Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-03 / 40. szám

mint hazájáról, hogy y

annak sorsa semmitől sem függ oly nagy mértékben, mint azon eszmének fejlődésétől vagy hanyatlásától, amely minden intézményeinknek alapjául szolgál, hogy t. i. minden egyes ember joga szent, s tisztelettel tartozunk minden emberi lény iránt.* Valóban ott, ahol ezen eszme él és uralkodik, nem lehet félni sem egyesek sem a néptömeg, sem a parlament sem a tisztviselők vagy mások zsarnokságától. Igenis, mert a zsarnokság nagyon sokféle alakot ölthet s erőt vehet az a különben legszabadabb elvű párt kebelében is s pl. épen a szavazásokra ugy hajtatnak a szegény egyes párttagok, mint 1848 előtt a jobbágyok a robotra, vagy mint a néger rabszolgák a kemény munkára. Méltán jegyzi meg azt is Mill Stuart, hogy a többség zsarnoksága különösen vészes akkor, midőn a közhatóságok és tisztviselők annak szerzői és fentartói. De hát a protestáns egyházi élet mezején mily szomorú dolog lenne az, ha épen a lelkészek, esperesek és szuperintendensek, akik már hivataluknál fogva ünnepélyesen köteleztetnek az evangyéliomi tudomány tisztaságának s az egyház békességének fentartására, lennének mesterei egymás leszavazásának s az egyházkerületek mint hatóságok is, egymás elnémitására törekednének. Különben ha figyelembe vesszük, hogy a mi külföldi református hitfeleink országos zsinatai mi úton és módon szoktak nagyobb mérvű s maradandó alkotásokat létrehozni — le kell mondanunk azon reményről, hogy a mi kitűzött zsinatunk az óhajtott célhoz, könnyen el fog jutni. Ha a skót szabad ref. egyház egyetemes vagy országos gyűlése, oly rendeletet vagy törvényt akar megállapítani, amelynek érvénye egy évnél tovább fog tartani, mindenek előtt közli azt a presbyteriumokkal, oly egyházmegyei gyűlésszerű hatóságokkal, amelyekben az illető egyes gyülekezetek lelkészei és presbyter képviselői rendszerint ott vannak. Ha az ily presbyteriumok többsége helybenhagyólag nyilatkozik, akkor jő létre a törvény vagy rendelet. Hasonló eljárás van az angol, skót és északamerikai presbyterianuosoknál is, csakhogy ez utóbbiak még azt is különös nyomatékkal kifejezik, hogy a presbyteriumoknak Írásban kell nyilatkozniok és hogy legalább is többségök kívántatik meg a döntéshez. A hollandus reformátusok országos zsinata kétszer tartozik leküldeni a törvény és rendeletterveket az egyházkerületi tanácsokhoz s csak a kétszeri vizsgálat és véleményezés után jöhet a végleges megállapítás. A francia reformátusok 1872— 3-dik évi országos zsinatának alkotmányterve szerint, az isteni tiszteletre, fegyelemre, tanra s egyházszervezetre és kormányzatra vonatkozó minden legkisebb változtatás tervét, tartozik az országos zsinat, jó előre a részletes zsinatok vizsgálata alá bocsátani. Helvéciából csak egy pár oly kántont említek fel, amelyben a ref. egyház meglehetősen független az államtól. Bern kántoriban minden egyes gyülekezetnek vető joga van a zsinati végzésekkel vagy törvényekkel szemben, azaz, ha tetszik visszavetheti azokat. Appenzel kantonban ezelőtt pár évvel hozott létre a képviseleti zsinat egy uj egyházszervezetet s minden egyes gyülekezetnek szabadságában állott elfogadni vagy visszavetni azt. A végelv tehát nemcsak abban áll, amit az említett Zorn Filep ezen szavakban fejez ki: ^A gyülekezeteknek kétségtelen jogok van tudni azt, hogy az egyházi hatóságok mimódon fogják fel, és tárgyalják az alkotmány kérdését,* hanem abban, hogy a vizsgálat és végeldöntés joga, vagyis az egyházi hatalom teljessége magoknál a gyülekezeteknél van és az voltaképen nem ruháztatik át a legtisztább képviseleti alapon álló zsinatra sem. Másik fődolog 1 az, hogy nem valami egyházi főtanács vagy konvent, nem is valami zsinati bizottság, hanem maga a képviseleti zsinat az, amely a törvénytervet készíti s az egyes gyülekezetekkel akár közvetj lenül akár a közben eső hatóságok utján közli s tulajdonképen ez a valódi korrekt és jogos eljárás, mert csak így ellenőrizhető az biztosan, hogy az egyes gyülekezetek észrevételei részesültek-e a tartozott figyelemben vagy nem. Az idézett példákból láthatja a tisztelt olvasó, hogy a külföldi reformátusoknál a zsinatok korlátlan hatalmáról s a többség zsarnokságairól szó sem lehet. De hát nálunk magyar reformátusoknál volt-e valaha valaki, aki ez ügyben a valódi szabadságnak szószólója lett volna. Volt igenis. Ilyen volt pl. már a XVII-dik század közepén Mártonfalvi György s különösen Megyesi Pál. Ez utóbbi egyik egyházi beszédében épen a zsinatok rendeltetését s jogkörét fejtegetvén, így szól a többek közt : y

Ez is a zsinatok rendességére tartozik, hogy azokban a jobb, nem a több rész vé-79*