Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

A külömbség csak az, hogy ez az irány ma még nincs annyira kifejlődve, mint akkor volt. Es mi­vel még nem jutottunk el annak tudatáig, hogy a világrendszer megértésére a puszta ész nem elégséges : nevelőink és tanítóink is kiilömböznek a nagy mintaképtől, ki az idők tejességében megjelent. Mit hozott a Názáretbeli Jézus ama bol­dogtalan korszakba ujat? Talán bebizonyitá logi­kai érvekkel, az értelem által felfoghatólag, hogy egy az Isten és aztán e bebizonyított tételből vonta le tanítását: tehát higyjetek ő benne ? Tá­volról sem. Az ő összes beszédeiben nem találunk logikai argumentumokat. Nem, hanem ő maga úgy állott az ő hallgatói előtt, mint nem hirde­tője, hanem megtestesülése azon rendíthetlen hitnek, miszerint a végetlen szentség egyszersmind vé­getlen jóság és atyai szeretet. Egy argumentuma volt ő neki: saját liite, és tapasztalá, látjuk mi is, hogy az értelmi felfogás körén kivűl eső dolgok­ban ennél meggyőzőbb, megragadóbb és ellenáll­hatlanabb hatalom nincsen. Hirdette szavakkal is a felebaráti szeretet­nek s fiusági viszonynak mennyei tanát, de nem szavai, hanem az a hitteljes kebel, az a szellem, melyet szavaiba lehelni tudott és a mely minden működésén, cselekedetén, egész lényén elömlött, ez gyakorolta azt a nagyszerű, világrázó hatást, mely­hez hasonlót Klio nem látott soha. A mivel pe­dig hallgatóinak értelmét felvilágositá, az nem száraz okoskodás, hanem életből merített hason­példázatok. Ezekben fekszik az ő megjelenésének megfoghatlan csudaszerűsége. Mert magának az értelemnek a hit, ép ugy mint a végetlen lény, melyre az vonatkozik, megfoghatlan. Nem lehet megmagyarázni annak származását, természetét és működését. Ugy vá­gjunk vele mint a zenével. Bármennyire igyekez­zenek korunk ^Zukunfts-Musiker^-jei a zenét az értelem által is felfogható programm keretébe erőszakolni : azért sohasem fogják teljesen kielé­gítő magyarázatát adni annak, hogy miben fek­szik voltakép egy jeles zenei mű hatásának va­rázsa. De egy remek költői művet is bármennyire felboncolunk, elemezünk: nem vagyunk képesek teljesen megmagyarázni, mi az a csudaerő ben­ne, mely oly elragadó hatást gyakorol ránk. Azt mondja Szász Károly egy helyen a Szent Iván-éji álomról, hogy ha elemezzük, úgy járunk vele, mint ha a színes pillangó szárnyainak ra­gyogó hímporát letöröljük. A puszta, lelketlen váz marad kezünkben. >; > Mire nincs szó, nincsen kép­zet, az vagy nekem óh költészet<< : — mondja Arany. Ugyanezt kell mondanunk a hitről is. Es így igen természetes, hogy kizárólag a ma­gyarázatok, elmélkedések, értekezések, a kebelben szendergő hivőképességet fel nem ébresztik. Más is kell oda még az értelem — bizonyára elma­radhatlan — szövétnekét! kivül. A ki hitet akar másokban ébreszteni, annak keble először is hit­tel legyen teljes és meglássék szavain és csele­kedetein, a templomban, iskolában, barátai és el­lenségei körében, háztartása családi körében, tu­dományos foglalkozása és nyilvános szereplése alakalmával. A mi szívből jő szívhez is szól; s a hit által áthatott élet hitet támaszt és csudákat mivel. Mostani nevelőink és tanítóink nem tudnak csudákat mivelni, mert csak értelemfejlesztő okos­kodásokat, logikai következtetéseket, tudományos búvárlatok eredményeit, adatokat nyújtanak táp­szerül lelkünknek Es nevezetesen a haladás emberei nagy rész­ben alig adnak mást, mint a régi rendszer helyte­lenségeinek bizonyításait. Megtámadják a felvilá­gosodás győzhetlen fegyvereivel nem a vallást, mint sok felületesen gondolkodó hiszi, hanem azt a rendszert, melybe a vallást az emberi gyarló­ság, igen Pfyakran a merő önérdek öltöztette; O J O ö J megtisztítják azt ; > minden csalfénytől, korlátoltság­tól s mind attól, a mi abban lényegtelen, miket a valláshoz állam, tudomány, papság, türelmetlen­ség, vitavágy s a nép érzéki képzelgése ragasz­tottak/ (Schleiermacher.) Igen sok pap a szószéken szenvedélyesen exegetál. Pedig az exegezis mint tudomány nem a szószékre való, annak helye a pap csendes tanuló szobájában van. Hanem az exegeticai ku­tatások eredményei, az a meggyőződés és az a hit, mit a józan és elfogulatlan kebel azokból merít, az gazdag és kiapadhatlan forrása leend hitébresztő, lélekemelő s uj élet frisseségét lehelő beszédeknek. Igen sok pap dogmatikai fejtegetések által igyekszik hatni híveire. S e fejtegetések igen • gyakran nem egyebek ügyes, de üres dialektikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom