Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAF. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H1 VATA L : VIII. ker, Máriautca 10. sz. 1. em. El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 2JÖF"* Teljes számú péld-éLxi-yolsiltal mindég szolgálhatunk. "^S® Azon t. előfizetőink, kiknek előíizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az orthodoxia terjedésének okairól.*) Az ember meg van áldva oly szellemi erővel, mely ép ugy megvilágosítja előttünk a legmélyebb titkokat, valamint a lelkiismeret megmondja mindig, mi a jó és mi a rosz, vagy az izlés, hogy mi szép és mi rút. Ez az erK a hit. Valamint akkor vagyunk igazán erkölcsösek, ha megtaláljuk a helyes utat oly viszonyok közt is, melyekre sem társadalmi, sem polgári, sem erkölcstani törvények nem adnak utasítást: ugy hittel teljeseknek is akkor mondhatjuk magunkat, ha az értelem által egyátalában megmagyarázhatlan dolgokat is egészen tisztán értjük a mi lelkünk tökéletes nyugalmára. Midőn igenis nagy súlyt fektetünk az értelem művelésére, akkor elbágyad a hit ereje. A paedagogok régen tudják ugyan, hogy csak az a helyes nevelés, mely párhuzamosan fejleszti az embernek mindenféle erőit; mert csak így lehetséges a lélek összhangzatos nyugalma; de azért mégis minden korban, a történet minden időszakában hol az egyik, hol a másik részesül gondosabb ápolásban. A római köztársaság végnapjaiban is a szoros értelemben vett tanítás és tanulás foglalkodtatá főkép az elméket. Midőn a nagy világhóditó utódai borzasztó harcaikban felemészték egymást; miután az utolsó katona halálhörgése elhangzott a sivataggá lett keleten: egy uj tábor indult vi*) Ld. lapunk f. évi 3-dik számát. lághóditásra a szélrózsa minden irányába, egy uj tábor, melynek bajnokai a nagy Macedo által elvetett sárkányfogakból keltek ki. A béke zászlaja alatt a béke fegyvereivel indultak meg s rövid idő alatt világbirodalmuk Industól Wales bérceiig terjedt. Buzgó lélekkel kutatták nagy mesterüknek, Aristotelesnek nyomdokain a természet titkait s fáradhatlan szorgalmukat nem egy felfedezés koronázta sikerrel; ellesték a tünemények okait és törvényeit s bevitték az értelem világát oda is, a hol azelőtt egyedül a hit fénye vezérelte a halandókat. A nagyszerű haladás folytán ugy látszott, hogy a hit egészen felesleges. Felütötte fejét a materialismus, a scepticismus, az ecclecticismus és synkretismus. Épen mint ma. De végre eljutott a tudományos buvárlat azon pontokig, melyeken túl az ember akkori eszközeivel, miveltségének akkori fokán nem haladhatott. És ekkor érezve, belátva a véges értelem gyarló voltát, le kellett mondania arról, hogy a nagy mindenséget egyedül az értelem segítségével fogja fel. Pedig a lélek nyugalma megkívánja, hogy az egész nagy mindenséget értse az ember. Felkereste volna tehát ismét azt az erőt, mely >> mindeneket megvizsgál, még az Istennek mélységét is^ és kétségbeesve kellett tapasztalni, hogy nincs hite. Ez volt az idők teljessége. A mi korunk is — mindenek mindenütt hangoztatják — az értelmi működésre fekteti a fősúlyt, ennek segítségével akar felfogni mindent, még a megfoghatlant is. Tudni, tudni ez századunknak a jelszava. Azért sok tekintetben hasonlít a mi korunk szellemi fejlődésének iránya Augusztus koráéhoz. 73