Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-11-14 / 46. szám
vagy legalább mintegy 150 évre megbántá a Rákócy Gelei-féle irtózatos Graduál Még mostani énekesünkben is nagyon kevés az igazi evangeliumi ének; merőben túlnyomó bennök a dogmatizmus, többnyire a legvastagabb adagban. Jézus példázatai, a hegyi predikátió, egyéb tanításai, az apostolok története, szóval az egész uj testamentom, száz meg száz tárgyat adnak igen szép evangeliumi énekek Írására. Ez jól jegyezzék meg magunknak egyház költőink. Mily szép és evangeliumszerű egy német husvétmdsodnapi énekben, midőn az Emmausi úton menő tanítványok Jézussal találkoznak, s az éneklő evangeliumi keresztyén kéri istenét, engedje őt is az életidőn az ő Jézusával találkozni. A mi húsvéti énekeinkben ilyen bibliai locusokat nem találunk, pedig ezek illenének az ev. ker. templomba. Hasonlítsuk csak össze a „Jövel sz. lélek úristenénél, egyéb pünkösti énekeinket. Ebben a három rövid versben is — hogy csak röviden említsem — benne van a ker. embernek minden lelki szükségére vonatkozó óhajtása, kérése s evangeliumszerűség tekintetében bátran állítom azt Szász Károly múltkor közlött gyönyörű reggeli éneke mellé. Ezt az evangeliumi hangot, ezt a bibliai keretet tehát uj énekeink, mint más nemzetekéi, kik az evange- , liumból írtak, énekelték mindjárt akkor, amikor az evangélium hajnala világosodni kezdett a sötét századok köde felett! A francia zsoltárok mindjárt magyar nyelven való megjelenésüktől fogva (Hanau 1608), szinte másfél századig tartott küzdelem után (mert csak 1750—60 között kezdették azokat önállóan és közönségesen templomi énekekül használni), annyira vérünkké és tulajdonunká váltak, hogy szentségtörés nélkül szinte ki sem küszöbölhetnénk azokat énekeink közül. Ezek tehát uj alakba öltöztetve, de mindenesetre nagy vigyázattal átdolgozva, elegendőkép képviselnék az ó-testamentumot. De a hymnusok? Azok legyenek a megújult égnek és földnek, a megújult elmének és szívnek evangeliumi világosságban fényeskedő szülöttjei. Miután már Zsoltárokról is kellett szólanunk, álljon itt mutatványul a francia szöveg és zene szótagainak mennyisége szerint, de magyar zene- és vers-írmodorban a XXIII. Zsoltár, Szász Károly hozzám küldött átiratában : • 1. Az úr énnékeni őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. G^ö^örű , zöld meaőn legeltet engem, Kies viielc p'attj án enged pihennem. Lelkemet megnyugtatja izent nevével, Igaz ösvényén engemet vezérel. 2. Ámbátor járnék a halál ösvényén, Sötét völgyében annak se félnék én. Mert te jelen vagy mindenütt mellettem, Vessződ és botod megvigasztal engem. S mig ellenségeim nézik irigy szemmel, Asztalt számomra terítesz bőven fel. 3. Fejemet bőven olajjal kened meg, Itatsz teljéből csorduló kelyhednek. Jóvoltad, irgalmad, mellyel velem vagy, Egész életemben soha el nem hagy. Az úr holtiglan ligy vezérli lábam, Hogy pihenésem legyen ő házában. íme, az uj zsoltár magyar minden izében; a méretét eltalalhatja akárki, mert hisz erre maga a verselés rávezeti az embert. Csak egyet még. Ne irtsuk ki, ha csak lehet, a Szenei Molnár-féle örök szép ódon kifejezéseket. A »nyugatja* sokkal szebb és mértékszerűbb, mint a ^nyugtatja". Ebben külömben is kitűnő mester Szenei Molnár Albert. Hagyjuk meg, mert ujabb szebbel és jobbal úgy sem pótolhatnók. Például a 66. Zsoltár e kifejezésének (6. vers) „De te kivezérlél bennünket, megenyhitél, megnyugotál/ nem tudom mivel lehetne méltóbban pótolni, mert a „megenyhitél* után a „ megnyugtatói ( < bizony izetlenül hangzik, s nem fejezi ki úgy, a nagy veszedelemből lett megszabadulás után bekövetkezett kedves lelki testi, állapotot, mint amaz. Nem ezt akarom ezzel mondani, hogy megújítandó énekeskönyvünk olyan ódonszerű legyen, mint pld. az unitárius atyafiak énekes könyve. Ez már nagyon is sok volna a régi jóból. íme, ezek volnának egyszerű nézeteim az uj énekes könyv szerkesztésére vonatkozólag, — altalánosságban, — mert a részletek megállapítását sokkal jobb leend szóval végezni el. Csak már egyszer mozdulnánk meg amúgy istenigazában s hozzáfognánk a munkához, amely különben is oly sok időt igényel! Kálmán Farkas. Néhány szó az ág. hitv. ev. hit- és tanárjelöltek mai állapotáról. Hogy nemcsak a gymnasiumokat, hanem az akadémiákat is évről-évre fiatalabb tanulók látogatják, annak oka különösen az 1868. évi 40-ik t.-cikkben rejlik, melynek értelmében a hadkötelezettség a tanulókra is kiterjesztetvén, minden szüle arra törekszik, hogy fiát a gymnasiumon, ha másként nem, legalább keresztül úsztassa s ekép a védtörvény 21 dik §-ának kedvezményét részére megszerezze. Igy történik azután, hogy a theologiába is oly fiatal hallgatók kerülnek be, kik őszintén megvallva, érettségi bizonyítványuk dacára is, bizony meglehetősen éretlenek; mert hát hiába, a szellemi fejlődés a