Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-03 / 40. szám

— és viszont — testvéreül tekinté, kivel egy szalmán vagy a földön hál, egy köpönyeggel takaródzik egy bográcsból eszik, egy kulacsból iszik, — hogy a parancsnoklónak még halálhörgése közben se jön ki egyébb a száján mint ez, hogy: előre! Itt aztán megértém a rettenve felkiáltó hangot „hadnagy uram hadnagy uram!® megértém a mély fájdalmat eltakarni akaró szót: „mi bajod van édes fiam?* megértém a zenei szabályok ellenére a vezérszólamban levő alányomott hatod miért használását. Mit adjon a zeneköltő mást szájába egy vérében fetrengő haldokló vitéznek, kinek talán már csak másod percei vannak hátra, mint egy mély hörgő hangot, habár az zenészeti absurdum is. Nulla regula sine exceptione. Jól van, — nagyon jól van ! De talán túl a rendén is citálom már a példákat-Röviden tehát csak azt volnék mondandó, vigyázzanak nagyon sz. poétáink a szöveg és dallam egyöntetűségére, azaz, hogy egyik a másiknak teljes és tökéletes kifejezése legyen, egyik a másikat charákterizálja. Szász Károly, például néhány hozzám küldött énekével gyönyörűen eltalálta a kellő összefüggést; reggeli dicséretet irt a 66., Isten jóságáról a 33., a megváltásról a 25., a lelki tisztaságról a 66. zsoltár dallamán. Ezt tartsuk szem előtt s a szerkesztendő uj énekes könyv bátran helyet kérhet magának az európai mívelt prot. nemzetek ily nemű gyűjteményei között! Kálmán Farkas. KÖNYVISMERTETÉS. Toldi. Költői elbeszélés. Irta Arany János. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert tanár. Budapest. Franklin-Társulat. 1880. Ara 70 kr. Jelen könyv (szöveg és jegyzetek együtt) — a középiskolák számára írva — nagy ürt van hivatva betölteni. Irodalmunkban a legelső s egyetlenegy ilynemű becses dolgozat rég várt, nélkülözhetlen mű. Sokszoros lesz a haszon, melyet Toldi, e világirodalmi remekmű nyújt a fejlő gyermeki léleknek is, oly kitűnő, avatott útbaigazítással s jegyzetekkel, mint a milyenekkel azt Lehr ur kiséri, ki nagy költőnknek művébe mind kritikai s aesthetikai, mind tárgyi és nyelvi szempontból oly mélyen behatol, mint kívüle csak kevesen. Nem lehet célom, hogy a szakavatott magyarázó művét ennek minden érdeme szerint méltányoljam ; de kedves kötelességemnek tartom, hogy az illető tanár uraknak s a t. olvasó közönségnek méltó figyelmét e műre én is a legmelegebben felhívjam. Minden egyebet mellőzve; csak egyetlenegy — a valláserkölcsi szempont is bőven elég arra, hogy Arany Toldija mindennapi szellemi kenyere legyen a tanulónak. A mindennapi kenyér — nem az idvezítő, hanem a mai világ prózai kenyere után úgyis mohó, lázas sietséggel fut a mostani nemzedék, feláldozva annak nem ritkán erényt, igazságot, becsületet és lelki nyugalmat. A mai világnak embere mindig éhes, mindig eszik, s épen ezért üres, sivár a lelke. Ha valaha, most itt az ideje, hogy a hamis istenek bálványaitól az igaz Istennek imádására vezéreljen a jézusi üde, szelid, de komoly vallás; itt az ideje, hogy a töld szennyes porából a vallás testvérének, a költészetnek regióiba emelkedjék a lélek. Az igazi költők karjára dőlve, édesen üdülsz s szived nemesedik. S Aranynál valódi költészettel igaz, tiszta vallás-erkölcsi tartalom ölelkezik. Toldi Lőrincné nem hű ideálja-e a gyermekében s gyermekének élő jó édesanyának s viszont Toldi Miklós a szerető jó gyermeknek ? Im, egyik mesteri festése : „Nincs időm továbbra, hogy maradjak itten, Kegyelmedet pedig áldja meg az Isten; Áldja meg az Isten ezen a világon. Még a másikon is, szívemből kívánom.* ^Áldjon meg ! áldjon meg !* . . . anyja eddig mondta, Hogy, ki áldjon ? vagy kit ? azt csak úgy gondolta ; Tudta, hogy az, aki a szivet vizsgálja, Minden kívánságát benne megtalálja, Hát mikor melléről elszakadt a gyermek, Kínját elbeszélni nyelve nincs embernek : Lelke volt talan a lánc közöttük, aki Nem kikapcsolódott: tövestül szakadt ki. VI. ének 17, 18, versszak. Nem a vallás-erkölcsi tartalomra vall-e Toldi Miklósnak egész lelkülete s minden szava. Lásd a bujdosásban türelmét, reményét: De hiszem az Istent, az árvát sem hagyja, Mert azért az árvák gondviselő atyja; Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Mit fejemre költe drága jó testvérem. IV. ének 15 verssz. Nézd alázatosságát : Miklós pedig monda: „nem megjövendöltem; Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem ? De nem köszönöm azt magam erejének : Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.* XII. é. 18. v. Halld hitét: „Azért szépen kérem, édes anyamasszony, Soha se aggódjék, soha se sirasson ; Aki meg sem halt még, minek azt siratni, Mikor a halott sem fog halott maradni, ....?* VI. é. 16. v. Miklós fontoskodó, irigy, ravasz bátyja György irányában is milyen nemesen viseli magát. 80*