nem faradott bele, mig két órai idő alatt végig nem jarta a követeket, köztük a heidelbergi egyetemi hallgatók G. A. egyletének ifjú követét is. Közben folyt a Giehne udvari zeneigazgató által a nyitott mellékteremben vezényleti ének-hangverseny egyházi szerezményekből és szintén kihallgatás közben serviroztatott a gouté is. Mikor a nagyherceg végén volt a kihallgatásoknak, meglepetésünkre, a búcsúzni készülő elnököt megelőzve, igy szólt hozzánk: „Nem akartam magamtól megtagadni azt az örömet, hogy e napokat maradandó emlékkel ne jelöljem meg. Házam kincsei közt létezik Gusztáv-Adolf király emlékpénze, melyet mindenkor családi ékszernek tekintettünk. En ezt az urak számara sokszoroztattam és kérem azt tőlem átvenni. Nem lehet szerénytelenség tőlem, mikor felkérem önöket, hogy ez emléket mint az egylet és a Karlsruhéban töltött ünnepnapok iránti érzületem jelét magukkal vigyék. Önök tudjak, hogy én anyai részről Gusztáv Adolf királylyal, kinek nevét egyletök alapitói az egylet címébe felvették, rokon vagyok. Gusztáv Adolf az evangyeliomi egyház Istentől hívott harcosa volt és ez isteni hívásnak megfelelve halt meg az ő ügyeért, a mi ügyünkért. Nekünk is hivatásunk e vitézkedést végezni és akarunk is szilárdan és híven állni az evangyeliom részén, de mint remélnem szabad és azt önöknek különösen szívökre is óhajtom kötni, mindenkor a szellem és béke fegyvereivel. Fogadjak őszinte üdvkivánataimat, mely szerint ez egylet továbbra is gyarapodjék áldott előmenetele által 1* Jöttek a francia öltözékü inasok és nagy tálcákon hozták a tokba foglalt emlékérmet a jelenlévők számára. A tojásdad alakú érem egyik oldalán van Gusztáv-Adolf babérkoszorus képe e körirattal: „Gust. Adolf D. G. Svec. Got. Wand. Rex. M. P. F. D. EET. C. J. D. 0.,4

másik oldalan harcoló oroszlán karddal és labai alatt a háború jelvényeivel, paizszsal, ágyúval, trombitával, zaszlókkal stb. e körirattal : „Deo et victricibus armis.4 A kellemesen meglepett követek köszönetét Dr. Fricke elnök tolmacsolá altaJaban, de különösen még az egyes követek is megköszönték az emléket országuk nevében, mit magyar ev. egyházunk nevében megtenni én sem mulasztottam el. Míg mi a nagyhercegnél valánk, mások Maxauba rándultak ki s tettek kéjutazást a Rajnán. Este 7 óra kor pedig jelen voltunk a nagyherceg által a G. A. e. tiszteletére előadatni rendelt ünnepi hangversenyen az udvari színházban. Mindenikünknek ingyen páholyülése volt. Előadtak Beethoven „Leonora4

nyitányát, Haydn teremtésének második részét és Beethoven jeles énekek énekét „Lied an die Freude.4

Két női és három férfi énekes is működött közre. Maga a nagyherceg is megjelent páholyában. Bevégeztük a napot az Eintracht (Egyetértés) című társaság helyiségében, hol ismét szerencsénk volt a nagyherceg latogatasahoz. Megjegyzendő, hogy a nagyherceg a G. A. e. gyűlése miatt ott hagyta a katonai manoeuvret s a folytonos ünneplés után még ez éjjel tért oda vissza. Másnap sept. 17. rándultunk ki ingyenvonaton Baden-Badenbe. A résztvevők vagy 200 voltak ; a vonat szándékosan lassan ment, hogy a szép vidéket élvezhessük. Volt itt is nyomtatott programm, melynek első száma volt : Meglátogatása az uj ev. templomnak. Gyönyörű gót templom a nyilt téren. A templomban üdvözölt bennünket Ludvig helybeli lelkész, megajándékoztak bennünket a templom történetével és hatalmasan játszotta orgonán a város kath. polgármestere az „Eine feste Burg ist unser Gott,4

lutheri éneket. Megnéztük azután a régi bádeni várat, a fürdőt, a sétány melletti fürdői palotát s miután esti 8—10 meghallgattuk volna a tiszteletünkre rendezett hangversenyt a sétányon, haza robogtunk Karlsruhéba. „Haza4

— mondom, mert oly jó volt nekünk ott lennünk, hogy szombaton igen nehezen esett az elválás. Utólag még kieszközölte a központi bizottság, hogy az emlékérem a jelen nem lehetett követeknek is megküldessék. Még egy szót a derék ünneprendező bizottságról Minden ily rendezés legtöbbnyire deficittel végződik ; a karlsruheinek fölöslege maradt. A templomi offertórium hajtott 616 márkát, s a felmaradt költségből következő adományokat alakított a bizottság : a központi bizottságnak 1200 márkát, melyből 600 m. Innsbrucknak, 300 Warpuhnennek és 300 Grosz-Lassowitznak jusson. A 117 m. maradvány pedig a karlsruhei helyi G. A. egyletnek adatott. Szóval mindenek ékesen és jó renddel folytak és nekünk magyaroknak, kiknek egyházai (ideértve Erdélyt és Horvát-Tótországot) ismét 40888 márka segélyben részésültek, csak egy óhajtásunk lehet, az, hogy a Mindenható nevelje és gyarapítsa az életnek e fáját, a G. A. egyletet anyaszentegyházunk erősítésére és az országának dicsőségére. Ldng Adolf.