Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

Mindegyik egyházmegyében — a soproni felsőt ez évben átugorva — egy-egy, összesen 10 tanitó részesült a Zsedényi ioo frtos alapítványában. Karsay Sándor superint. úr erre vonatkozólag úgy járt el, hogy bevárta az egyes egyházmegyék ajánlatát, és azoknak juttatta a jutalmat, kiket ezek ajánlottak. Jövendőre mégis jobbnak látta a kerület, hogy oly nagy mértékben ne ossza meg a superint. úr a végrendeletileg neki adott jogot az egyházmegyékkel. Igenis az egyházmegyék ajánlataikat jövendőre is be fogják küldeni ; de azért superintendens úr a díjkiosztásnál legjobb belátása, szive sugallata szerint fog eljárni. A Baldácsy-alapítvány jószágkezelő bizottságának véleménye a kölcsönfölvétel és az ezzel kapcsolatban levő egyéb ügyekre nézve kerületünk részéről elfogadtatott. Tárgyaltattak : a tan-, pénz-, gyámoldai-, gyámintézeti ügyek sat. Tehát oly tárgyak, melyek évenkint előkerülnek, s a legnagyobb részben olvasóink előtt annyira ismeretesek, hogy évről-évre a szokásos ismétlésekkel untatok lennénk. A gyámoldai ügy tárgyalása alatt Radó Kálmán cs. k. kamarás melegen aposztrofálta a lelkészek özvegyeinek, árváinak magokra a lelkészekre nehezülő ügyét. Szerinte ez az egyház ügye. Ez első felszólalást ügyünk érdekében üdvözöljük. Az első napi gyűlést társas ebéd követte, melyen az első köszöntőt az elnök mondotta a koronás királyra és a királyi házra. Amint szónok bevezető szavaiban megértette a közönséggel, hogy a királyért óhajt poharat emelni születésének 50-dik évfordulóján, az egész társaság fölemelkedett ülőhelyéből s felállva hallgatta végig br. Prónay pohárköszöntőjét, melynek befejeztével a jelenvoltak lelkes éljenekben törtek ki. Bognár Endre. A tolna-baranya-somogyi ágost. hitv. evang. egyházmegye közgyűlése. A dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület tolnabaranya-somogyi nagy kiterjedésű egyházmegyéje julius 28, 29-én tartá egyházmegyei közgyűlését Gyönkön. Közel s távolból a nagy munkaidő dacára sokan jöttek össze; alig volt egyház képviseltetés nélkül. Gyönk környékének pedig prot. intelligentiája, amelyet az egyházi és iskolai élet érdekel, tömegesen megjelent. Hogy a gyűlés ily népes volt, annak főoka az volt, mert már előre tudtuk mindannyian, hogy a megélemedett Schleining Károly majosi lelkész és esperes, 17 évi buzgó, odaadó, önfeláldozó hivataloskodása után e gyűlésen vesz búcsút esperesi hivatalától, melytől — mivel egyházát s annak minden ügyeit lelke mélyéből szereti s egyháza úgyszólván szívéhez forrott — nehezen ugyan, de azért a közügy érdekében örömmel válik meg, tudva, hogy ily nagy kiterjedésű egyházmegyének, — melyben 34 anyaegyház, 34, saját iskolával biró leánygyülekezet s számos fiókgyülekezet, összesen 46,822 lélek van, — erős, munkabíró egyénre van szüksége. Ily egyént nyert az egyházmegye Ritter István gyönki lelkész és egyházkerületi főjegyző úr személyében. Egy zilált egyház ügyeit vette át ő 28 évvel ezelőtt Gyönkön, s nézzük meg ez egyháznak anyagi helyzetét és szellemi ügyeit most: meglátszik azokon a derék lelkész buzgó, odaadó, lelkiismeretes munkája. Aki egyházát a virágzás ilyen fokára volt képes emelni, attól mint esperestől is sokat, igen sokat várhatunk. 28-án reggel az adott jel után mindenki templomba iparkodott s a templom hajója megtelt ünneplő gyülekezettel. „Erős vár a mi Istenünk® című chorált énekelte a helybeli dalárda, erővel és szabatosan ; azután Schleining Károly esperes úr egy buzgó imát mondván, elfoglalá elnöki székét s meleg szavakkal üdvözölte az összegyűlt e. m. képviselőket, majd terjedelmes évi jelentését olvasá fel s végül visszatekintett 17 évi esperesi működésére, mely idő alatt sok lélekemelőt, de sok fájdalmat és keserűséget is tapasztalt. Ezután küldöttséget nevezett ki, az újonnan választott esperes meghívására. Majd ismét megszólalt a helybeli dalárda szép éneke, Kreuzer Kápolnáját adván elő, mi alatt az újonnan választott esperes megjelent a teplomban. Az ének elhangzása után volt esperes Heining úr meleg szavakban üdvözlé az új esperest, s feltárta előtte e hivatal óriás nehézségeit, melyekkel meg kell küzdenie. Sajnálom, hogy az egész tartalmas beszédet nem áll módomban közölni, pedig szerettem volna csak azért is, hogy lássa a közönség, miként gondolkodik egy, egyházát szerető esp. a gyülekezeti életről. Látszott a meghatott esperesen, mily nehezen, mily aggodalommal adja át hivatalát, melyet ő oly apostoli lélekkel, oly lángoló szeretettel viselt annyi éven át. Mi jelenvoltak megtanulhattuk Schleining esperes úrtól, hogy még ily előrehaladt korban is, mikor az ember már annyit csalódott, miként kell és lehet eszményi ügyekért hevülni ; példát vehetünk tőle, hogy csak ily lélekkel mehet a lelkész az elveszett bűnös megtérítésére. Schleining úr után az egyhangúlag megválasztott új esperes, Ritter István mondá el esperesi programm-beszédét, melyet alább egész terjedelmében közlök, azért, hogy lássuk, miként kellene másutt is elfoglalni az esperesi hivatalt. Ne csupán a hivatalos iratok s a pecsétnyomó átvételére szorítkozzék az új esperes ; hanem fejtse ki egyszersmind a maga álláspontját, nyilvánítsa nézeteit, melyek őt lelkészi és esperesi működésében vezérelni fogják; mutassa fel az egyházi életben a fogyatkozásokat, hiányokat, melyeket gyógyítani kell. Ily beszéd hat az egybegyűltekre lelkesítőleg. Majd Nádosy Kálmán felügyelő úr egyszerű, meleg szavakban mondott köszönetet a lelépett esperes 17 évi önzetlen munkásságaért, s kérte őt, hogy az e. m. ügyeiben ezentúl is részt vegyen; az újonnan megválasztott esperest pedig, kinek erőt, kitartást kivánt az egyházmegye kormányzásához, üdvözölte. Nevezetes közgyűlési tárgyak voltak a népiskolai ügyek; továbbá az e. m. tisztviselők, különösen az es-