Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

mely éljenzés kíséretében virágokat szórt útjokra. A szé­kesegyházból Courtois de Vicoze protestáns gazdag ban­karhoz mentek, ki menhelyet adott nekik.* (Világos, hogy a bankár úr nem a szerzetesek mellett, hanem a köztársaság ellen tüntetett.) »A Grande-Chartreuse eddigi lakói (a karthauzi szerzetesek) Svajczban vettek jószágot s ott fogjak vi­lágszerte ismert likőrjüket (chartreuse) gyártani. Ez ko­moly veszteség az allamra, mely eddig évenként száz­húsz ezer frank jövedelmet húzott a karthauzi gyar termékei után.* (Nyilván való, hogy a szent lap csak a kárt latja, a nyereséget ellenben sem nem tudja, sem nem akarja belátni.) „Guibert bibornok levelet kapott a pápától, ki szerencsét kivan neki eddigi energiájahoz, magasztalja a jezsuitakat s egyszersmind buzdítja a katholikusokat, hogy folytassák a vallásért (!) való küzdelmet. SA főbb lapok szerkesztőségeiben nyitott ívekre csak nem mindenütt seregestől írjak föl neveiket a lel­kiismeret (!) érdekében tiltakozók.4 }A Franciaországból kiűzött szerzeteket külföldön mindenütt kitűnően fogadjak. Anglia királynője, Spanyol-és Svédország királyai, az osztrák császár (!), sőt még a szultán is vendégszeretőleg fogadják be/ »Több lap azt hiszi, hogy a nő-szerzeteket sehol sem fogjak üldözni.( < »A valencei érsek f. hó 26-dikara a párizsi főtör­vényszék elé van megidézve, hogy kérdőre vonassék egy levelének tartalma miatt, mely noha közzé sem volt téve, a minisztérium altal sérelmesnek talaltatott. Az érseket Robinet de Cléry, a semmítő törvényszék egykori főügyésze fogja védelmezni. A próságo A Revue Russe egy pogány aldozat leirasat közli, mely az arkhangeli kormányzóságban ma is divatban van. Csak az isten neve változott meg, kinek tisztele­tére az aldozat adatik. Ez hajdan a szláv pantheon is­tensége volt, ma pedig Ilyés próféta. Egy kijelölt helyre kövér juhokat vezetnek, s ezeket a mise végeztével le­ölik, megnyúzzák s egy máglya íölé akasztott nagy rézkazanban megfőzik. Az ünnepélyre mindenki hivata­los. A juhokat hajdan, a helyi traditio szerint egy iram­szarvas helyettesítette, mely az áldozat órájában kijött az erdőből s a megöletésre maga magát felajánlotta. Egyik évben azonban a szarvas sokáig váratott magára, a nép türelmetlenkedett s leölt egy ökröt. Alig lehelte ez ki páráját, midőn a szarvas megjelent; de meglát­va a történteket, visszatért az erdőbe s többé soha se jött elő, ettől kezdve áldoznak kövér juhokkal. Azonban nemcsak Oroszország éjszaki részében, hanem másutt is vannak olyan pogány traditiók, melyek a keresztyénségben is fenmaradtak. így az uj év napja ajándékával, jó kivánataival, látogatásaival, nem egyéb, mint a régi Saturnus-féle ünnep, mely szintén effélék­ből állott; s a farsang is csak a régi népünnepeknek (Bachanáliák, Lupercalesek, Saturnaliak) keresztyén színbe öltöztetése. * Szent János megírta a mennyei jelenések könyvét. A katholika egyház megírathatná a földi jelenések köny­vét. Érdemes figyelembe venni, hogy ily jelenések soha sem mutatkoznak ott, a hol világosság, hanem a hol se­tétség uralkodik. Pedig a ki setétben tapogatódzik, sok szennyes targyba markol. Csak legalabb azok igyekez­nének a beszennyezett markokat tisztogatni, kiknek j.papi fejedelmi4 állásuknál fogva a világ villágosságai­nak kellenne lenniok ! A földi jelenések ismét megkez­dődtek. Irlandban, hol jelenleg rettenetes inség uralkodik s így a kedélyek fel vannak izgatva, egy tucat ember azt állítja, hogy ők a templom homlokzatán egy társa­ságot lattak megjelenni ; közepén volt Szűz Maria, jobb felől Szent József; bal felől Szent János. Neve is alá volt mindegyiknek írva, hogy a jelenés látásában sze­rencséltetett emberek őket felismerhessék. Egy dublini lap az egész jelenés litographiajat is közli. (Itt van ám az a híres tébolyda). A klérus még eddig nem nyilatkozott az esemény valósagáról s hihetőleg nem is fog nyilatkozni, de azért a nép már vándorol oda s beszél, mint Lourdesben, si­keres gyógyításokról. Egy másik jelenés meg Olaszországban, Monbar­coroban fordúlt elő. Egy 12 éves leány, a mint juhait egy domb lejtőjén legeltetné, állítása szerint, egy fény­sugárral környezett mosolygó szép kis gyermeket lá­tott. A tömeg oda is kijárt, és várta leste, ha a kis gyermek neki is megjelennék ; de biz az nem jött elő többet. Később ismét állitá két leatiyka, hogy ők lát­tak a bambinot (csecsemőt). így mar csak eléggé au­thentikus ez a jelenés. A hír villámgyorsasággal elter­jedt, újra mindenki a jelenés helyére sietett; de hiába volt a szemek erőltetése, nem láttak semmit. Ez azon­ban legkevésbé sem akadályoz sokakat abban, hogy el ne higyjék, miszerént látták mások a bambinót, hogy hallottak sóhajtozni és sírni. Persze, hogy ez a bambino nem is lehetett más, mint a gyermek Jézus. * Magyarországon a reformátusok közös érdekeik védelmére lapot indítanak meg, melynek ügyét a jövő évben Debrecenben összeülendő zsinat fogja kezébe venni. Mink ^idehaza* nem tudunk erről semmit.*) * Ezek a földi jelenések mindjárt megszűnnek, mi­helyt itt is úgy lesz, mint Uj-Zelandban, a hol t. i. pro­testáns lelkipásztor van 429, katholikus pap pedig csak 62. * *) Mi sem. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom