Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-14 / 46. szám

helvét hitii növendékek által egyenkint s évenkint természetben fizetendő 2 véka búzából, s amelyet a zilahi ref. egyház által fizetett két tanár s egy állandó tanitó kapott fizetési pótlékul, — természetesen illő kárpótlás mellett, eltörültetett. 236) A zólyomi községi elemi iskola értesítője. Igazgató Eolkmann János. Növendékek sz. 454, kik közül anyanyelvre nézve 307 tót, 80 magyar, 67 német; vallásra nézve 222 r. kath., 168 ág. h., 60 zsidó, 4 helv. h. Az 1878/9. tanévben elhatároztatott, hogy a magyar nyelv a 3-dik osztálytól kezdve, az anyanyelv kisegítése mellett tannyelvül hasznaltassék. Az intézetet, mely 1873 óta áll fenn, a kormány évenkint segélyben részesíti. 237) A zsolnai kir. kath. gymnasium értesítője, Igazgató Rozsnyai Károly. Tanulók sz. 137; az év végén megmaradt 124 tanuló közül 71 r. kath., 53 zsidó. A tanárok sz. Ferencrendiek. 1879-től az intézet vezetése egy, teljesen a közoktatásügyi kormány rendelkezése alatt álló igazgató kezébe van letéve. TÁRCA. Mire kell az uj énekes könyv szerkesztésénél különösen vigyázni ? Harmadik közlemény. Ajánlva Főtiszt. Nagy Péter erdélyi ref. püspök urnák, mint a központi énekügyi bizottság elnökének. Harmadik javaslatom hasonlókép az írandó uj énekek tartalmát illeti. Áldott emlékű őseink, midőn a reformátió magvat édes hazánk terein hintegették, mint mindenben, ugy az éneklésben is a bibliát vették alapul. Dávid fenszarnyaló költészete ragadván meg leginkább elméjüket, szivüket, így születtek meg a magyar Zsoltárok. Hogy azonban a Zsoltárok már kezdetben sem elégítették ki az evangéliumi keresztyént, bizonysága ennek a különféle énekek nagy sokasága, melylyel a reformátiót követett időszakban az egyházat elárasztattak, úgy annyira, hogy a nagy búvár, Révész Imre méltán idézi egy régi atyának eme mondását : „Megterheltetett az ekklézsia énekeknek sokaságával . * (Tört. közi. 9. 1.) Az evangeliumi keresztyén énekek fundamentuma tehát a biblia volt. Es csudálatos, a reformátorok az ev. alapján reformálták, s az ének alapja — kivéve az ünnepi alkalmiakat — mégis legtöbbnyire, sőt mindig az ó testamentomból s leginkább a Dávidtól vétetett. Leginkább — mondám, — mert más ó-testamentomi történetekből is írtak énekeket, például : Jeremiás próféta siralmas panaszkodásából; ezt azután hazafiúi érzelemmel Magyarország akkori siralmas állapotára is alkalmaztak. Méltó és érdemes ezt az éneket, mint a XVI. századbeli magyar költészet egyik — valóban remek menetű — darabját a mai korban is figyelemre méltatnunk, különösen verselési tekintetben. íme, én így skandalom : Keserves szívvel — Magyarországban — mondhatjuk — magunkról. Az nagy siralmat — kit Jeremiás — írt hajdan — zsidókról. Nagy félelemmel — és rettegéssel — pusztában — búdosunk. Eledelünket — mi életünket — kezünkben — hordozzuk, stb. stb. Sőt a nemzeti nagy katastrófa, a mohácsi vész, szintén énekre indította az ifjú evangeliumi egyházat. Az ifjú királytól s az elvesztett hazáról így szól az ének : sElvövéd mitőlünk országunkat, királyunkat, földhöz vetéd az mi koronánkat, színed elől elvetéd mi áldozatunkat.* írtak még igen szép éneket a Dániel próféta könyörgéséből is, (Dan. 9.) meg más egyéb ó-testamentomi históriákból. Azonban ezen énekek közül a mai időben már csak igen kevés a használható. Talán csak az egyetlen egy » Örül mi szívünk*- (jelenleg 75. Dics.), mely CXXII-ből íratott magyar Zsoltár, használtatik még a XVI. század ezen termékei közül, mert hogy az „Örül mi szivünk* csakugyan a mondott korból származik, azt az én Göncim 67. levelén nyilván olvashatni. És mint mondo n, az a csudálatos, hogy az ev. alapján álló, s mindenben az evengelium szerűséget követő reformátori kor, csupán az énekekben nem volt evangeli^mszerű, hanem folyvást, egész a XVII. század második tizedéig az ó-testamentomi historiakkal vesződött. E mondott időig ugyanis kevés evangeliumszerű éneket találunk. Igaz, hogy Dávid Ferenc éneke — most 70. Dics., Huszár Gal 71—73. énekei, szintén a XVI. század termékei, de ezekben nem annyira az evangélium, mint inkább a merőben vastag dogma, az akkori kor sötét szelleme nyilatkozik. A németek mindjárt a reformatió kezdetén irtak ilyen gyönyörű evangeliumi éneket, az ó-testamentomi históriák helyett. Ott van Hans Sachs „Mire bánkódol ó te én szívem* örökszép hymnusa. Ez 1552-ből való, s igen méltó reá, hogy a megújítandó énekeskönyvbe megújított alakban illessze be valamelyikegyházi költőnk. Nálunk magyaroknál Péczeli Király Imre volt az első, ki evangeliumi énekeket kezdett írni, a XVII. század elején. Tőle van a „Mire bankódol* fordítása, eredetibe a „Krisztus urunknak áldott születésén,* s a „Feltámadt a mi énekünk* kezdetű, szintén uj alakra váró két kiválóan szép énekünk. (A mint ennek valódiságát a csurgói rongyos Graduálból kimutatom Celder Figyelőjében). De ezt a kevés evangeliomszerűséget is lerontá,