Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

lelkesedéssel szónokolt. A superintendens úr több rendbeli célszerű intézkedései közül kiemelendő a következő. Ugyanis a zsidai leánygyülekezetnek évek óta elintézetlenül maradt abbéli ügyét, hogy a lelkész hányszor hirdesse nálok az isten igéjét, kellő tapintatossággal, ugy az anya, mint a leányegyház megnyugvására, akképen intézte el, hogy a lelkész ezután 8-szor egy évben fog a filiába kijárni, a mikor ez előfogatot köteles érette küldeni. Ezek után a célszerűen berendezett iskola vétetett szemle alá. Igy következett a gazdag ebéd, ismét csak Marossy Károly vendégszerető házánál. Domony kedves hajlékaitól elbúcsúzván, lovasok kísérete mellett, számos fogaton, a csendes Mácsán keresztül, a korona uradalom tisztilaka elé értünk, hol a püspök úr s kísérete a velünk jövő Vladár Sándor, buzgó hívünket szerencséltette látogatásával családi tűzhelyénél. Szept. 14-én d. u. 5 órakor elértük a tót-györki határt, hol a váci felső járás főszolgabiraja: Kemény Gusztáv és az egyház felügyelője: Szlavnicai Sándor Géza melegen üdvözlék a főpásztort. T. Györkön diadalívek alatt elhaladva, a paplak előtt a lelkész: Kiss Péter hatásos beszéddel fogadta a püspököt Este olvastatott a látogatási jegyzőkönyv, melyből kitűnt, hogy az egyháznál kegyes alapítványokat tettek, néhai Sturman Márton, a tiszai kerület egykori hires felügyelője Párnicky Ede s mások, mely alapítványok nagy részét az elszegényedett egyház, oly kötelezettséggel, hogy azokat körülményei jobbra fordultával helyre fogja pótolni, épületei fenntartására s adó fizetésre elköltötte. A kegyes alapítványok helyre állítása azonban ez ideig azért sem sikerült, mert a paplak két év előtt leégvén, a tehetetlen gyenge gyülekezet uj adósságokba verte magat. Az isten adjon neki, régi fényes múltjához mért szebb jövőt! . . . Szept. 15-én az úr házában erőteljes, hatásos szónoklatot mondott a lelkész, mire a főpásztor kenetteljes beszédben válaszolt, intvén a híveket, hogy apáik örökségét őrizzék meg, biztatván őket, hogy azért, ha valaki az egyházat szeretetteljesen gyámolítja, még senki sem lett szegényebbé . . . Az iskola megtekintése s a 44 év óta tanítóskodó Kardos József meglátogatása utan következett a lelkésznél az ízletes ebéd. Felköszöntők itt sem hiányzottak. Minek utánna a főpásztort híven kisérő helyettes felügyelő : B. Podmanicky Levente sürgős teendői miatt, a kíséretből kivált, elkövetkezett a búcsúzás órája, s mert Báró Prónay Dezső' úrnak készséggel felajánlott négyes díszfogata a rosz út miatt késett, Beer Gusztáv közbirt. igazgató maga hajtván a lovakat sajat fogatán, számos kocsi és lovas kisérete mellett, vitte a főpásztort a regényes — Csővárra. (Folytatjuk.) Galgavölgyi A losonci ev. egyház köréből. Csak ma lettem figyelmeztetve a Prot. Egyh. és Isk. Lap 36-ik számában közlött következő cikkre : „A losonci ev. egyház köztiszteletben álló lelkésze Holles Danó úr megelégelvén 4 évi sanyaruságos küzdelmét, Dobrocs községben lett egyhangú megválasztatása folytán leköszönt losonci papságáról, s az ottani egyház akarva nem akarva, elfogadta lemondását; mely leginkább annak tulajdonítható, hogy a hívek nem feleltek meg kötelezettségeiknek, mi a lelkész helyzetét igen kellemetlenné tette, az egyházilletékeket oly hanyagul fizették, hogy a hátralékok behajtása úgyszólván mindennapi teendőit képezte a szolgabíróis polgármesteri hivatalnak.4 Ha azt panaszolja valaki ez vagy amaz protestáns egyházról, hogy szegény, semmi ujjat, sem meglepőt nem mondott ; mert bizony fájdalom igen csekély hazánkban azon prot. egyházak száma, melyek dús alapítványokkal kérkedhetnének; többnyire a hívek adózása s áldozatkészségére van fektetve fenntartásuk biztositéka — nem mondható örvendetes állapotnak ; de nem is szégyen, sem bűn ; hanem a protestáns embernek büszkesége, hogy egyházát mint sajátját önerejével tartja fenn, mi által egyszersmind megóvja autonómiáját — azonban annyival inkább megszomoritó, ha valamely protestáns egyház ellen afféle súlyos vád emeltetik, milyen a fennhivatkozott cikkben foglaltatik. De hála a gondviselésnek, hogy az egyházunkat méltatlanul megtámadó, s lealacsonyító vádját cikkezőnek mindennek inkább mint a valósággal összeegyeztethetőnek nyilváníthatom. Egyházunk elszegényedése még a 1849. orosz dúlástól veszi eredetét, midőn iskolái, templomai íeldúlattak, elhamvadtak, minden vagyona elraboltatott, hívei földönfutó koldusokká lettek és azon években nekünk még könyöradomány gyűjtés is megtiltatott; mégis találkoztak könyörületes adakozók, kiknek segélyzése és lassanként visszaszármazott híveink folytonos adózásai igénybevételével s megerőltetéssel nagysokára sikerült épületeinket rendbe hozni; de azon majdnem 60000 forintnyi költségre, még ma is vagy 16000 forintnyi teher nyomja vállainkat. Ha figyelembe vesszük, hogy többnyire iparos s kereskedőből álló egyházhíveinknek saját életfenntartások is mily nagy nehézségeket képezett — és az utóbbi több évi üzlet- s forgalompangást : bizony nem lehetne méltán megróvni e hangyaszorgalmú, talpig becsületes embereket, ha csakugyan néha az egyház iránti kötelezettségeiket nem éppen pontosan teljesítenék. Azon állítása cikkezőnek, hogy a hatóságoknak egyéb dolguk sincs mint egyházi illeték hatralékok behajtása, légből kapott rágalom. Vannak ugyan hátralékok, de azok lehetőség szerént folynak és szedetnek be, másfél évnél hosszabb idő múlt el, mióta hatóságilag illeték behajtása nem eszközöltetett. A mi illeti azon, légből kapott ráfogást, hogy Holles