Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

taiaknál tovább tartózkodtak a szerves közreműködéstől és gyűléseink látogatásától/ Bejelentettek még üdvözletek Marseilleből, Párizs­ból, Boroszlóból, Nürnberg női G. A. egyletétől, Algír­ból és Fliedner Frigyestől Madridból. Leveléből a kö­vetkezőket emeljük ki: Spanyolországban ez idő szerint nagyban növeke­dett a reactionárius, Róma felé hajló elemek hatalma. A Franciaországból kiűzött jezsuiták Spanyolországban kerestek és találtak menhelyet, ezerszámra özönlöttek a klerikusok és szerzetesek az országba, hogy azt régi mód szerint újra megszállják. Befolyásuk kivált a pro­vinciákban érezhető. Az egyik faluban megtagadják a halottól a temetőben való eltakarítást, mivelhogy ha­lotti szentség nélkül halt meg; mas helyen reclamálja az egyház egy gyermeknek holttestét, mivelhogy ka­tholikusnak volt keresztelve, de evangelikus atyja azt a polgári temetőben temettette el. Egy harmadik falu­ban egy ev. asszony sírját nagy kövekkel széttúrják, a koporsót összetörik, éjnek idején kutyákat és macská­kat bocsátanak a sirba, hogy a babonás népet arról ámítsák, hogy pokolbeli lelkek üvöltenek az eretnek nő sírja felett. Ev. lelkész, ki protestáns embert a közte­metőben eltemetett, a falusi elöljáróval együtt, ki ezt elrendelte, perbe fogatik ; egy másik pap, ki házban tartott istentiszteleten nagyobb gyülekezetben szólt, már a második fórum által két két havi fogságra és 126 frank birságra Ítéltettek s kilátásban van, hogy a legfőbb bíróság helyben hagyja ez Ítéletet. Mindez bi­zonyítja, hogy a szabadságnak harca a reactióval sokkal nagyobb mérvben tört ki, mint valaha és hogy a spa­nyolországi ifjú gyülekezetek testvéreik ima kérelmeire és részvételére sokkal inkább szorulnak, mint valaha. De egyúttal örömmel jelenthetjük, hogy dacára az ellentallásnak és felbőszült ellenségeskedésnek, ügyünk mind be, mind kifelé előhaladt. Nemcsak hogy helyt álltunk, de kis gyülekezeteink számra és kiterjedésre még növekedtek is. Ezenfelül a növekedő reactiónak ellenségei lettek az ország nemeskeblü méltányos gon­dolkozású elemei. Eseményként fogadta a spanyol iro­dalom, a jelenkor legnagyobb lyrai költőjének, Gáspár Nunez de Arce „Márton testvér víziója „cimű költemé­nyét, melyben merészkedett Luthert oly részrehajlat -lanul és a római egyház corruptióját, mint a pápaság elleni harcának indokát oly sötét színekkel festeni, mint még előtte senki. A költemény meglepően nagy benyomása és gyors elkelése bízvást gyaníttatja velünk Spanyolország mívelt köreinek növekedő erővel előtérbe lépő szabad szellemi irányát. Mindenek felett pedig örülhetünk azon haladások­nak, melyet a mi munkánk az ellenségek dühének da­cára tehetett Isten kegyelméből. Az általunk ez év elején közrebocsátott „Keresz­tyén szemle? számos körben és jóval Spanyolországon túl, tetszést aratott és valódi szükségletet elégít ki, a mennyiben azon spanyoloknak, kik Róma babonáját már rég lerázták magukról, de valódi vallásos tanítás után ábitoznak, helyükbe hozza a hamisítatlan keresz­tyénséget anélkül, hogy őket protestáns nevezet vagy kifejezés által elidegenitené az olvasástól. A nép keresz­tyén olvasmány szükségletének kielégítése végett, egy­úttal kettővel szaporítattuk biblia- és könyvárusaink számát, sőt sajtónk alól kikerül mar egy képes diszmű is, mely a míveltek szemeit is figyelmessé teszi kiad­ványainkra. Hála barátaink, és a sok G. A. egylet hű segít­ségének ! ez uton állhatott fenn 30 gyermekkel árvahá­zunk és kis evangyélmi kórházunk. Az iskolák is örven­detesen virágzanak és egész Spanyolország evangelikus iskoláinak tanulóit 5-—600-re tehetjük. Előállt azonban szüksége egy képezdének tanítók és evangélisták szá­mára, mit el nem odázhatunk többé. Alapítottunk volt már egy normáliskolat, melyben 4 fiatal leány képez­tetett ki tanítónőnek, e nyártól kezdve pedig a köz­ponti bizottság segítsége folytán állítottunk egy alum­neummal összekötött latin oskolát, mely hivatva van, hogy tanitó- és evangelista képezdévé nőjje ki magát, s mely a baráti segélyre különösen van utalva. Hogy mily nagyfontosságú munkánknak ez ága, abból ítélhető meg, hogy Isten újra örök nyugalomra szólította egyikét kevés spanyol prédikátorainknak. A hűséges Astray volt az, ki az annyira népes camunas-i állomáson, sokszor nagy betegen és üldöztetve nagyon áldásosán működött. Mindeddig nincs helyébe pótlás, jóllehet mindennap kérjük Istent, hogy küldjön hű mun­kasokat aratásába. Özvegyet és árva fiút hagy hátra, ugy hogy özvegy-árva alapunk, még mielőtt kielégít­hetné boldogult Ruel özvegye és 3 arva leanya tartá­sát, mar is ujabb kiadást kénytelen kielégíteni. De bí­zunk Istenünk gazdag jóvoltában. Egy apa, kitől Isten egy évben vette el mindhá­rom gyermekét, kis emlékéiket, 2 kis ezüst keresztet és egy ezüst poharat küld árváinknak, egy ara elküldi boldogult vőlegénye jegygyűrűjét, gyermekek üritik ki takarékpénztáraikat, szolgálók adnak adományokat Isten országának építésére. Es ha nagy a szükség, akkor ama kedves névtelen az északon küld ezer márkát. Ez buzdítja gyülekezeteinket hasonló adakozásra ; vasár­napi iskolásaink Madridban gyűjtenek a távol Zágráb részére. Ily tények mellett érezzük magunkat hitbeli közösségben e magános őrhelyen és habár távol test szerint, mégis ünnepeljük veletek a testvéri segítség szép ünnepét. (Folytatása következik.) Láng Adolf. A franciaországi legújabb eseményekről. (K. P.) A Journ. de Montélimar® (ultramontan hetilap) f. é. nov. 6.-i száma a következő híreket közli : „A toulousi dominikánusok a kiutasítás utan a székesegy­házba vonultak, hová nagy néptömeg által kisértettek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom