Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-11-21 / 47. szám
gyakran teljesen eltérő rendszereket követnek, melyek kizárólagos helyességét a vizsgálat alkalmával is érvényesíteni igyekeznek, inkább alkalmas a széles tudományos látkörrel még nem biró hallgató értelmében fogalomzavart idézni elő, mintsem további előhaladasának szilárd alapot nyújtani. Ezzel szemben állithatjuk és tényekkel igazolhatjuk, — eltekintve azon előnyöktől, melyek a hallgatók erkölcsi és vagyoni érdekeit fenyegető fővárosi befolyá sok hiányában rejlenek, — a jogacademiakon a hallgatók átlagos szorgalma összehasonlithatlanúl nagyobb mint az egyetemen ; tény, hogy eperjesi jogacademiankon a hallgatók nagyobb része a féléven át egy-két órát mulasztott csak s hogy még a leghanyagabbak is az egyetemen ugyanoly leckelátogatási pontoss-ág mellett a szorgalmasak közé tartoznának ; tény, hogy hallgatóink között csak 2— 3 nem colloquált az év folyamában. Mindezeknek természetes folyamánya, hogy a vizsgálatok is, — melyeknél bizonynyal nem alkalmaztatik az egyeteminél enyhébb mérték, — igen kielégítő eredményt mutattak fel. Végre is a joghallgatók túlnyomó nagy számára nincs befolyás nélkül annak tudata : megfenyítietik-e, ha az előadásokról gyakran elmarad vagy nem ? Es ezen többségre nézve hasznosabbak a kötelességüket pontossan teljesítő, bár országos hírnévvel nem biró tanárok előadásai, melyek meghallgattatnak, mint az egyetemi szaktekintélyeké, melyeket a hallgatók 2 /3 -része csak hírükből ismer. Tudjuk, hogy nem népszerű ügy az, a mely mellett szót emelünk; minálunk a legújabb időben divattá lett, — dacara több tekintélyes szakférfiú felszólalásának, — Németországot emlegetve az egyetemek szaporításában minden közoktatási, sőt társadalmi bajaink ellen panaceát látni, s a jogacademiákat ledorongolni; de nekünk ugy tetszik, hogy a magyar nemzet alkotmányos élete visszanyerése óta a követelően fellépő divatok, a közvélemény altal felkapott kedvenc eszmék és külföldi utánzatok altal annyit szenvedett s annyi bajba sodortatott, miszerint ideje volna már egyszer, hogy elég erkölcsi erőnk legyen azt is kimondani, a miről meg vagyunk győződve, nem csak azt, a miről tudjuk, hogy a sokaságnak tetszik. Ennyit a kérdés elvi részére nézve. Válaszszal tartozunk még arra nézve: alkalmazhatja-e a magyarországi ágost. hitv. evangelikus hitfelekezet a ntmgu közoktatásügyi minister úr által ajánlott rendszabályt saját jogakademiájára ? Hogy erre nemmel válaszolunk, az csodálkozást még akkor sem kelthetne, ha a tervezett intézkedés elvi jelentőségéről máskép gondolkoznánk, de méltán csodálkozhatunk mi a felett, hogy az ag. hitv. evangelikus hitfelekezet a ntmgu m. kir. közoktatási minister ur részéről eziránt egyáltalán fel is szóllíttatott; mert az ágost. evangelikus felekezetnek Magyarországban egyetlen egy jogacademiája van, t. i. az eperjesi, és ha az allam, melynek öt, a róm. katholikus hitfelekezet, melynek két, a helvét hitfelekezet, melynek öt jogacademiaja van, ezen tanintézetek számának csak reducdldsdra szólittatik fel, természetesnek fogja talalni mindenki, ha mi egyetlen jogacademiánkat megszüntetni nem vagyunk hajlandók. A nmtgu. Minister ur maga elismeri a hitfelekezetek jogosultságát felsőbb tanintézetek létesítése és sajat szellemükben való berendezésében ; ezen jogunkat szentesíti a törvény, és gyakoriásat kötelességünkké teszi a felekezet s a tudomány érdeke ; az eperjesi evang. collégiumi jogakadémia mellett harcol a történeti szempont, mert jelenlegi közéletünk legjelesebb bajnokai innen kerültek ki, mellette küzd a nemzetiségi érdek, mert nemzeti szellemű tudományunk s nemzeti nyelvünk hatalmas bástyáját birja a tót felvidéken; fölismerte ezt Eperjes és Sárosmegye közönsége is, midőn felekezeti kiilömbség nélkül oly lelkesedéssel járult fenntartása költségeinek fedezéséhez; s végre igazolja a jogacademiankhoz kötött reményeket működésének a collégiumi értesítőben feltüntetett sikere és azon körülmény, hogy ujabbi fennállásának már második évében hallgatóinak száma megkétszereződött. Ezen tények, ezen indokok alapjan feljogosítva, sőt kötelezve vagyunk annak kijelentésére, miszerint a nmtgu vallás- és közokt. m. k. minister ur felszólítását az eperjesi evangelikus coll. jogacademiara alkalmazhatónak egyáltalan nem talaljuk, s tehát azt nem is követhetjük. TARCA. Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás). Nem sok idő múlva azt is felfedezték, hogy Kant nemcsak egy, de több ismeretlennel dolgozik ; gyaníthatólag azonban e több ismeretlen egy főismeretlennek módosulatai. Az érzéki észrevételek synthéziséhez, a tiszta apperceptiohoz szükséges volt a tiszta ész felvétele. Ami nincs, de a minek meg kell valósíttatni, ami kötelesség: az a noumenon. Avagy talán mint Kant kevéssé szabatos terminológiája megengedte e feltevést, a noumenon és Ding an sich egyre megy ? A Kant utáni bölcsészet gazdag elágazása alig engedi meg, hogy egy közös törekvésbe foglaljuk össze valamennyit. Akár csak a munkafelosztás elvét vitték volna be a philosophia respublicajába : minden iránynak meg voltak képviselői, támadói, ellenőrei, minden feladaton egész iskola dolgozott. Mégis felismerhető e különböző áramlatokon bizonyos közös sajátság, a kriticismus eredményeivel való elégedetlenség. Ez elégedetlenség nem ok nélkül hibáztatta a laza összefüggést, mely a tiszta és gyakorlati ész bírálata között van, a kettősséget, mely a szemléleti és értelmi megismerés közt nem lett elenyésztetve, átalában tehát az egységhiányt. De a bevallott vagy többször csak érzett elégedetlenség főleg azon illusiók miatt volt, melyeket a
