Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-17 / 42. szám

vett szövegnek. S a mennyiben többnyire személyhez, történethez vagy magában is önálló tárgyhoz fűzi elmélkedéseit : inkább tarthatnék homiliáknak, mint szorosan vett bibliamagyarázatoknak. Hogy bővebb fogalma legyen B. tárgyalási módjáról az olvasónak, mutatványul közlünk egy részletet a „Jézus bardtjai* c. magyarazatból: »Egy igen szép tárgy van előttünk afiai ! a felolvasott bibliai versekben. Jézus barátjaihoz készül útra, hogy a kiket lelke őszinte szeretetével szeret, midőn rájok nézve a nem szeretem-féle idők elkövetkeztek: meglátogassa és megvigasztalja. Ezért mondja tanítványainak : menjünk el Júdeába, ismét (v. 7). Három jó barát van itt a kezünk alatt lévő s magyarázatra kijelölt bibliaszövegben felmutatva: a Bethaniából való Lázár s annak két testvérje : a szorgalmas Mártha és Mária, ki megkente vala az urat és megtörölte vala az ö lábait hajával, (v. 2). Ezekről fogok én, afiai! bővebben beszélni előttetek, de felhasználom egyúttal az alkalmat, hogy midőn e három jó barátjáról szólhatok a Jézusnak, egyúttal megismertesselek benneteket azon többi baráttal is, kikről azt mondotta az Idvezitő, hogy szereti őket (Ján. 15. 9.) és hogy barátai lesznek (Ján. 14. 15.) és hogy szeressék egymást úgy, amint ő szerette azokat (Ján. 13. 34). Mielőtt azonban szorosabb értelemben vett tárgyamhoz térnék, hogy a felolvasott részeket teljesen megérthessük, Bethaniáról is kell valamit szólanunk.* Ezután Bethaniát irja le, hivatkozással a s. pataki füzetekre . . „Itt lakott tehát azon három jó barát — folytatja e leirás után — kiket az idvezitő meglátogatott. S miután ismerjük már a helyet, rá térhetünk eredeti célunkra. 1., Lázár 2., Mártha és Mária 3-or, Arimantias József és Nikodemos — — — 4-er, Magdalai Mária, Salome, Johanna, Zsuzsanna* ... az ev. irások egyes helyeiből összeszerkesztett képben.* Irálya — mint e mutatványból is látszik — nem épen szabatos és magyaros („három jó barátjáról szólhatok a Jézusnak4

) s helylyel-közzel még nem is népies („Szeretném afiai, ha az itt látott odaadó szeretettől legalább annyit eltanulnátok ti is, a mennyi épen elég volna arra nézve, hogy bizonyságot tehessetek az érettünk magát feláldozó iránt való szeretetről* ... ez nem szabatos és nem népies (59 1.), „Es a kik saját ajkairól hallották, hogy azért bocsátá Isten az ő fiját e világra, hogy megtartassák ő általa, akikkel maga értette meg, hogy ki legyen a felebarát, és a két nemzetséget előttük egygyé tette és a közbevetett falnak válaszát elrontotta, kinek telj es hatalom adatott tanítani és keresztelni minden népeket: ha Sault meg nem hódítja a damaskusi látás, Péternek pedig meg nem jelenik az egymásután háromszor ismételt jelenség, talán az üdv és kegyelemre való jogosultság is az önző zsidósághoz hajlott apostolok által lesz meghatározva* . . . (173 lapon), ugy hiszem ez sincs „népies és a nép szellemi érdekeinek megfelelő nyelven* mondva s ráillik az ilyen beszédre a mit Dobos mondott egykor a régi Prot. Lapban (1845 f.) még Bujdosó Márton koraban Fésős Andrásról, hogy ennek „nehezen érthető gondolatait pad alá ejti a hallgató.* Nem oly nagy, de mégis hiba BarakonyiuáL, hogy tárgyától eJ

csapong. Maga is megvallja nyilván (75 1.), »a

z

elmélkedés közt tett kitérés folytán háttérbe szorítja a biblia alapján hallgatóinak lelki szemei elé állított Kornéliust.* Reflexiói, a tanulságok, az intelmek, melyeket a magyarázott igékből levon, nem mindig egyenesen következnek azokból; hanem merész ugrással s erőtetve vonja ki a tanulságokat, intelmeket. Hasonló hibában szenved a bibliai idézeteket illetőleg, nem tárgyi, hanem sokszor csak szóbeli rokonság s összefüggés után illesztvén oda a sűrű locusokat, mi valószínűleg onnan ered, hogy nem sajátjából, hanem a concordantiából meritget. Örömest mutogatja forrásainak gazdagságát. Idéz — s elég sűrűn — Baur, Ballagi, Beck Kristóf, Farkas József „Bibliai földrajza s Régiségeiből*, a Ker Archivariusból, Renan, Hagenbach, Cantu Caesar s egyebekből; meg kell azonban vallani, hogy mindig tárgyhoz illőleg s a bibliai idézeteknél sokkal találóbban s szerencsésebben Olvasottság, források ösmerete csakugyan szükséges a biblia magyarázat Írásához ; de e mellett az igazi zamatos magyar styl, s a szerző által is szükségesül ösmert ,népies irály* tanulmányozása is elengedhetlen. Az értelemzavaró sajtóhibák kijavítása is megérdemelte volna a faradságot p. o. Galácia helyett Gallicia van egy helyütt a s?övegben, másutt meg az alapige van hibásan kitéve stb. Az itt fölemlített hibák mellett azonban vannak Barakonyi Biblia magyarázatának érdemei is, így legelső sorban a tárgyalási módszer. Nem vers szerinti száraz exegesis ez mint Szikszay »Szövétneke*, vagy még inkább Rác. K. „Máté evangelioma* ; hanem mint már említők s a közlött tartalomból az olvasó is láthatja, rövid homiliaszerű beszédek, melyeket kevés átidomitással minden lelkész a legsikeresebben hasznaihat a méltán ócsárolt katechisatiók helyett. Tisztelet, becsület a jó Hunyadynak, Pap István, Kolmár-Varjú s bármiféle Káté magyarázatnak; de a mennyivel feljebb áll a biblia a káténál: annyival elébbvalónak kell tartanunk amannak magyarázatát s népszerűsítését. S itt is nem a szaraz, tudományos exegesis, hanem a bibliának homiliaszerű tárgyalása eszközölheti a kivánt célt. Elismerés illeti hát az ifjú szerzőt, ki e módszerre legelőször mutatott irodalmunkban példát biblia magyarázataiban (nem értve itt Dobosnak szoros értelemben vett Homiliáit.) De érdeme még a viszonylag elég jó nyelvezet s népszerű irály. „ Viszonylagmondom, mert általános szempontból ítélve már jeleztük B. pennájára vonatkozó nézetünket. Ámde viszonyítva nehézkes, egyátalán nem magyaros és távolról sem népies ujabbkori egyházi