Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

melytől vallás-erkölcsi és anyagi gyarapodása olyanynyira függ. A vasárnap megszentelését célozta, azon harminchét év előtt kiadott rendelet is, melynek másolatát boldogult atyám iratai közt találtam, s a mely szó szerint így hangzik: y

Igen nagy gonddal legyenek a biró és esküdtek, hogy vasárnap és ünnepnapokon az Isten házát kiki meglátogassa, nehogy, mint eddig fájdalmasan kellett tapasztalni, az alatt a szín alatt, mintha máskor a tisztséghez menni nem lehetne, vagy mintha bizonyos határidő szabva nem volna, egyenesen roszlelkuségbó'l, csak azért, hogy az Isten igéjét ne hallhassák, az emberek a helységből elszédelegtek, és ez által a fiatalságnak rosz példákat mutatva a helységben megbocsáthatatlan hibákat eszközöltek. Mert jövendőre nézvést aki bátorkodni fog a tisztséghez isteni szolgálat vagyis ájtatosság ideje alatt (kivévén igen szorgos, értvén tűzi veszedelem vagy halálos esetbe tüsténti orvoslást kivánó esetekben) megjelenni, ez egész vasárnapi, vagy ünnepi időkben, a hol áristom vagyon, bezáratik, a hol pedig áristom nem lenne, bírói házhoz elkésértetvén, a kalodába tétetik ; ez eránt már különösen a helybeli plébános urakkal a Tekintetes urodalom a megkívántató közléseket eszközölte*. Vajha fent és alant belátnák, hogy a vasárnap nélkül nemcsak a vallás ápolása, de még valódi családi élet sem lehetséges ; belátnak, miként egy tekintélyes külföldi lap mondja, hogy a vasárnap a gazdálkodó társadalom nagy takaréktára ; belátnák, ha még oly képtelennek látszik is, hogy hat nap alatt többet lehet dolgozni, mint hét napon keresztül ; belátnák, hogy magának az allamnak jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy a vasárnap tiszteletben tartassák. Ermel Gyula. KÖNYVISMERTETÉS. A ,,Vasárnap."*) Mottó : ,A jó könyv, jó barát.* Angol példabeszéd. Valódi lelki örömmel szemlélem a „Vasárnapban* a mult évi Csécsi-féle »Téli Újság* életrevaló s hathatós pártfogásra méltó folytatását. S fő célom ez ismertetéssel épen az, hogy a fáradhatlan tevékenységű szer*) Több ízben kinyilatkoztattuk ugyan már, hogy az egyházi folyóiratok egyes számairól részletes ismertetéseket nem közlünk s ha ezúttal Celder , Vasárnapijára nézve mégis kivételt teszünk, ezt csak azért tesszük, mert ezen folyóirat, megjelenése óta még eddig lapunkban nem volt tüzetesebben ismertetve s mert annyira fontosnak tartjuk Celder vállalatát, hogy annak a kedveért még bizonyos megállapodásainkon is készek vagyunk tágítani, ha ez által esetleg magának a vállalatnak használhatunk. Különben a jelen ismertetést már csak azért is jónak láttuk kiadni, mivel abban szerző a prot. népnevelésre nézve több egészséges és figyelemreméltó eszmét pendít meg. Szerk. kesztőnek és kitiinő munkatársainak a »Vasárnapért* köszönetet mondjak magyar népünk nevében s a lap által célba vett mívelődése és szellemi s erkölcsi emelése érdekében kifejtett munkáért legelső fejezzem ki hálámat. De mondok egyebet is; sőt fog következni egy kis birálat is, a mi jóakarattal mindig megjár, sőt szükséges. Minden, hazáját és nemzetét szerető magyar embernek ; de legelső helyen mégis a református lelkészi karnak eminens feladata az úgynevezett magyar néposztály erkölcsi emelkedését, mívelődését, szellemi fejlődését előmozdítani és minden, e célra felhasználható becsületes eszközökkel munkálni. Régente erre nézve elegendő volt, ha magyar templomainkban zengzetes magyar nyelvünkön hirdettük az igét. Akkor még majdnem egyedül vallás-erkölcsi ismeretek közlésére valának dicső lelkészi elődeink utalva. Elegendő is volt a szószék s ekklézsia-követés, hogy az erkölcsi téren, sőt szellemi tekintetben is ref. népünket a kellő színvonalon fentartsák. Ma már és méginkább holnap s a jövendő ben nem elég. Excelsior 1 S ez az intés nem annyira a magyar néphez, mint inkább vezetőihez, közvetlen tanítóihoz s tanácsadóihoz, a magyar prot. lelkészi karhoz van intézve. Mert úgy mondatik: a só, a világosság fáklyahordozói mi prot. papok volnánk. És jaj nekünk, ha a só megízetlenül, ha a világosság sötétségbe merül ! Ne adjuk ki kezünkből a fáklyát! Nem a magunk, nem a prot. papság speciális érdekében; ilyesmi tőlem mindig távol van ; hanem a becsületes érzelmű s minden jóra, szépre és dicsőre kész és képes magyar nép és nemzetünk, hazánk érdekében. Látjuk, látnunk kell, hogy róm. kath. atyánkfiai is mozognak, működnek s nyomtatványaikkal elárasztják az országot. Mennyire örvendenénk e jelenségnek, ha mindez a felvilágosodást, az értelmi fejlődést, szellemi izmosodást s erkölcsi gyarapodást mozdítaná elő. De épen ellenkezőleg áll a dolog. Lourdesi képek, búcsúk, csodák az ó és uj és legújabb korból s szentekké avatott emberek iránt való bálványimádás hirdettetik, ter-i jesztetik és sürgettetik amaz útszéli, ponyvairodalmi termékekben. Az ismeretterjesztő világi, irodalmi sajtótermékekben pedig sokszor és sok van, a mi a tiszta látásra nem jutott magyar népet megdöbbenti, megbotránkoztatja s főleg a materialistikus olvasmányok, melyekkel egy iskolázott s bölcsészileg képzett elme, ha nehezen is, de elbánik, a fejletlen népet ellenben ezek lemondásra hangolják s a haladás, a szellemi emelkedés iránt érzéketlenné teszik ; mert elveszik tőle a végnélkül való tökéletesedés eszméjét: az istent. E két szélsőség közt ingadozik és hányatik a magyar nép. És akármelyik irány felé hajlik is : az az emberiségnek csak kárára, hátrányára van. Kötelességünk tehát nekünk, magyar prot. lelkészi karnak, nagyobb, népesebb helyeken népkönyvtárral összekötött olvasóegyleteket, mindenütt különbség nélkül iskolai és nép