Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

ha szabad egy hasonlattal élnünk épen olyan, mint egy szerető édes atyának jóakaratú tanácsa, szives útbaigazítása immár szárnyára kelő gyermekeihez. Teljességgel nem vallástani kézikönyvek vagy írásbeli feladatok utján való tanítás; hanem a különböző lelki szükségletek figyelembe vételével, arra a keresztyéni életközösségre való előkészítés, amely az egymás iránti szeretetet az uri szent vacsorával pecsételi meg. A confirmándusoknak ilyen szellemben való oktatására elég 6 vagy 8 hét; de nézetünk szerint is a 15. évnél hamarább nem volna szabad annak megtörténni. (L. Prot. egy. és isk. lap, 1872. évf. 14. sz.) Ezekkel a dolgokkal összefiiggőleg melegen üdvözöljük Hörknek a legény- és leány-egyletekre vonatkozó szép eszméjét. Bizony a mai világban, serdülő ifjainkra nagyonis ráférne egy kis jóakaratú vallás-erkölcsi tanítás. Megbocsát azonban buzgó könyvirónk, ha szigorúan ragaszkodva azon kimondott elvünkhöz, »hogy a katechetica a nem önálló egyháztagok vallásos neveléséről szóló tudomány,4

mind a fentebbi, különben pártolásra méltó szép eszmét, mind pedig a középtanodai vallástanítás tantervét (a melylyel könyve szintén foglalkozik), kénytelenek vagyunk tudományunk köréből kizárni. Tankönyvünk utolsó fejezetét a katecheticai oktatás alaktana zárja be, amely cím alatt a helyes ismeretközlési mód s ezzel kapcsolatban a kérdés elmélete van tárgyalva. (25. és 26. §.) Mindez helyes tapintattal és szakismerettel van megírva. A kérdés tüzetesen, minden oldalról meg van világosítva s az adott utasítások és megjegyzések elvitázhatatlan gyakorlati becscsel és jelentőséggel bírnak. Es most végre valahára itt van már az ideje, hogy búcsút vegyen igénytelenségem a Hörk tankönyvétől. Dacára annak, hogy itt-ott a hiányokat falán erősen is kiszíneztem, a jeles tulajdonokat pregnáns vonásokkal nem jellemeztem, magát az egész müvet kicsinyleni vagy épen elitélni nem akarom. Szívesen elismerem, hogy egy jóravaló tehetségnek nagy szorgalommal, széleskörű tanulmánnyal, szakmája iránti szeretettel és ügybuzgósággal irt munkája ez, amely hiányai mellett is nyereségnek tekinthető katecheticai irodalmunk kopár mezején. Szabó Imre. BELFÖLD. A mezőföldi ref. egyházmegye véleménye a jogakadémiák tárgyában.*) Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! A 4125/880. elnöki leirat kapcsában, közöltetett véleményezés végett velünk a Nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi *) Teljesen méltányoljuk ugyan a t. egyházmegyének felsőbb oktatásunk ügyében nyilatkozó nemes buzgalmát és magunk is megütköminiszter urnalc némely jogakadémiát beszüntetni óhajtó megkeresvénye. Ezen, az egyházkerületi gyűléshez intézett megkeresvényre véleményezünk, s véleményünket indokolva a következőkben terjesztjük fel. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye közönsége olvasva a Nagyméltóságú miniszter ur indokolt megkeresvényét, ha a miniszter ur 10 éves múltja nem engedné feltételezni, hogy az előadott okok és indokok utógondolattal is bírhatva nem pusztán a tudományosság kívánalmainak akarnak hódolni, hanem inkább más felekezeti érdekeket támogatnak: akkor mégis komoly aggodalmaival méltatná legalább azon indokokat, melyeket a miniszter ur felhoz célja támogatására, midőn kimondja azt az egyetemről és a kir. jogakadémiákról, hogy azok a tudomány színvonalán nem állanak, a kívánalmaknak nem felelnek meg, az odasereglő ifjakat diplomákkal igen, de a kellő ismeretekkel nem ruházzák fel, s végre annyi egyént képesítenek, hogy sem az ügyvédi pálya sem a birói, de még a közigazgatási sem képes megélhetési eszközökkel ellátni, s ez által megterem az olyannyira veszélyes diplomatikus proletariátus. Mint kiválólag tiszta magyar elem, fájdalmas megdöbbenés el vesszük a Nagyméltóságú miniszter úrnak akadémiáiról tett ezen nyilatkozatát tudomásul ; forró óhajunk az, hogy a jelentkező és észlelt bajok orvosoltassanak ; de ismét megnyugvásszeriileg kijelenthetjük azt, hogy az előadottak a prot. jogakadémiákat nem érinthetik, azokról a miniszter úr így nem nyilatkozhatik, miután azokat így nem ismerheti, s főleg mivel e nyilatkozattal a tények, s különösen a protestáns jogakadémiák százados múltja ellenkezőt bizonyítanak. Tagadhatlanul való, hogy ifjúságiink, a magyar ifjúság jelentkező irányelvei tévesek, s nem egészségesek ; de ezen baj okozói nem a prot. jogakadémiák, hanem társadalmi s politikai közelmultunk, midőn a magyar önérzetes ifjú előtt csak egy világi tudományos pálya volt nyitva a megélhetésre, a tisztán ügyvédi pálya. Viszonyaink másként alakultak.Míg itt túltömöttség jelentkezik, más téren az idegen nemzetiségek kiszorítanak bennünket, miáltal a társadalmi egyensúly elvész. Az egyensúly helyreállítandó, a proletariátus szaporodása megakadályozandó ; de nézetünk szerint, ha a miniszter úr szándoka hátgondolat nélküli, ennek nem az a módja, hogy az úgyis csekély 1 számú egyes vidékekre gondviselésszerűleg elhelyezett prot. jogakadémiákat szüntessük meg, hanem az, hogy hasson társadalmilag. Elég eszközei vannak. Ott vannak középiskolái, azok tanárai; csepegtesse ezek által a nézéssel vettük a jogakadémiáink megszüntetésére célzó leiratát ugyanazon minisztériumnak, a melynek ösztönzésére és utmutatása szerint néhány évvel ezelőtt akadémiáinkat óriási megerőltetéssel teljesen berendeztük és újjászerveztük ; de a legszentebb ügy melletti buzgalom sem jogosít fel senkit valótlanságok állítására, minő pl. az, hogy »alig tíz éve a miniszter minden prot. akadémia mellé állított egy kir. kath. akadémiát,' holott egyetlen egy uj akadémiát sem állított fel, mert azok már mind sokkal régibb keletűek. Szerk.