Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

nem betii szerint igaz-e, mit fent csak röviden vázolhattam, a magyar elemnek azon vidéken évről évre terjedése s vagyonosodása, tehát élet képessége ? Nem nemzeti bűn lenne-e testvéreinkről, — kiknek ott missionk is kell, hogy legyen, — nem gondoskodni, elfeledkezni ? Vigyétek kathedráitokba a szent ügyet, mely méltó apostoli buzgóságtokra, lelkésztestvéreim 1 Kerestessétek fel gondnokaitokkal házról házra híveiteket, kebleikről leszakadt szegény testvéreik lelki gondozásuk érdekében nyújtandó áldozatok végett, s a begyülendő összeget küldjétek el a dunántuli ev. ref. egyházkerület pénztárnokához nt. Kis Gábor pápai lelkész úrhoz, ki hirlapilag fog megnyugtatni benneteket. S ha nincs valaszfal a hazában a külömböző hitfelekezetűek közt, a nemzeti s hazai közérdekben; ne legyen e kérdésben sem, mert ez ügy nem felekezeti, — de teljes mértékben hazai közügy, mely az Udvezitő szavaival zörget minden magyar kebel ajtaján, azon hitben, hogy nem hazudtoltatik meg az Úr szava: „Kérjétek, és megadatik nektek; Keressétek, és meg találjátok; zörgessetek, és megnyittatik nektek!4

Szt. Maté Ev. VII., R. 7 V. Körmendi/ Sándor, belsomogyi esperes. Kettős ünnepély a vadosfai ev. gyülekezetben. Két ritka ünnepélynek volt tanuja a vadosfai gyülekezet. A mily leverő, elszomorító az egyik, oly örvendetes a másik. Az egyik lelkésztemetés, a másik lelkész-iktatás ; bár az első maradt volna el, hogy az utóbbi felett való örömet zavartalanul élvezhettük volna. F. hó 4-én délután 2 órakor kisértük ki az örök nyugalom helyére a vadosfai evang. gyülekezetnek nyugalomba vonult, köztiszteletben álló lelkészét Nt. Horváth János urat, a dunántuli evang. egyházkerület lelkészi karának Nestorát. — Hogy méltányolhassuk az elhunyt érdemeit, sajat elbeszélése után tudomásra jutott életrajzi adatait fogom előadni. Horváth János született Takátsin, Veszprém megyében 1793 nov. 14-én köznemes családból. Atyja Horváth György, anyja Győrfi Susánna volt. — A szülők korán felismerték gyermeköknek a tudományos pálya iránti hajlandósagát, azért mar zsenge korában Pápára adtak, hogy ott, az akkori időben jó hírnévnek örvendő Takács evang. tanitó vezetése alatt fejezze be a népiskolai tanfolyamokat, illetőleg, hogy előkészíttessék a gymnasium első osztályára. Majd innen a vallásos lelkületű szülők a szorgalmas tanulót elvitték a soproni főtanodába, hol ugy a gymnasiumi, mind a theologiai tanfolyamot a legjobb sikerrel végezte. Itt kötött szoros, benső barátságot Edvi Illés Pállal, Petz Leopolddal, Szabó Józseffel — a most is élő derék veterán nyelvtudóssal; itt nyerte meg különösen az országos hirű Kiss János superintendensnek szeretetét is, kinek mind végig pártfogoltja volt. A theologiai tanfolyam bevégeztével külföldre szeretett volna menni; de az akkori politikai viszonyok megakadályozták ebben ; tehát Kiss Jánosnak kérésére a soproni főiskolában vállalt ideiglenesen tanszéket. Itt működött feljebbvalóinak teljes megelégedésére egy-két évig. — Azon reményben, hogy most már a németországi egyetemeket is meglátogathatja, lemondott tanári állásáról. De újra csalódott. A kimenetel most is el volt zarva előtte. Ekkor nevelői állást vállalt, szintén Kiss János ajánlására Martonvásáron a Gr. Brunszvick, illetőleg gr. Deym családnál. A család azonban egy év múlva csehországi birtokaira utazván, ő nem volt hajlandó azt követni, hanem haza ment az atyai házhoz Takátsira. De itt is kevés ideig nyugodhatott, mert pártfogója itt is felkereste a szerény ifjút és elküldte őt Nikiára, Somogy megyébe, hogy legyen Berzsenyi Dániel, a költő fiainak, nevelője. — Hogy miként tett eleget mind két helyen kötelességének, eléggé bizonyítják azon levelek, melyeket ugy a Deym gyermekek, mint maga Berzsenyi hozzá — még külföldre is — intéztek, a melyeket a boldogult nemes önérzettel nem egyszer olvastatott fel alólirott altal. Végre régi vágya teljesülésbe mehetett. Útlevelet kapott külföldre. Németországba, a reformátió ősi hazájába ment, nevezetesen Jenába, hogy ott tovább képezze magát a theologiai tudományokban. Szellemi kincsekkel megrakodva, másfél évi távollét után vissza jött hazájába, s 1818 oct. 6-án felette tisztelt és szeretett főpásztora, Kiss János superintendens által a felpéci evang. gyülekezet segédlelkészévé szenteltetett fel, a szintén nagy nevü Tatay Pál esperes mellé. — Csak kevés ideig volt segédlelkész, mert a következő évben már a réti gyülekezet választá meg rendes lelkészeül, hol csakhamar házasságra lépett szeretett főnökének leányával : Tatay Juliannával. — Rétiből meghívták a szalonaki népes német egyházba is, mely sokkal jövedelmezőbb volt, maga is hajlandó lett volna elfogadni ; de atyja kérésére magyar pap maradt. — De nem soká maradt mégis Rétiben. Mert 1826-ban a vadosfai evangelikus gyülekezet kitiinő lelkésze Gödör György meghalván, Horváth Jánost keresték fel és hivták meg méltó utódául, ki hivatalát ugyanezen év oct. elején el is foglalta. — Ezen idő óta itt munkálkodott az Urnák szőlőjében, kiérdemelve híveinek szeretetét, tiszteletét; mig végre ha nem is annyira szellemileg, mint testileg elgyengülvén, önkényt nyugalomba vonult f. év september 29-én, hogy helyet adjon oly ifjú erőnek , ki át vegye tőle a kormányrudat, melyet ő oly hiven, lelkiismeretesen tartott kezében e gyülekezetben 55 éven keresztül. A nyugalmat azonban — fájdalom — nem soká élvezheté, mert a 87 éves tisztes aggastyán, a 62 éves lelkészi pályafutásban kifáradt nemes jó lélek f. hó elsején kibocsátá lelkét csendesen, 100*