Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-01 / 5. szám
tók, különösen ha a templomban tartatnak, jó és szorgalmas templomba járó közönség- van és a nazarenismus nem ver gyökeret. Igaz, legnehezebb a halotti prédikálás az alsó néposztály körében. De hiszen ennek tagjai is halhatatlan lélekkel vannak megáldva és az végtére egyre megy ki, akár a királyt, akár a napszámost vigasztalom kimúlt kedvesének sírjánál. Az is igaz, hogy, ha sürün történnek a halálesetek, különösen a nagy ünnepek táján, a lelkész, kivált talu helyen, túlterheltetik munkával és semmi áron sem képes, saját erejéből még a gyászbeszédeket is elkészíteni. Itt azonban azt vélem, hogy nem követ el bűnt, ha másnak művét felhasználja. Legutolsó árnyoldala a sűrű halotti predikalásnak az, hogy mellette j a lelkész egészsége leginkább ki van téve a veszélynek. De ez hivatásával jár csakúgy mint katonának a háború | veszedelme. Záradékul, mindeneket Összefoglalva, szerény nézetem szerint jó volna, ha gyakorlati egyházi lapjaink a gyászbeszédeket is felkarolnák, azért, hogy az azokra vonatkozó, a különböző helyeken nyilvánuló korkivánalmakat megismerni tanuljuk. Bierbrunner Gusztáv. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A párizsi synodusról. Nagy fontosságú híreink érkeztek közelebb azon synodalis gyülésezésekről, melyeket a francia kálvinisták a mult 1879. év nov. 25-től dec. 5-ig, vagyis tiz napon át tartottak Párizsban. Nagy fontosságú esemény francia hitfeleinkre nézve már maga az a tény, hogy ez az úgynevezett Hivatalos synodus (synode offícieux) valahára összeülhetett. Ama régi keletű ellentétek, melyek az orthodox és liberális elemek közt annyi torzsalkodásra adának okot, mondhatni, duló ellenségeskedéssé fajultak főleg 1872. óta, midőn az ugyancsak Párizsban tartott közzsinat azt a Vallás-tételt (Déclaration de foi) alkotta, melyet magyar fordításban Filó Lajos úr közölt a Révész Imre »Figyelmező ( < -jének 1872. évi augustus-septemberi füzetében. Azóta most sikerült elsőben uj közzsinatot tartaniok. Nagy volt a várakozás, de nem kevésbbé nagy volt az aggodalom is mindenfelé. Szerencsére a synodus csak a várakozásokat igazolta. A vezetők bölcs tapintata, a tagok őszinte jóakaratával párosultan minden irányban uralkodóvá tudta tenni az engesztelékenység szellemét, s az ülések végeztével mindenki avval a meggyőződéssel tért vissza rendes foglalkozásához, hogy ez a synodus minden tekintetben történelmi nevezetességű nyomokat hagy maga után a francia ref. egyház életében. Hosszadalmas lenne e gyűlés folyamát végfogytig nyomon kisérnünk; épen ezért csak azokra a részletekre szorítkozunk, a melyek legjellemzőbbek s egyszersmind rank nézve is legérdekesebbek. A folyó ügyek elintézésén túl mindenek előtt az mondatott ki, hogy a ref. egyház egyeteme egy uj theologiai előkészítő intézetet alapít Tournonban (Ardéche departement), mely város Lyon és Valence között fekszik a Rhone mellett s mintegy közbenső állomást képez Genf és Montauban (az eddigi két fő theol. akadémia) között. Ez intézet, melyet mar a legközelebbi iskolai évben meg is akarnak nyitni, teljes theol. tanfolyamú lesz, s előkészítőnek csupán azért neveztetik, mivel a francia theol. facultásokon szokásos három vizsgálati fokozat (bacca-laureatus, licentiatus és doctoratus) közül csak az elsőnek fölvételére lesz jogosítva. Ez után különféle bizottságok alakíttatták s bízattak meg a synodus határozatai és kivanságainak végrehajtásával. Ilyenek: I. az állandó bizottság, melynek föladata, hogy a ref. egyházak középpontjául szolgáljon, azoknak hasznos tanácsokat és felvilágosításokat nyújtson, s azokat, a mennyiben szükséges és a synodusi pénz bírja, anyagi támogatásban is részesítse ; 2. a theologiai tanulmányok és a lelkészi kar bizottsága, mely a tanra, fegyelemre és arra ügyel, hogy a lelkész nélküli gyülekezetek lelkészt, a lelkész-jelöltek pedig állomást kapjanak ; 3. az egyház szabadságainak védelmezésére | rendelt bizottság, és 4. a pénzügyi bizottság, melynek föladata a meglevő pénzalapok kezelése és lehetőleg uj | alapok, adományok gyűjtése. Ezeket követte a központi pénztár (domestica) megalapítása, melynek első filléreit ; a synodus tagjai magok között gyüjték össze. Oly fontos, oly szerencsés gyakorlati intézkedések ezek, melyek bizonyára már a közel jövőben is áldásos gyümölcsöket . fognak teremni. De itt is az ideje, hogy a hugenották buzgó, tevékeny és nagy műveltségű utódai fölhagyjanak j az eddigi erőpazarló szétziláltsággal, s erős és hatalmas j testületté tömörüljenek, egy zászló alatt egyesüljenek, j Eddig egyenként éltek; most testületileg kell élniök; eddig viszálkodtak ; most a békét kell proklamálniok, ha azt akarják, hogy fennen hirdetett missiójukat, a francia nemzetnek a római tiara alól való fölszabadítását, eredményesen vehessék munkába. Örvendetes biztosíték erre az az engesztelékenység, melyet a gyűlés további folyamában az orthodox többség a liberális kisebbséggel szemben tanúsított. Belátván ugyanis a többség, hogy a dogmák és egyházi rendszabályok erőszakolása a protestantismus keretén belől a vizsgálódási és lelkiismereti szabadságba ütközik, s tehát a mily jogosulatlan, épen olyan kivihetetlen is: belenyugodott, hogy a kisebbségnek minden lehető concessiót megad. A concessiók megadásától senki sem vonakodott ; csupán az egyezségre jutás útjait és módjait illetőleg nyilatkoztak eltérő vélemények. Különösebben három | indítvány, tétetett, melyek közül végreisa legmérsékeltebb 10*
