Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

könyvtárakat szervezni, s azokat egészséges, a nép szellemi fejlesztéséhez mért ismeretterjesztő s vallás erkölcsi olvasmányokkal ellátni. Nagy és magasztos cél — mondják ; de csak kegyes óhajtásnak járja meg az efféle beszéd. Nem ugy van, mondom én ; csak nem kell mindjárt megijedni, és legyen az ilyen magvetésnél kellő türelmünk, a kelés, növekedés, aratás bevárásához. Biz ez igen lassú munka ; de a vetés után az aratás nem marad el, ez olyan bizonyos, mint hogy Isten van. Nem kell kicsinyelni, ha 5—6 darabbal kezdődik is az az iskolai- és népkönyvtár. Megszaporodik az az idők folyamán. Öt-hat darab könyvet pedig a lelkész és tanitó is összerakhatnak — magnak. Igaz, hogy ez nálunk protestánsoknál lassan megy; mert nincs se Szent István-, se Szent László-társulatunk, melyek ingyen könyvvel ellátnának ; de áldásosabban, mint amott; mert magának a népnek közreműködésével, figyelmének, garasának igénybevételével, ami, ha nehéznek s károsnak látszik is első tekintetre, de érdeket kelt s a közrehatást kihívja, ami lélektanilag vizsgálva kiszámíthatatlan haszon, előny és nyereség. Nincs is ilyen kezdetleges könyvtárba való olvasmányunk a Dolinái kiadványán kivül, a mi pusztán ismeretterjesztő. Azaz, csak nem volt — mondom én a „Vasárnapra® mutatva. De ne legyünk hálátlanok. Volt is. A „Keresztyén Család4

, meg a hatvanas években a „Lelki Kincstár®. De ezek meggyökerezni nem birtak. Az okokat ne fürkészszük. Talán a nagy terjedelem, talán a drágaság. Egy szóval biztosan nem tudhatjuk. De itt van a „Vasárnap®. Ez habár kissé még most is terjedelmes, de elég olcsó és a mi fő : rövid, érdekkeltő s épitő cikkecskéket tartalmaz. Ott vannak például az 1 ső számban a „Boldog család,® „Az úr oltalmazzon, vagy isten veled®, »Hogy szokott le Wilson Máty ás a részegeskedésről® és „Isten áldása van a becsületes munkán® s a „Párbeszéd : Hitetlen, hivő és vakhivő közt;® mind oly tárgyak s oly röviden, oly szabatos tömörséggel irva, hogy azt kell rólok mondanunk : ezek igazán mutatvány-számba való dolgozatok. A 2-dik szám tartalma talán még vonzóbb, még változatosabb. Mindjárt az első cikkben : „a Vasárnap címképének® magyarázatában oly szépen irja le e kis lap, a „Vasárnap® célját, ismert nevii és széles olvasottságú, gazdag ismeretekkel rendelkező s ritka termékenységü irónk, Könyves Tóth Kálmán, hogy én nem képzelhetek embert, ki a magyar népet, nemzetét és hazáját őszintén szereti s a címképet nézi és magyarázatai olvassa, hogy fel ne melegednék s ne óhajtaná a címkép megvalósulását. E 2-ik sz. különben egytől egyig kellemes, tanulságos cikkeket tartalmaz. Ilyenek : a „Szent vallás®, Láng Adolítól, ,Elszórt csontok, megszáradt tetemek®, Celdertől, „Párbeszéd® Könyves Tóth Kálmán, „Salamon, a biblia-árus a nazarénusok közt®, Zsigmond Sándortól, „Az úrnak keze®, Molnár Zsigmond, ,Az elpusztult család®, szintén Zsigmond Sándortól. Az apróságok közt különösen „az angol trónörökös és Andrássy volt külügyminiszter® párbeszéde a vasárnapi nap rendeltetéséről érdemel kiváló figyelmet. Valahogy azt ne gondolja az olvasó, mintha e cikkek afféle kenetes, ájtatoskodó vagy száraz erkölcsi szabályok recitálgatásából állanának. Epen nem. Hanem a címkép magyarázata például jelzi, hogy minden községben a világosság után kell törekedni; ezt a templomban és az iskolában keresni; amott merítení isten igéjéből, itt az iskola épületében elhelyezett népkönyvtárból. Celder cikke már a szabadságszeretetet s a szabadság ellenségeit tünteti fel s rámutat a sorok közt „a nagy száműzött prófétára', Kossuthra s az elszórt csontokat, a megszáradt tetemeket mutatja fel családi, egyházi és nemzeti életünkben. Zsigmond Sándor a biblia-árus és a nazarénusok beszélgetésében a nazarénusok kétkulacsosságát, igaztalan eljárásukat az egyházi adófizetés megtagadásában tünteti fel akkor, midőn a nazarénus próféta a bibliaárusnak csak azon feltétel alatt ad egy éjszakára szállást, ha hogy — „ e szívességért húsz krajcár fizetődik. * Tapintatosan van bevonva e cikkbe az egyházi adófizetés indokolása. Molnár Zsigmond pedig a kéjelgésbe merült ember szomorú sorsát irja le lélektani alapokon, szépen. Engedelmet kérek hosszadalmasságomért, de meg nem állhatom, hogy egy szintén tanulságos példát, a Zsigmond cikkét még fel ne említsem, melyben az iratik le, hogy a munka, szorgalom, rendtartás, előviszi a család boldogulását és boldogságát örökölt vagyon nélkül is ; a munkátlanság, rendetlenség mellett pedig a kész vagyon is elpusztul sat. Rajzolva van a tétlenséget követő kicsapongás, erkölcstelenség s az ennek nyomában járó elaljasodás. De elég is ennyi izleltetőül. Azonban a jeles tulajdonok mellett én kifogásolhatót is találok a „Vasárnapban®, bár keveset ; ugyanis túlságos sok van a lapban a nazarénusokról. A második számban például két cikk : a K. Tóth Kálmáné és a Zsigmond Sándoré. Elegendő lett volna az egyik. Mert hála Istennek, ez a szekta nem mindenütt van még hazánkban elterjedve; sőt a szabolcsi és gömöri ember alig tudja, hogy kik, vagy mik azok a nazarénusok. A ki tehát előtte azok ellen harcol: árnyék ellen hadakozik. Aztán meg nem jó az ördögöt falra festeni. Ennyit a tartalomról. A mi a külsőt illeti, én elegendőnek tartanék egy-egy számban egy félívet és a borítékot. Mert akármilyen szép, hasznos és tanulságos dolgok legyenek is e füzetkében, a mi betűzve olvasgató népünknek nyolc levél olvasnivaló egyszerre sok. En legalább így ismerem a nép elfoglaltságát és fejletlenségét. A Csécsi „Téli Újság®-ának terjedelme épen elegendő volt. Szerintem ennyi elegendő a „Vasárnapból® is. Se több, se kevesebb, Egyébiránt így is jó lélekkel ajánlom a „Vasárnapot® minden protestáns lelkésztárs szives figyelmébe. G'ór'óinbei Péter.