Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-17 / 42. szám
arra kéri az egyetemes közgyűlést, hogy a tiszai egyházkerületet támogassa azon törekvésében, mikép az eperjesi jogakadémia oly színvonalra emelkedjék, hogy ugy az egyház követelményeinek megfeleljen, mint a többi ily intézetekkel képes legyen versenyezni. Elnök erre kimondja a határozatot, hogy az egyetemes egyhazgyűlés az eperjesi jogakadémia megszűntetéséhez nem járulhat hozzá. Következett a pozsonyi theologiai akadémia ügye. Olvastatott a tiszai ag. hitv. evang. egyházkerületnek emlékirata, melyben a theologiai akadémia székhelyéül nem Pozsonyt, hanem Eperjest kivánná kijelöltetni. A meggyőző indokolás, mely az emlékiraton végig vonul, jó benyomást tett. Az ez ügy felett támadt vitában többen vettek részt. Szeberényi, superintendens kijelenti, hogy a Bányakerület határozottan Pozsony mellett van. Trsztyenszky Ferenc pozsonyvárosi esperes arra kéri a gyűlést, hogy az ügyben lehetőleg döntőn határozzon, annyival inkább, mert a pozsonyi egyház a theologia fölállítása miatt függőben tartja gymnaziuma és polgári iskolája fejlesztését. Ezen kivül a halasztgatás kárral is jár, a mennyiben több alapítvány kamatait csak akkor fogja élvezni az egyház, ha a theologiai intézet működését megkezdi. Fabiny utasítása szerint határozottan Pozsony mellett nyilatkozik. Indítványozza különben, hogy mindkét ajánlat az e célra kiküldött egyetemes bizottságnak adassék ki oly utasítással, hogy akár Pozsonynyal, akár Eperjessel is, de oly megállapodás jöjjön létre, mely az intézet fölállítását lehetővé teszi. Czékus szuperintendens hosszabb indokolás után javasolja, hogy az ajánlatokat előbb a kerületekhez küldjék be. Elnök Fabiny nézetét ajánlja a gyűlés figyelmébe. Erre a vita mindinkább élénkülni kezdett s közben nyelvi kérdés is merült fel. Szontagh Pál (nógrádi) ugyanis ajánlja, hogy az ajánlatok az egyetemes bizottsághoz utasíttassanak. A maga részéről különben élesen kikel az ellen, hogy a Trsztyenszky által beterjesztett jegyzőkönyve a pozsonyi egyháznak csupán német nyelven s nem egyúttal magyarul is van szerkesztve (Helyeslések.) Jeszenszky Károly a pozsonyi egyház védelmére kel s Szontagh szavára megjegyzi, hogy a pozsonyi egyház német, tehát jogszerűen vezeti jegyzőkönyveit németül. A pozsonyi egyház eredeti jegyzőkönyvet és nem fordítást akart a közgyűlés elé terjeszteni s így a német nyelvű jegyzőkönyvet kellett bemutatnia. Prónay Dezső báró kijelenti, hogy nincs szándékában kétségbevonni azt, hogy minden evang. egyháznak teljes jogában áll meghatározni ügykezelésének nyelvét. De egyszermind megjegyzi, hogy annak, miként a theologiai akadémia nem állíttatott fel már is Pozsonyban, oka leginkább az, mert a kerületek féltek bizonyos társadalmi befolyásoktól, melyeknek a Pozsonyban tanuló theologiai akadémia növendékei ki volnanak téve. Ivánka Imre a hallottak után nagyon megfontolandónak véli, vájjon a theologiai intézet Pozsonyban állíttassék-e fel vagy másutt. Hiszen a pozsonyi egyház annyi tekintettel sincs a magyar evang. egyház iránt, hogy az egyetemes ülés elé hozott jegyzőkönyvet párhuzamosan németül és magyarul szerkesztené. Az egyháznak van ugyan joga kizárólagosan a német nyelvet használni, de az ev. egyház bizonyára nem akarja e szellemet terjeszteni. Szóló az intézetet inkább Győrött vagy más oly helyen óhajtaná felállíttatni, hol a növendékek magyar szellemben neveltetnének (Helyeslés.) Elnök szintén kifejezést ad annak, hogy az intézet helye mindig befolyással van a növendekekre. így Zólyomban, hol a gyermekek, bár eleintén magyarul nem is tudtak, most alig értik a tót nyelvet. Ezután, nagy izgatottság közepette mondja ki az elnök azt a határozatot, hogy a tiszai kerület emlékirata, a dunántuli kerület határozata és a pozsonyi egyház uj ajánlata az e tárgyban működő bizottságnak adatik ki azzal az utasítással, hogy munkálatát közölje a kerületekkel s ezek a jövő évi egyetemes gyűlésig nyilatkozataikat terjeszszék be. E határozat kimondása utan, a gyűlés d. u. 1 12 2-kor eloszlott. (Vége következik.) KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Püspöki látogatás az andrásfalvi reformált egyházban. Ily nemű látogatásról még eddig nem emlékeznek Andrásfalva évkönyvei, ily drága vendéghez még eddig nem volt szerencsénk. Szeptemb. 27. estve szállíttatott hozzánk s velünk maradt harmadnapig. Slézia és Galícia határvonalának egy kis folyam választja el Biliétől Bialát. Innen érkezett a 70 éves főpásztor úr, mint a galíciai és bukovinai protestáns egyházak superintendense, tehát 100 mértföldről 23 óra alatt . Üdvözöltük egyszerüexi, de szivünk és lelkünk melegével, hogy főpásztori körútján a bukovinai kalvinista magyarok ez egyetlen s igénytelen egyházáról sem feledkezett el. S kértük, hogy talalja magát mint övéi között, hol főpapi állásához méltóan fogadni lelkünk bár kész, de testünk erőtlen. Hönel János superintendens úr súlyos évei dacára, erőteljes és megnyerő alak — én megvallom, hogy előbb valami mord csehet képzeltem benne — nyájasan nyujtá kezeit s mar a tekintetével is szeretetteljes bizalmat s bátorságot öntött belénk : aztán az elöljáróknak reggeli találkozásig jóéjszakát mondva: hagytuk sajat rendelkezésére. Jelen volt az első estvén mint vendég s jóbarát,
