Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

A felsőszabolcsi ref. e. megye őszi gyűléséről. A f. szabolcsi ref. e. megye őszi gyűlését e. megyénk által jegyzőkönyvileg rég megállapított helyen, Nyir-Bátorban tartotta meg f. évi szept. i — 2. Lukács Ödön esperes és Ujfalussy József segédgondnok elnöklete alatt. A gyűlés nagyon gyéren latogattatott. Világi ülnök éppen egy sem volt jelen. Lelkészek és tanitók is kevesen. Valami közérdekű fontos tárgy az allamsegély kiosztásán kivül nem is volt kitűzve ; hanem a gyűlés folyama alatt a segédgondnoki jelentéssel egybefüggésben merült fel mégis egy olyan ügy, amely az egyetemes magyar prot. egyhazat érdekli, a mely egyedül szolgált indokul e rövid tudósítás irásara Ugyanis: A júniusban tartott e. megyei számvevő gyűlés arról győződvén meg, hogy doinestikalis tartozásával sok egyház hátrálékban van : megbízta az anyagi ügyekkel bajlódó, buzgó és erélyes segédgondnokot, hogy a házi pénztári követeléseket szokott törvényes módon is, t. i. a közigazgatási szolgabirák útján, hajtassa be. A segédgondnok úr az adósokat felszólította, figyelmeztette ; de miután ezen mód eredményre nem vezetett, a követeléseket áttette az illetékes szolgabirakhoz behajtás végett. Azok közül többen, még róm. kath. vallasúak is, azonnal valaszoltak s megígérték, hogy az ügyben el fognak járni. Egy reform, vallású szolgabíró azonban hónapok múlva, a segédgondnok úr megkereső levelére hátiratilag azt felelte, hogy : „kérelemnek hely nem adatik, és az illető segédgondnok keresetével a törvény rendes útjára, perre utasíttatik/ A segédgondnok azután az alispánt kereste meg, aki szinte ily értelemben valaszolt. Ezen szokatlan eljárás felett, e. megyénk megütközésének jegyzőkönyvileg adott kifejezést s elégtétel és orvoslat keresés végett a főtiszt, e. kerülethez feliratot intézni elhatarozta, hogy a kerületi gyűlés ismét felsőbb illetékes helyen újíttassa meg azon rendelet közzétételét, mely az efféle követelések behajtását a szolgabiráknak meghagyta. Ha mar belekezdtiink, elmondjuk még némely letárgyalt ügyek sorsát, az érdeklődő olvasó közönség előtt. Köztudomásu dolog már, hogy a tiszántúli ref. e. kerület, a közelebbi időkben felmerült s méltólag alig jellemezhető, dísztelen és erkölcstelen lelkészválasztási eseményekből folyólag, a lelkészválasztási szabalyok revisiójat elrendelte oly módon, hogy az egyes e. megyéket javaslatok készítésére utasította. Ily lelkészválasztási szabály-javaslat kidolgozására e. megyei gyűlésünk Lukács Ödön esperes, Ujfalussy József segédgondnok elnöklete alatt Gonda Balázs, Vitéz Mihály, Szesztay Karoly, Mikec János és Görömbei Pétert küldötte ki. A kir. tanfelügyelőség altal bezáratott sényői és kálló-semjéni iskolák fenntartasa s a törvény kívánalmainak megfelelő allapotba való helyezése elhataroztatott. E célból Sényőnek a ref. segélyegylet által nyújtott adomanyon kivül megszavaztatott épület javításra 50 frt; továbbá a tanításra kötelezett, de haliásat vesztett agg lelkész mellé segédtanító beállításának szükségessége kimondatott: ezen segédtanítónak az évenkénti államsegélyből 50 frt díjazásul folyóvá tétetni rendeltetett; ellátása a lelkésztanítót terhelendi. Kálló-Semjénben több, de nagyobb baj volt. Itt nincs sem iskola, sem iskolai fundus. Elrendeltetett, hogy — miután ezen kisded ref. egyházunk, mintegy 300 lélekszámot tevő híveivel, az 500 róm. kath. és az 1000 körül levő gör. kath. vallású, utóbbi olah, szlávérzelmü lakosság közt — a magyarság érdekét védi s a protestantismus elveiért küzd és így missiót teljesít, prot. jellegű iskoláját fentartani köteleztetik. E célból utasíttatott, hogy 300 frtnyi kötvényeken levő pénzéből vásároljon iskola építésére alkalmatos telket; a ref. segélyegylet adomanya s az e. megye által most megszavazott segélyből (100 frt) okkal-móddal, építsen egy tanteremül szolgálandó szobát ; a tanítast végezze a képzett és iigybuzgó lelkész ; ezért kapja a volt tanitói földjavadalmat: a tandíj és tanitói párbér s énekvezéri díj pedig egy idővel újólag szervezendő tanitói javadalom alapjául tőkésíttessenek. Államsegélyért — mondanom sem kell — igen sokan folyamodtak ; ami ez Ínséges időben nem csoda ; valamint az is az idők szomorú jeléül tekinthető, hogy ref. hitsorsosaink közül, az e. megyei különböző pénztarakból, mintegy 6000 frtnyi kölcsönért terjesztettek a gyűléshez kérvényt, melyek szokott módon, kellő biztosíték mellett, a sorrend megtartásával utalványoztattak. Nagyon is érdemes a nyilvánosság előtt való felemlítésre, hogy nt. Harsányi Sámuel apagyi lelkész e. megyei tanácsbiró, halala esetére, a mi igen sokara következzék be, 5 - 600 frt értékű, becses hazai és német s latin nyelvű szakműveket tartalmazó könyvtárát az e. megyei lelkész-egyleti könyvtárnak adomanyozta. Az e. megye nem késett háláját e szép adomanyért jegyzőkönyvileg is kifejezni. Méltó e példa, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő e. megyei könyvtarak gyarapítása céljából a nyilvánosság előtt is felemlíttessék. Hanem nagy bajunk az, hogy az egykor oly élénkséggel működő lelkész egylet mély alomban szendereg! . . . Egykor ! . . . hej ! akkor még volt Litkei Péterünk ! . . . Ave ! pia anima ! Volt a gyűlésnek szomorú tárgya is. Azonban ennek megírására még itt, e tudósítás végén is fajdalommal és nehezen adtam rá fejemet! Nehezen ; mert kedvezőtlen dolgot kell irnom egy segédlelkészről, ki a törvényes felsőség iránti tiszteletről nagy mértékben megfeledkezett. Ha pedig e mi időnkben lelkész, mint magam is vagyok, segédlelkész és tanitó ellen mer, habar igaz, megtörtént mulasztások vagy törvénysértés miatt írni : készen lehet ra, hogy fejére zúdítja a vaskalapos, világtól elmaradt, tanitó üldöző sat. címeket. Ma az igazi szabadelvűséget, úgy látszik, némelyek egynek veszik a törvény és törvényes felsőség iránti engedel lenség és tiszteletlenséggel ; s a „szabadelvűség* köpenye, a felvilágosodás firmaja alatt szabadnak hisznek az emberek