Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-01 / 5. szám
meleg érdeklődés, hivatásuk fontosságának érzete, komoly buzgóság, és önfeláldozó szeretet azon kötelességek iránt, melyek hivatalukból származnak. Egy szóval tanügyi közszellem az, a mit ébreszteni kellene, mire nézve szükséges, hogy a tanítói karnak egy központja legyen, melyre támaszkodhassék, melyből az a közszellem, mint forrásból, táplálékot szívhasson. És a legtermészetesebb központ valamely vidék tanítói karára nézve a tanítóképző. Az volna most már a kérdés, mimódon lehetne közszellemet ébreszteni a tanítók között r Mindenek előtt el kell haritani útból az akadályokat. Es ilyen akadály az, hogy a tanítóktól egyáltalában meg van vonva az alkalom egymás iskolait látogatni és egymás tanítását megbírálni- Az iskolavizsgálók tudtommal nem tanítók, sőt nem is tanférfiak. Es ez oka, hogy a jelentések az iskolákról — mint azt volt alkalmam tapasztalni — hemzsegnek a semmit mondó felületességektől s igen gyakran valótlanságokkal teljesek. Hiszen régi igazság, hogy a biralónak legalabb ugyanannyit kell tudni, mint a mennyit tud az, a kit megbírál. Németországban már régen érvényben van az az elv, hogy a tanfelügyelők okvetlen tanférfiak legyenek. A porosz országgyűlés még 1863 márc. 24-én kimondotta ezt az elvet. Es nálunk is mennyit ostromolták már azért a kormányt, hogy tanfelügyelőink egyáltalában képtelenek arra — tisztelet a kivételeknek, — hogy a tanitó működésének lényegéről ítéletet mondjanak. Nem egyéni vélemény tehát, hanem általában a tanügy fejlődésének követelése, merném mondani sine qua nonja az, hogy az iskolák vizsgálásával, a tanitók felügyeletével határozottan szakképzett, s a tanügy - fejlettségének színvonalán álló tanférfiakat kell megbízni. Csak ily egyének képesek az iskolában minden látnivalót szemügyre venni, azt alaposan megítélni s a tanitó működéséről alapos véleményt adni. Az ily véleménynyel szemközt a tanitó védelmezheti magát ; tudván, hogy azt, a mit mond saját védelmére, bírálója megérti, felfogja és ha igaza van a tanítónak, a vizsgáló méltányolni fogja azt, ha nem, tud ellene oly érveket felhozni,melyeknek helyességét a vizsgált is kénytelen elismerni, így nyernek a tanitók lassanként ösztönt még melegebb érdekeltséggel munkálkodni azon a téren, melyen eddig is, hála tanítóképzőink buzgóságának, nem csekély eredménynyel munkálkodtak. Mert hogy a népnevelés különösen Dunántúl 10—15 év óta óriási mérvben terjedt és fejlődött, azt csak azok nem látják, kik elmaradtak a kortól vagy látni nem akarnak. így fejlődhetnék tanítóink között saját kebelükből, nem idegen vagy felső befolyás következtében valódi protestáns közszellem. Es ha ez létrejött, ne aggódjunk, fog az találni magának utat és módot arra, hogy gyúpontjával érintkezzék és abból fényt, világot és éltető meleget szívjon. Indítványba hozza Bognár Endre, hogy egy uj iskolai lapot indítsanak meg. Ez is régi terv már Sopronban. Régen töprenkednek rajta, bizonyosan tudom, hogy évekkel ezelőtt mar munkatarsakat is gyűjtöttek, sőt munkák is érkeztek be a megjelenendő lap számara. De a főakadály, — a pénz kérdése — mindeddig legyőzetlenül maradt s hiszem ugy is fog maradni. Azon eljárásra, melylyel Bognár Endre akar előfizetőket gyűjteni, fejcsóválva fogják mondani igen sokan: lehetetlen hogy ez az inditvány az alkotmányos szabad magyar földön s az autonomikus protestáns egyház kebelében született meg. De vajon szükségünk van-e arra a lapra: Van elég egyházi és iskolai ügyekkel foglalkozó lápunk, miért kellene Dunántúlnak még egy külön Tanítóképző intézet és népiskola-összekapcsoló közlönyét megindítani. Az erők el forgácsolása csak gyengít. Ellenkezőleg, összpontosítsuk erőinket egy már meglevő s tekintélyes lap fenntartására, tegyük azt egyházunk valóságos orgonanumává, az legyen — legalább egy-egy kerület — egyházi életének fris életerőtől dagadó litere. Es itt nagyon sokat tehetnének lelkészeink. Igyekezzenek oda hatni, hogy arra a megválasztandó organumra legalább a népesebb, a 4—5 sőt még több tanítót számláló anyagyülekezetek leányaikkal együtt előfizessenek. A lap számai minden évben gondosan bekötve az iskolai könyvtárba letétessenek. Igyekezzenek oda hatni, hogy a világiak is, a nép is olvassa azt a lapot s ismerkedjék meg egyházi viszonyainkkal. Ignoti nulla cupido. Az egyház iránti közöny bizonyosan érdekeltségnek fog csakhamar helyet adni, csak akarni kell. így nem történhetik meg az, a mit szomorúan tapasztaltam, hogy nem eldugott falukban, vagy istenhátamögötti pusztákon, hanem városban levő egyháziak nem tudták mikor volt vagy lesz egyházkerületük évi közgyűlése. Factum. Fájdalom, egyháziatlansag veszedelme van rajtunk. De nem siránkozás, panaszkodás által, különösen olyanok miatt, melyeknek igazi okát szeretnők eltakarni, nem egymás boszantása által fogunk azon segíteni. Tegyünk ! Hass, alkoss, gyarapits, az eredmény nem fog elmaradni. Adjunk tanítóinknak alkalmat, hogy fejlődhessenek, gyarapodhassanak és ők fognak gyarapodni minden jóban. Sas János. TARCA. Széttekintés a halotti beszédek mezején. A lefolyt évben a temetkezési módról való vitatkozás egyházi lapjainkban majdnem egészen elhallgatott. Az utolsó hónapokban megjelent gyakorlati lapok hoznak vasárnapi, ünnepi, keresztelési, esketési beszédeket, de halottiakat nem. Csak halotti imák jelennek meg bő számmal. Szeretem hinni, hogy nem azért, mert a legközelebbi múltban reájok alkalmazott „dicsbeszédek'1 -íéle megnevezés hozzájok ragadott kitörolhetlenűl, hanem azért, mert hazai protest. irodalmunk gazdagon el van
