Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

kás szeretetet eredményezzenek. Én a magam részéről igen nagyra tudom becsülni szerzőnek e részben való alapos és mély vizsgálódását, széleskörű tanulmányozását ; ugy hogy tekintve ennek mennyiségi és minőségi terjedelmét, méltán mondható ez a fejezet a mű koronájának. A milyen sovány és vézna a két előbbeni fejezet, épen olyan gazdag ez, mintha maga szerző is azon elvet tartotta volna szem előtt, hogy finis coronat opus. Legelőször is az egyes tantárgyak tanítására vonatkozó észrevételeket adja elő (19—22.§§.). Igen helyesen abból a szempontból indul ki, hogy mivel a gyermek természeti sajátságánál fogva szeret elbeszéléseket hallgatni : ezen vágyat legtermészetesebben ugy elégíthetjük ki, ha a vallástani anyagot az elemi fokozaton történetecskék, elbeszélések alakiában nyújtjuk.*) Ezeket a történeteket aztán beszélje el maga a tanitó bizonyos subjectiv alakítással, a szentírás egyszerű nyelvén ; kisérve szó-és tárgy-magyarázattal, kiemelve az elbeszélés egyes mozzanatai között létező psychologicus kapcsolatot, hogy ezáltal meglegyen annak husa, vére és elevensége, ügyelvén arra is, nehogy a tanulság rögtöni alkalmazásával az elbeszélések hatását megrontsa. Majd áttér a biblia tanítására. Szól az irásolvasás, írásmagyarázat és irásemlékelésről. Kimondja azon elvet, hogy legelőbb is a már hallott bibliai történeteket, történetalaku példabeszédeket és hasonlatokat kell olvastatni s végül a legfelső fokozaton a szentírás kivétel nélküli olvasása következik. Midőn pedig egyes válogatott szakaszok elolvasása által a bibliát annyira megismertettük, hogy a gyermekeknek az egészről is van némi fogalmuk : meg kell ismertetnünk azt, mint egységes, mint szent könyvet ; annak különbözését és fenségét minden más könyvvel szemben ; az egyes könyvek nevét, szerzőjét, Íratása idejét, értékét, célját és tartalmát. Az Írásmagyarázat alkalmával adjunk nyelvi-, helyi-, történeti- és szómagyarázatot ; emeljük ki a helynek fontosságát, költői szépségét ; hasonlítsuk össze a parallel helyeket, anélkül, hogy tudományos exegezist művelnénk vagy szerfelett sok bibliai helyet idéznénk; végre a bibliai történetek forduló pontjainak saját szavait, a katechizmus szavait kisérő bizonyító helyeket, egy-egy hasonlatot, példabeszédet vagy zsoltárt taníttassunk be könyvnélkül is. Ezek után az egyháztörténelem és a katechizmus tanítását világosítja meg. Előbbire megjegyzi, hogy eleintén csak élet- és jellemrajzokat kell nyujtanunk, később, midőn a keret tágul, az oktatás magasabb lendületet vesz, — bizonyos tanok és eszmék fejlődésére, *) Ezekkel a dolgokkal összefüggőleg azon kérdésre is megfelel : váljon az <5- vagy az uj-szövetségi történetek tanítandók e elébb ? S azon kicsinyes elvből indulva ki, hogy az iskolába lépő gyermekek már hallottak valamit a jó Jézuskáról, az uj-testamentom teljes előjogát hangsúlyozza. Nézetünk szerint, ez a katecheticának közönyös kérdése. Taníthatja bárki elébb azt, ami neki tetszik. Én p. o. az ó-szövetségi történeteket fogom elébb tanítani, mert a synthesisnek vagyok barátja Fődolog, hogy mind a kettőt tanítsuk. Se. I. az egyes korokat mozgató eszmékre is figyelmesekké kell tennünk tanítványainkat. A katechizmusra nézve I megkívánja, hogy az legyen egy symbolicus könyv, mely az egyház öntudatát, hitét, meggyőződését világosan kifejezze ; rendszeres, rövid, velős mondatokban nyújtsa az egész tant ; alakja is legyen megfelelő a katecheticai célnak. S ennek tanítását aképen kell intéznünk, hogy minden tantétel főtartalma, főmomentuma tisztán megoldassék ; a bibliai bizonyító helyek gondosan kiválasztassanak ; a gyermek bepillanthasson a? evangelium igazságaiba s azt szellemileg magáévá tegye Általában — szívesen és örömmel ismerjük el — az itt bemutatott 3. §. Hörk katecheticájanak a legszebb és legmagvasabb részét képezi. Széleskörű tanulmányozás, paedagogiai tapintat, a tárgy iránti meleg szeretet és lelkesültség jellemzi azt. Miután az egyes tantárgyak előadására vonatkozó észrevételeket kellő részletességgel és terjedelemben előadta : a confirmatiói oktatást, mint a katecheticai tanítás betetőzését veszi bonckés alá. (23. §.) Szól annak lényegéről, az arra való előkészítés módjáról, idejéről, közölve a szükséges gyakorlati utasításokat. Mi abból az elvből indulva ki, hogy maga a confirmatió cselekvénye nem katecheticai, hanem liturgikus cselekvény, szerintünk a confirmatió lényegének magyarázata, az erről alkotott különböző felfogási módok ismertetése és a történelmi kifejlődésre vonatkozó visszapillantás, nem tartozik ide, hanem igenis a liturgikába. Ami pedig a confirmatióra való előkészítési módot illeti, arra nézve mi bizonyos tekintetben szintén másképen gondolkozunk, mint a szerző. O ugyanis ugy vélekedik, hogy a confirmatiói oktatás nem más, mint az eddig tanultak életeleven ismétlése ; így ezen oktatásnal a kátét kell nyújtani a szentíráson alapuló olyan kibővítéssel, hogy lehetőleg minden lényeges tan röviden befoglaltassék s a valtanok ismertetése alkalmával az egyháztörténet is föl legyen ujitva. Határozottan céltévesztett eljárás, igazán a feladatát kellőképen meg nem oldott népiskolai vallás-erkölcsi tanításnak utánpótlása volna ez, amire míg egyrészről pontos és lelkiismeretes működés után szükség nincs, addig másrészről nem is rendelkezünk annyi idővel, hogy talán az egyik helyen elkövetett könynyelmü mulasztást, a másik helyen üssük helyre. Figyelembe véve azért Kolos D. ama szavait, s

hogy az iskolából kibocsátott gyermeknek ezután a külélet viharaival kell megvívnia®, s győztes csak az marad, aki nem könnyű fegyverzettel lép oda ki, — mi a magunk részéről a confirmatiói oktatást vallas-erkölcsi növelésnek tekint-I jük ; a fősúlyt nem a tanításra (ismeretek közlésére), hanem az érzelmi és kedélyi oldal ápolására, az építésre fektetjük. A népiskolai oktatás már közölte a pozitív . ismereteket, a tan tisztán és világosan all a gyermek előtt: most következik, hogy a lelkületet erősítsük meg, s egy olyan útravalóval lássuk el a leendő egyháztagot, amely neki az élet viharos tengerén biztos kalauza és világító lámpása lesz. így hát a confirmatiói oktatás —