Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

mindent. Talan ezen vagy ilyen téves felfogásból indult ki az a segédlelkész atyankfia is, ki a tavaszi gyűlés alkalmaval b. emlékezetű főnökének a sirjat megtaposta s annak az embernek nevét hercehurcálta a gyűlésen, kinek előbb a kenyerét ette s ki az ő tisztességes ellátásáról gondoskodott! Úgy van! K. J. segédlelkész 1'. J. lelkésztársunk sirjara allva, onnan harsogta a gyűlés színe előtt a saját érdemeit (?), mint valami piedestalról, hogy annál nagyobbnak lássa, tudja, higyje és erezze — magát. És a közös megütközéssel fogadott magaviseletért az elnökség még csak nem is figyelmez tette; alkalmasint szinte attól tartott különben erélyes és rendet tartani tudó elnökünk is, hogy vaskalapossággal, elnyomással fog az illető altal vádoltatni azonnal. De megadta az árát szelidségének, rendintul való türelmességének keservesen. Az illető K. J. ugyanis a közelebbi gyűlés altal, többnemű indokok folytan előbbi állomásáról elrendeltetett s az ő ügyében bizonyos intézkedésekkel az esperes úr bízatott meg. Esperes úr, a mint a gyűlésen felmutatott leveleiből kitűnt, a legpontosabban járt el megbizatásaban ; és mégis időközönként az illető segédlelkész úr köszönet helyett gúnyoros, sértő kifejezéseket tartalmazó levelekkel kereste fel ; az e. megyéhez címzett irataban pedig — mert ez iratot folyamodvanynak nem lehet nevezni — rendre sérteget esperest, e. megyét sat. alaptalan, tudatlanságai igazoló feltevésekre tamaszkodvan ; s felebbezés helyett, a mihez mint mindenkinek, úgy neki is joga volt és van, az e megyéhez címzett irataban magát az e. megyét veri arcul s végzéseit biralja el kicsinylő, sarkastikus modorban. Az ügyet aztán az esperes úr az e. m. törvényszék elé terjesztette, mely egy hatarozatban értésére adta a magáról, a törvény és törvényes felsőbbség iránti tiszteletről megfeledkezett s magat mar előbb is bizonyos teny elkövetése altal kedvezőtlen színben feltüntetett atyafinak, hogy az efféle modor- es eljárástól óvakodjék ; mivel az e. megye nincs kötelezve, még ha atyának érzi is magát a segédlelkészek iranyaban, hogy fianak ízetlen s goromba magaviseletét tűrje. Igyekezzék szelid s halas fiu modoraban feltüntetni magát s több lelkipásztori tapintatra tegyen szert. Ha pedig baja van, felebbezzen, vagy ha sértve érzi magát, appellaljon a közvéleményhez a nyilvánosság tercn; de ne vagdalkozzék az e. megyei gyűlés előtt ! . . . Valóban, sokigaz van abban, a mit a minap a segédlelkészek viszonyai s kielégithetlen igényeiről szólván elejtetett szavaiban Édes Abráhám lelkipásztor atyankfia e lapokban mondott; igaz, hogy kevesen vannak a hálás Batta Bálintok ! Na de, legyünk igazságosak s mondjuk ki, hogy hala istennek ! azért csak vannak. Jeleznem kell még, hogy valasztasok is történtek ; mivel több rendbeli e. m. tisztviselői alias volt és van ürese, désben. Főjegyzőül választatott az egyházak szavazatainak többsége altal alólirott; aljegyzőül Nagymáté Albert kislétai lelkésztársunk. Szavazás rendeltetett el e. ker. kepviselősegre, e. m. papi tanacsbirósag,- e. m. egyik aljegyzőségre. Örömmel jelezhetem e pontnál, hogy a gyűlésről-gyűlésre elnyúló hosszadalmas s évekig tartó szavazati módozat helyett elfogadtatott azon indítvány, hogy a szavazatok kitűzött időre az esperesi hivatalhoz küldessenek be, ki 3-4 egyént, egyházit és világit egybehiván, azokat felbontja, s ha többség nem jönne ki, a szabalyok értelmében, a legtöbb szavazatot nyert egyéneket kitűzi; a szavazó lapokat lepecsételt csomagban a gyűlésre utólagosan mindig behozván. Igy egyegy szavazas, nem nyulhatik éveken at, mint ezelőtt. Egyéb közérdekű tárgy tudtommal nem is volt. Görömbei Péter. I RODA LOM. Rautmann Magyar Lexikona. 62. és 63. füzet (építészi hivatal — eudaemonismus). Egy füzet ara 30 kr. Két hetenkint egy füzet jelenik meg. Előfizetési ara évnegyedre 1 frt 80 kr., félévre 3 frt 60, egész évre 7 frt 20 kr. Mit tegyünk az ellenünk intézett támadásokkal szemben. Ünnepi beszéd, az 5641 (i88o)-iki újév első napján a budapesti izrael. hitközség templomaban tartotta Dr. KoJni Sámuel rabbi, e község hitszónoka. Az érdekes tartalmú füzet azon vádak megeafolásat tűzte ki maga elé, melyekkel a középkori jelenetekre szerfölött kíváncsiak, izraelita polgártársaink ellen keményen izgatnak. A szép beszédben Dr. Kohn valóban bölcs tanácsokat oszt híveinek arra, hogy e vadak minden alapjukat elveszítsék, s ne legyen ok, mely azokat igazakul. mutathatna föl. Hogy olvasóink megismerkedjenek e korszerű füzet irányzatával, közöljük belőle az uzsoraskodás ellen intézett következő szép sorokat: „Kedves híveim ! Az uzsoráskodás, melyet a biblia szent nyelve „nesekh*nek, azaz marás-nak nevez, oly utálatos egy bun, melyet határozottan elitélnünk, sőt kárhoztatnunk kell. Azért ne utaljunk arra, hogy más hitűek közt is vannak uzsorások, és hogy egy zsidó uzsorásra sok szaz derék, becsületes zsidó esik, ki az emberi s a polgári kötelességeknek minden tekintetben eleget tesz. Ne hozzuk fel mentségül azt sem, mit hazai történelmünkből bebizonyíthatunk, hogy hosszú századokon at maga a törvény egyenesen az uzsorára szorította, tanította a zsidót, s oly kamatokat szabott szamára, aminőket követelni mai napság maga az uzsorás is szégyeneiné. Ez így volt, temessük el a mult időknek nagy sírjába! Ma, hol minden becsületes kereset szabad előttünk, ilyent és csak ilyent kell keresnünk. Mi magat az uzsoráskodast és magukat az uzsorásokat illeti, abban egyetértünk vadlóinkkal, gyűlölőinkkel; sőt még tovább megyünk, szigorúabbak vagyunk náluknál. Az uzsorást, kit a zsiványokkal állítanak egy sorba bölcseink, mi is gyűlöljük, utáljuk, bármily hitű legyen; de kétszeresen akkor, ha zsidó. Mert az még hitünket is beszennyezi, szegyent