Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

készülő iljú, s nem azért van sok jogász, mert sok a jogaca- | demia. Erre ugyanazt válaszolhatná valaki, hogy egyes jogacadémiákon a jogászok száma mégis vajmi csekély ; tudjuk ezt s nem tagadjuk ; de hiszen a német egyetemek között, melyekre oly szívesen hivatkozunk, — van több, melynek egyes facultásai korántsem látogatottabbak, mint a mi vidéki jogakadémiáink; és állitásunk igazolására szolgál az is, hogy — mint maga a közoktatásügyi minister úr constatálta, az országgyűlési pénzügyi bizottság egyik tárgyalása alkalmával, — a budapesti tudomány-egyetem, s éppen ennek jogi facultása olyannyira túl van zsúfolva, miszerint e tekintetben egész Európában ritkítja párját ; ha tehát most, midőn 13 vidéki jogacademia áll fenn, még mindig túlságosan nagy a központi egyetemet látogató joghallgatók száma, mi bizonyosabb, mint hogy — a mennyiben más okok működni meg nem szűnnek, — a jogacademiák számának reducálása semmi egyebet nem vonna maga után, mint az egyetem hallgatóinak még nagyobb szaporodását ? E mellett, úgy látszik, nem egészen indokolt azon panasz, hogy épen csak a jogi pálya az, a melyen túltermelés észlelhető ; tekintsünk bármely pályára, példáúl arra, a mely Magyarországban mindeddig legkevésbbé volt népszerű, az iparos és kereskedői pályára : mennyi elhibázott existentiával, mennyi boldogúlni nem tudó iparos és kereskedővel találkozunk itt! mily kiterjedt proletariátusa van ezen pályanak is ! Valószínű tehát, hogy a valódi ok az általános üzletpangásban, a közállapotok általános ziláltságában s igazgatási szervezetünk hiányaiban keresendő itt mint amott, s hogy a bajon segítve nem lesz, ha egyik vagy másik pályán az előkészülést nehezebben hozzáférhetővé tesszük. Avagy szólhatunk-e épen a jogi és politikai pályán túltermelésről mindaddig, mig a közigaztatási téren annyi a qualificátió nélküli tisztviselő ? Ha egyszer Magyarországban minden birói úgy mint közigaztatási tisztség elméletileg képesített egyénekkel lesz betöltve, akkor jogászaink jelenlegi száma a szükség mértékét is aligha fogja megütni. Úgy hiszszük, nem szorúl további bizonyításra, miszerint a célbavettnél sokkal mélyebben és sokkal meszszibbre menő reformokra volna szükség, hogy a fennforgó esetben a keresletet s kínálatot arányba hozzuk, s hogy, ha az ügyvédi képesítésnek oly nagymérvű megnehezítése, minő az utóbbi években foganatba vétetett, a nmltságu minister úr saját beismerése szerint nem eredményezte a remélt hatást, a jogacadémiák számának leszállítása egyáltalán semmi változást sem okozna. A második indok még sajátszerűbben hangzik : a jogacademiák egy részét meg kell szüntetni, mert azok, — s kivált a felekezetiek — nem állanak az egyetem tudományi színvonalán, sőt a kor színvonalán sem, vagyis a célnak meg nem felelnek. Erre igénytelen válaszunk a következő: Tagadjuk, hogy a kezelésünk alatt álló jogacademia a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium által rendeletileg előirt feltételeknek meg nem felelne s az állami jogacademiákkal a versenyt ki nem állaná ; tagadjuk hogy nálunk a joghallgatók oly szabályellenes kedvezésben és elnézésben részesülnének, melyek rájok nézve csalétkül szolgálhatnának. Eljárásunk correctségéről és annak eredményéről meggyőződhetik a tanügy minden barátja, mert titkolni semmit sincs okunk, s hogy a jogabademiákon általán mennyivel szigorúbb a fegyelem az egyeteminél, arra még lesz alkalmunk ráutalni. Lehet, bár nem hisszük, hogy valahol az országban visszaélések követtettek el, de ezen esetben talán méltányosabb eljárás lett volna a magas közokt. ministerium részéről ezen egyes concrét eseteket napfényre hozni és megtorolni, mintsem azok miatt általános vádakkal sújtani az összes jogacademiákat. Ha összes hazai jogi tanintézeteinken valami nem felel meg a kívánalmaknak, úgy a magas kormány rendeletével szabályozott jelenlegi tanulmány- és vizsgarendszer az; de nézetünk szerint e kérdés itt szóba sem jöhet. Igen természetesnek találjuk, ha valamely államban a rendszer hianyai miatt maga a rendszer s az azzal összefüggő tanintézetek — természetesen törvényhozási úton — reformáltatnak, de hogy a rendszer félszegsége miatt az annak értelmében szervezett tanintézetek száma reducáltassék — ez oly intézkedés volna, a mely újsága által meglep ugyan, de a melynek helyességéről aligha lehet valaki meggyőződve. Minthogy az idézett magas köriratban azon általános vád foglaltatik, miszerint a jogacademiákon, s különösen a hit felekezetieken, ,,a tudományos színvonal s a tanuló ifjúság iránti követelmények az egyeteminél alantabb állanak,® — nem mulaszthatjuk el ennek némileg bővebb cáfolatába bocsátkozni. Tisztelettel ismerjük el, hogy tudományegyetemeink, kivált a budapesti, oly szaktekintélyeket egyesítenek tanári karukban, melyek tudományos életünknek vezérlő csillagai s melyeknek tanári működése, a mennyiben tehetséges és szorgalmas ifjak igyekvésével találkozik, a legszebb eredményekre vezethet; azt sem tévesztjük szem elől, hogy a fővárosban magában a szellemi életnek oly tényezői hatnak össze, melyek az önképzési kedvet hatalmasan fokozzák, s annak oly alkalmakat nyújtanak, a minők vidéken föl nem találhatók. De másrészt tény az is, hogy az egyetemi hallgatók nagy része az egyetemet csak beiratáskor és a vizsgálat alkalmával látja, tény, hogy a hallgatók oly óriási száma mellett minden ellenőrzés lehetetlen, holott ifjairiknál, kivált az első tanulmányi években épen nem szükségtelen, hogy kötelességeik teljesítésére kissé reá is szoríttassanak; tény, hogy az egyetemen a külömboző ünnepi és vizsgái szünidők kétannyi időt vonnak le a tanfolyamból, mint a mennyi jogacademiáinkon e címen veszendőbe megy ; tény végre, hogy a tud. egyetem jogi karánál kivált a dogmatikai természetű tantárgyak tanulmányozásában azon körülmény, hogy az előadó s a vizsgáló tanár