Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

városi nagytemplomba istentiszteletre, melyen a városi énekkar és a nép éneke után szónokolt dr. Bassermann theologiai tanár Heidelbergből, János jelenései 3, 7 és 8 felett. Kevéssel 6 óra után vette kezdetét a városi kert ünnepi csarnoka kisebb termében a nem nyilvános előtanácskozmány. Vezette Dr. Fricke, ki előbb a bádeni főegylet elnökénél beadta igazoló levelét, mint a központi bizottság képviselője. Utána beadták a többi követek is igazoló leveleiket és felolvastatott a névsor, melybe e sorok irója is felvolt véve, mint a tiszántúli ref. egyházkerület és a ref. Szeged képviselője. A nagygyűlés elnökévé Dr. Fricke, helyettes elnökké Doll praelatus Karlsruhéból és ez alkalommal még a számvizsgáló bizottság is választatott meg. A jegyzőkönyv vitelével és a nyomtatandó évi értesítő szerkesztésével megbízatott Dr. Zenker lipcsei ügyvéd és központi bizottsági felhatalmazott. Következett a napirend. Bieger stuttgarti lelkész előadja a württembergi főegylet indítványát, mely szerint a tiroli püspököknek a Tirolban létesült protestáns egyházak fenallhatása ellen intézett nyilatkozványa, magara a G. A. egyletre nézve sértésnek vétessék és ellene tiltakozó határozat hozassék. Hasonló értelemben nyilatkozott dr. Meyer titkos kormánytanácsos Berlinből. Doll praelatus pedig, mint a központi bizottság ez ügyben előadója, indokolva adta elő a következő hatarozati javaslatot: Szemben a tiroli püspökök nyilatkozványával, melylyel tiltakoznak evangyélmi gyülekezeteknek Tirolban létesítése ellen, azon biztos reménynek ad kifejezést a G. A. egyleteknek össz-egylete, hogy a tiroli hitrokonok szoros összetartás és evangyéliomi közösségünkhez való hű ragaszkodás mellett, evangyéliomi hitünkhez szóval és tettel mindenkor méltóknak bizonyítandják magukat és biztosítja ezen egyházakat további fenállhatásuk tekintetéből a G. A. egyletnek tőle telhető segélyezéséről.4 Több pro et contra nyilatkozat után, hét szavazat kivételével, elfogadtatott a központi bizottság határozati javaslata. Steinmetz kormánytanácsos előadja a rajnai főegylet inditványát, mely szerint a központi egylet 18, Lipcsén kivül lakó tagjai az egyes főegyletek, illetőleg azok csoportjainak képviselői közül választassanak, nehogy mint mult évben oly nagy terület, mint a rajnavidék és Westfália képviselet nélkül maradjon a központi bizottságban. Határoztatott, hogy jövőben a központi bizottság tagjainak választása előtti napon előkészítő értekezlet tartassék. Szeptember 15-kén reggeli 8 órakor megindult a vendégek serege, élükön a fehérbe öltözött s az ajándék szentedényeket vivő leányokkal, a városházától a nagytemplomba, hol megtartatott a második istentisztelet. Prédikált azon Dr. Stahlin Münchenből Róm 1,16 felett. Jelen volt ez istentiszteleten és gyűlésen Frigyes j bádeni nagyherceg és fia. Istentisztelet után 11 órakor ugyanazon templomban vette kezdetét az első nyilvános gyűlés. Ezek és az elnök imája után, mondá az elnök megnyitó beszédét. Mondja, hogy először üléseznek e városban, hogy e város is, épugy, mint a G. A. e. csak gondolatban volt meg, és csak azután lett valósággá. A várost Károly őrgróf gondolata és tette hozta létre, az egyletet Groszmann superintendens hozta létre a lützeni Gusztáv-Adolf emlék ünnepélyén. Es — úgymond —- „a mi munkánk épugy, mint e város, mely eredetileg víz nélküli vadonba lett beleépítve, alapítva lett amaz ínséges vidékek számára, a hol sok lélek a szarvas módjára kívánkozik az élővíz után/ Elmondja, mikép 25 évvel ezelőtt ez ország más városában, Ileidelbergben ülésezvén, örültek, hogy 77,218 tallér gyűlt be s szétosztatott 290 egyház közé. Ma ellenben jelenteni fogja a titkár, hogy 750,000 márka folyt be és osztatott föl 1158 egyház közt. „Mily nagyon áldotta meg az Úr a mi munkánkat!4 Megáldotta, dacára a lanyhaságnak, az ellenséges támadásoknak. „Gyümölcseikről isméritek meg őket4

, az Úr e szavát alkalmazva az egyletre, Lutherrel merészli vallani: „Szivemben egyedül uralkodik és kell, hogy uralkodjék ez az egy hitágazat: Jézus Krisztus, ki éjjeli, nappali vallásos és isteni gondolataimnak egyedüli kezdete, közepe és vége,4

De vájjon kicsoda tökéletes e részben ? Szívesen vesszük ezért a helyreigazítást, de egyben, a miből nagyra növekedett ez egylet, egyben nem engedünk, t. i. azon szellem dolgában, mely inkább keresi azt, mi egyesít az egyetemes, nagy evangyéliomi egyház közös alapján, mint a mi elszakaszt egymástól. Már egy régi történész mondja: „Az államok csak azon eszközök által tartják meg nagyságukat, melyek által nagyokká lettek.4

Ez áll az egyházról is. A történelem pedig int minket, hogy hagyjunk íel a viszálkodással. 5 király, 3 választó fejedelem, 32 uralkodó herceg, 57 uralkodó őrgróf, gróf és báró s velők együtt ezernyi gyülekezetet — egyedül Franciaországban 4000 gyülekezetet — és milliónyi testvért láttunk átmenni a katholikus egyházba, azért, mivelhogy az elhatározó pillanatban békés, vállvetett munka helyett egymással viszálkodtunk, egymást prédául hagytuk drága evangyélmi egyházunk kérlelhetlen ellenségeinek. Haladnunk kell tehát békén, testvéri szeretettel, míg csak munkánk el nem lesz végezve vagy mások nem lépnek helyünkbe. Ezzel megnyittatott a gyűlés és olvastattak a követek nevei. Ezután közölte elnök az üdvözlő iratokat. Nevezetesen: „A magyar ág. vallású egyetemes gyámintézetetét, jelentve, hogy a nagy inség miatt ezúttal követet nem küldhetett s hozzáteszi : Ez intézet hűségesen közreműködik velünk magyar területen.4

Midőn ezen intézet elmaradt „annál inkább örülök, hogy helvét részről láthatok itt magyar képviselőt, azok részéről, kik az ágos-