Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

Reánk protestánsokra nézve legnagyobb fontossággal a könyvnek 3-dik és 4-dik fejezete bir. Amabban élénk színekkel rajzolja szerző a reformátió terjedését a Szepességben és azon keserű küzdelmeket, melyeknek a prot. hívek ki voltak téve. Öröm és aggodalom, remény és csalódás váltják fel egymást az olvasó keblében, midőn az itt előadott események leírásán mohó kíváncsisággal végig halad. Ezeket olvasva az ember hajlandó fogadást tenni, hogy drága, annyi kemény harcból kiszabadult egyháza szent oltárán készséggel és Isten iránti hálával feláldozza szellemi tehetségeit, vagyonát, sőt ha kell, életét is. Tiszta örömérzet árasztja el a szivet, ha a 154. oldalon olvassa a tanitók fizetési viszonyait az 1489—I 590-diki időszakban s ha azokat a jelenlegiekkel összehasonlítja. Bizony be kell ismernünk, hogy e tekintetben szegénységünk mellett is, lassan bár, de kétségbevonhatlanul roppant sokat haladtunk. Az eddig mondottakból is láthatni, hogy Weber S. barátom hazai és egyházi történelmünket egy igen becses, igen tanulságos dolgozattal gazdagította. Különösen ki kell még emelnem, hogy szerző azon feladatot, melyet magának a könyv címében kitűzött, a legtökéletesebben megoldotta. De egy kívánságomat nem hallgathatom el, és ez az, hogy a derék munka magyar nyelven is megjelenjék. És most a becses művet az olvasó közönségnek s különösen paptársaimnak a legmelegebben ajánlom. Bierbrunner Gusztáv. BELFOLD. A dunántúli evang. egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületünk évi közgyűlését folyó évi aug. 18, és 19-dik napjain Kőszeg varosában tartotta Karsay Sándor superint. és br. Prónay Dezső vil. felügyelő urak elnöklete alatt. Miután egyházkerületi gyűlésünk megnyitása azon napra esett, melyen a koronás magyar király, I. Ferenc József Ő felsége születésének 50-dik évfordulóját jobbágyi hódolattal ülte meg az egész ország: a dunánt. evang. egyházkerület is ezen örömteljes érzetnek kivánt mindenekelőtt illő kifejezést adni. És ezt az által cselekedte, hogy míg egyrészről kerületünk főpapja, Karsay Sándor superint. úr a gyűlést megnyitó áhítatos imájában lekérte a minden jók adójától királyunk koronás fejére a legbővebb áldást, mely ároni könyörgésben az egész kerület egy szívvel-lélekkel osztozkodott: addig másrészt e nap kegyeletes emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoztatott. A főpásztor, szokásos ároni áldása után, tiszteletet gerjesztő magas alakjával mint egy ujabb Mózes, az úr oltára elől lelépett az ő meghatott népe közé és elfoglalta a tanácskozás zöld asztalánál elnöki székét. Utana elnöktársa br. Prónay Dezső emelkedett föl a főpap baljáról s feszült figyelem közt mondotta e emelkedett megnyitóját. Különös figyelmet fordított azon eseményekre, melyek egy év leforgása alatt nem kizárólag a dunánt. kerületben, de összes magyarhoni protestáns egyházunkban Bethesda álló tavát mozgásba hozták. Megérintette a középiskolák szervezetére vonatkozó miniszt. törvényjavaslatot s azon reményének adott nyomatékos kifejezést, hogy azon oknál fogva, mert a törvényjavaslat egyidőre levétetett a napirendről törvényhozásunk alsóházában, reményű, hogy az illetékes körökben a protestáns egyház e tárgyra irányuló óhajai kellő tekintetben fognak részesülni. Végre követve az egyetemes evang. egyház világi felügyelőjének, br. Radvánszky Antalnak a mult évi egyetemes gyűlésben kimagasló példáját, mely szerint nevezett egyet, felügyelő úr az egyetemnek szabad rendelkezési alapúi 2000 forintot adományozott, ő is 200 forintot azon kijelentéssel nyújtott át a kerületnek, hogy ez összeg a dunánt. kerületben hasonló célra alapúi tétessék le. Egyszersmind fölhívta az esperességeket, egyes egyházakat, azoknak elöljáróit, hogy hasonló célra e helyeken is adakozásra gerjedjenek az úrnak áldottai. Nem hihetem, hogy az ilyen buzdítás, melyet nemes tett előz meg, kiáltó szóként hangzanék el a pusztában. A vil. elnök úrnak ezen buzgó tett kíséretében mondott elnöki megnyitó beszédjét a kerület lelkesült éljenekkel fogadta. A mily örvendetes jelenségnek vettük világi felügyelőnk eme jelzett áldozatkészségét, egyházunk jövendőjére kiható áldásos eredményeire gondolva, szint oly mértékben leverőleg hatott egyházkerületünk egybegyűlt egyházi és világi tagjaira, egyházkerületünk vil. főjegyzőjének, Káldy Gyula úrnak azon nyilatkozata, mely szerint megrongált egészségénél fogva kénytelen a főj egy zőségről lemondani. Káldy Gyula egyházkerületünk vil. tagjai között egyike azon közbecsülésben és közszeretetben részesülő férfiaknak, akik egyházunk érdekeit minden téren szolgálni, egyházunk igazait minden tekintetben védeni nemcsak akarjak, de tudják is. Azért látjuk évről-évre mindég megújuló örömmel őt tanácskozásainkban. Azért lenne ránk nézve oly fájdalmas, ha egy ily szeretett férfiút a kerület vezérférfiai közül elveszteni kénytelenek volnánk. A miniszterialis rendeletek után fölolvastatott superint. úr évi jelentése. Tárgyát egyházi életünk egy évi eseményei adták ; de a formát, hogy a jelentés oly mesterművé domborodott ki, superint. úr kölcsönözte neki. Mintha csak nem is szavakat használna, midőn az elköltözött b. e. Berzsenyi Miklós kiérdeműlt ker. felügyelő alakját, életét állítja a hallgató szemei elé évi jelentésében ; úgy rajzolja őt, hogy egy újra élő alak látszik megjelenni előttünk az ő kimagasló erényeivel. A Zsedényi-féle alapítvány kamatai kiosztattak-70