Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-03 / 40. szám
gezzen, mert mindenkor ez a nagyobb rész. Mozdulhatlan nagy oka vagyon ennek; mert nem valami puszta voksolásra kell végzéseket tenni, hanem minekutána értelmes agyaskodások által a dolgot eléggé meghányták, vetették, akkor és ugy kell osztán szentírás szerént végezni. Melyhez képest nem nézhetni arra • mennyin hajlottak ez vagy amaz értelemre, hanem micsoda okokkal, a szent írásból vöttekkel-e ? kik hacsak ketten vannak is, sőt ha csak egy is, azt kell nagyobb résznek tartani/ . . . Ezt is kérdésbe teszi továbbá: „mint kelljen Ítélni az zsinatokban tött végzések felöl? Az pápista atyafiak azt hiszik az ő derék zsinataikról, hogy csak meg kell állani azoknak értelmeken, azért hogy úgy végezték ; valamint a biró törvényén az világi dolgokban megállanak. Mi ezt igen tagadjuk ilyen okból; mivel a zsinati végzések némi nemű tudakozódás vagy felkeresés az Isten könyvéből, ugy hogy csak annyit nyom a zsinatnak végzése, mennyit annak oka. Melyhez képest szabad azt megvisgálni, ítélni az szent Írásból, mint cselekedtenek az niceai zsinattal, sőt a mi nagyobb, az szent Pál tanításával az beraeabeliek" stb. stb. De bezárom már hosszú és unalmas közleményeimet; szabad legyen azonban végül még egy kis észrevételt tenni, Több helyütt úgy olvastam, hogy a konventi többség október 31-re, a ,,reformátiő ünnepére" tűzte ki a zsinat megnyitását. De hát micsoda ünnep ez ? En részemről semmit sem tudok arról, hogy a magyar reformált egyháznak ilyen ünnepe volna s határozottan tagadom azt, hogy bármiféle konventnek vagy zsinatnak jogában állana ünnepeket csempészni be egyházunkba. Őszinte s mély tisztelet a Luther nagy nevének s emlékezetének s elismerjük, hogy a 95 thesis nyilvános kitűzése egyik előjele volt a reformátiónak ; de elvégre mégis csak emberi tény az, s ennélfogva minálunk vallásos ünneplés tárgya nem lehet. En részemről óhajtom a zsinatot, de csak valódi alapos előkészületek után s őszinte testvéri egyetértés között. A többség zsarnokságát, különösen egyházi téren, tűrhetetlen vésznek tartanám. Debrecen, 1880. sept. 29. Révész Imre. Az uj büntető-törvény és a vallásügy. Az 1868. évi 53. t. c. a vallásügyekre és az egyes hitfelekezetek egymásközti viszonyára nézve több korszerű határozatot hozott, de gyakorlati érvénye azért nem volt, mert a kivitelt a szabad tetszésre bízván, a törvényszegőre semmiféle büntetést nem szabott. E hiányt sok tekintetben pótolja az uj büntető-törvény. A templom-látogatást és a vasárnap-ünneplést illetőleg, az 1868. évi 53. t. c. 19. §-a rendeli: ,Egyik vallásfelekezeteknek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy, hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak. Vasárnapon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetiénül szükséges munka felfüggesztendő. Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon téreken és utcákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mindaz mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná/ Mindaddig az tartotta magát ezen törvényhez, a ki épen akarta, a nélkül, hogy a törvényszegő, megfelelő büntető-törvény hiányában megbüntettetett volna. E hiányon segít az 1879. évi XL. t. c, hol az 51—52. §-ban elrendeltetik: ^Ki vallásgyakorlaton kivűl az államilag elismert felekezet vallásos tárgyát nyilvánosan ócsárolja és botrányt okoz ezáltal, nyolc napi börtönre Ítéltetik el; és a ki a vasárnap- és ünnep-szentelésre vonatkozó törvénypontokat — 1868. 53. t. *c. 19. § — meg nem tartja, 100 frtig terjedő pénzbüntetésre ítélendő el.1 Azok, kik vallásunk tárgyait és ünnepeit nem csak hogy nem tartották tiszteletben, hanem jó és rosz kedvökben kigúnyolták és a vallásos épülésnek szánt időt mindenféle zajos mulatság, kihágás és elhalasztható munka által megszentségteleníteni szokták, ezentúl valószínűleg óvatosabbak lesznek, mert szokfásos magaviseletök a kiszabott büntetést okvetetlenül maga után fogja vonni Még súlyosabb a büntetés arra nézve, ki az isteni tisztelet alatt gyalázó kifejezésekkel közbotrányt okoz és a vallásos szertartást erőszakkal megakadályozza, az az 1878. évi 5. t. c. 190— 191. §§. értelmében 1—2. évig terjedhető fog-