Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-01 / 5. szám
Moschechim pedig majdnem azonos a nálunk diva- j tozó secretarius névvel, mert tulajdonképen oly embert jelent, ki valamit kiterjeszt vagy tovább von; a mint Rabbi Salamon Aben Melech az ő Michaljophiban is mondja, hogy a secretariusok és Írnokok Moschechim-oknak neveztetnek, mert — Schemmoschechim eth-hahet hal hassepher — irónukat és irótollukat a könyvön vagy papíron tovább vonják.( < Végződik pedig az exordium emigy: „Ez a textus tartalma. Ha most már egy előkelő, derék és különösen egyetemünk körül szerzett nagy érdemekben gazdag jogász temetésére egybegyűltünk, kiről azonfelül vallhatjuk, hogy nem tartozott a rosz keresztyénekhez, hanem feleinek jó lelkiismerettel mint hü consulens és ügyvéd szolgált, és magas hivatalaiban, melyekre Isten őt meghívta, dolgait becsületesen teljesítette, mondhatjuk, hogy ő dicséretet érdemel, bár nem volt képes mindenkit kielégíteni, miután ezt senki sem bírja, mert minden syndikusnak lesznek oly ellenségei, kik vele megelégedve nincsenek. De elég, ha Istenének lelkiismeretesen szolgált. így tehát kötelességszerű dicsőítésére és minden ügyvédnek figyelmeztetésére és vigasztalására szövegünkből be akarjuk bizonyítani, hogy: Ügyvédek jó keresztyének ; mutatja ezt jó keresztyén hivatásuk; jó keresztyén teendőjök ; jó keresztyén kötelességtelj esitésök.( < E három résznek fejtegetése megy aztán 1095-iki laptól egészen az 1138-ki lapig. Van továbbá egy halotti beszéd egy 80 éves kereskedő felett; ez az 1676. év sept. 10-én lett tartva; themája: „Az élet nyomorúsága,4 Jób VII. 14. szerint; terjed 1145. laptól 1194. lapig. Egy szorgalmas theo- \ logus felett, mely 1676. év október 9-én tartatott; themája: „Ein rechtschaffener Studiosus theologiae'; terjed J 1199. laptól 1288. lapig; Egy tisztviselő nejéről, tartatott 1678. aug. 25-én a LVII. zsoltár 2—3. alapján e themáról : Eine liebe Taube; részek : 1) ihre liebliche Gestalt; 2) ihre begierige Zuflucht, die sie in Feldlöcher und Steinritzen nimmt; 3) ihre süsse Stimme, die sie hören lásst/ Bevezetve van e thema a szöveghez következőleg : „Miután e kedves, jámbor asszonykát, siri nyugalmara elkísértük, kiemelhetjük, hogy annak bizonyosan titkos bajai és panaszai is voltak, melyekről életében nem ütött nagy zajt; most azonban miután Isten szenvedéseinek véget vetett, azt kívánja tőlünk, hogy bajairól szóljunk és prédikáljunk és az ennek alapjául szolgáló szöveget maga tűzte ki. E szövegből gyanítva a magányban viselt és 'űrt bajait legrövidebben és legtalálóbban úgy fejezhetjük ki, ha Ezekiás eme szavaival aképen élünk, mintha azokat a boldogult intézné hozzánk, mondván : „ Én galambként turbékoltam.( < Egy fiatal asszonyka, egy szép asszonyka, egy kedves asszonyka, egy nyájas asszonyka, egy feddhetetlen asszonyka, egy előzékeny asszonyka! nemde, erről joggal állíthatjuk, hogy a galambhoz hasonló ? Arra nézve pedig, hogy turbékolása mit fejez ki, fontolóra vehetjük Ezaiás LIX. 11-ik versét, hol a sanyargatott nép azt mondja: „Mert mi sóhajtottunk mint a galambok, várván az igazságot, mely nincs itt, óhajtván az üdvösséget, mely távol van/ Vagy pedig a mint Nahumnál írva van II 7: „A szüzek sóhajtani fognak, mint a galambok.* Hasonlóan a boldogult is mondja : Én galambként turbékoltam, sóhajtottam, jajgattam.4 Hogy pedig ez mit jelentsen, azt kedveseim az Úrban ! tüzetesen megtudhattuk az ő halotti szövegéből, melyet még életben volt, sajátkezűleg felirt.® Es mily tömérdek sok az idézés ezekben a beszédekben. A szerző például arra nézve, hogy az utoljára érintett beszédében az elhunyt nőt helyesen hasonlítja össze a galambbal, Sz. Bernátból ezt idézi : „Quod agnus in animalibus, hoc columba in avibus est. Summa utriusq. inocentia, summa mansvetudo, summa simplicitas. Quid enim sic alíenum ab omni malitia, sicut agnus & columba. Nocere cuiquam nesciunt, laedere non noverunt.* Lucretiusból : „Pluma columbarum quo pacto in sole videtur, Quae sita cervices circum collumque coronat. Namque alias fit uti claro sit rubra pyropo, Interdum quodam sensu fit uti videatur. Inter caeruleum virides miscere smar.igdos*. Idézi a Filóból a galamb leírását görög nyelven s eképen alkalmazza: „Ily bájoló alakot lát e szerint minden hivő lélekben az abba szerelmes Istenfiu, kívánván, azt közelebbről megtekinteni, hogy rajta gyönyörködjék és azt mondja neki: „mutasd nékem alakodat/ Ingadozás nélkül állíthatni, hogy oly dicsérések, mint az érintett gyászbeszédekben szerepelnek, jelenlegi halotti prédikációinkban nem fordúlnak elő. Mégis sokat tanulhatunk azokból. Mindenek előtt azt, hogy az akkori idő kívánalmainak megfeleltek és a gyászolókat úgy, mint a semleges hallgatókat, kielégítették, áhitatossághoz és egyháziassághoz szoktatták. Tanulhatjuk belőlök továbbá, hogy az akkori prédikátorok által felette fontosaknak tartattak, mert különben kidolgozásukra nem fordítottak volna annyi időt és oly csudálatos szorgalmat. Ha tekintjük, hogy átlagosan véve egy-egy beszédben közel 300 idézés fordul elő, okvetlenül mondhatjuk, miszerint egy ily beszéd szerkesztése legalább is egy heti megfeszített munkát vett igénybe és elmondásuk közel 3 órát kivánt. Tanulhatjuk végre — legalább én részemről — hogy az akkori lelkészek több tudományossággal birtak például nálamnál, mert a bibliát tudták eredeti nyelveiben, miután az idézések mind előbb héber és görög nyelven vannak adva s csak aztan németre fordítva. Ezenkívül jártasok voltak e lelkészek az egyházi atyák, a görög és római irók műveiben, minélfogva könnyen hordhattak össze bizonyítékokat kitűzött themájuk támogatására. Mind ezekből főleg azt kívánnám kiemelni, hogy a gyászbeszédek fontosságáról meg ne felejtkezzünk. Nézetem szerint a gyászbeszédek a leghathatósabb eszköz arra, hogy a híveket az egyháziasságra, a templomjárásra szoktassuk. Ott, hol a gyászbeszédek mégha-
