Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

kás szeretetet eredményezzenek. Én a magam részéről igen nagyra tudom becsülni szerzőnek e részben való alapos és mély vizsgálódását, széleskörű tanulmányozását ; ugy hogy tekintve ennek mennyiségi és minőségi ter­jedelmét, méltán mondható ez a fejezet a mű koronájá­nak. A milyen sovány és vézna a két előbbeni fejezet, épen olyan gazdag ez, mintha maga szerző is azon el­vet tartotta volna szem előtt, hogy finis coronat opus. Legelőször is az egyes tantárgyak tanítására vo­natkozó észrevételeket adja elő (19—22.§§.). Igen helye­sen abból a szempontból indul ki, hogy mivel a gyer­mek természeti sajátságánál fogva szeret elbeszéléseket hallgatni : ezen vágyat legtermészetesebben ugy elégít­hetjük ki, ha a vallástani anyagot az elemi fokozaton történetecskék, elbeszélések alakiában nyújtjuk.*) Ezeket a történeteket aztán beszélje el maga a tanitó bizonyos subjec­tiv alakítással, a szentírás egyszerű nyelvén ; kisérve szó-és tárgy-magyarázattal, kiemelve az elbeszélés egyes moz­zanatai között létező psychologicus kapcsolatot, hogy ez­által meglegyen annak husa, vére és elevensége, ügyelvén arra is, nehogy a tanulság rögtöni alkalmazásával az el­beszélések hatását megrontsa. Majd áttér a biblia ta­nítására. Szól az irásolvasás, írásmagyarázat és irásem­lékelésről. Kimondja azon elvet, hogy legelőbb is a már hallott bibliai történeteket, történetalaku példa­beszédeket és hasonlatokat kell olvastatni s végül a legfelső fokozaton a szentírás kivétel nélküli olvasása következik. Midőn pedig egyes válogatott szakaszok el­olvasása által a bibliát annyira megismertettük, hogy a gyermekeknek az egészről is van némi fogalmuk : meg kell ismertetnünk azt, mint egységes, mint szent köny­vet ; annak különbözését és fenségét minden más könyv­vel szemben ; az egyes könyvek nevét, szerzőjét, Íra­tása idejét, értékét, célját és tartalmát. Az Írásmagya­rázat alkalmával adjunk nyelvi-, helyi-, történeti- és szó­magyarázatot ; emeljük ki a helynek fontosságát, köl­tői szépségét ; hasonlítsuk össze a parallel helyeket, anélkül, hogy tudományos exegezist művelnénk vagy szerfelett sok bibliai helyet idéznénk; végre a bibliai történetek forduló pontjainak saját szavait, a katechiz­mus szavait kisérő bizonyító helyeket, egy-egy hason­latot, példabeszédet vagy zsoltárt taníttassunk be könyv­nélkül is. Ezek után az egyháztörténelem és a katechizmus tanítását világosítja meg. Előbbire megjegyzi, hogy eleintén csak élet- és jellemrajzokat kell nyujtanunk, ké­sőbb, midőn a keret tágul, az oktatás magasabb len­dületet vesz, — bizonyos tanok és eszmék fejlődésére, *) Ezekkel a dolgokkal összefüggőleg azon kérdésre is meg­felel : váljon az <5- vagy az uj-szövetségi történetek tanítandók e elébb ? S azon kicsinyes elvből indulva ki, hogy az iskolába lépő gyermekek már hallottak valamit a jó Jézuskáról, az uj-testamen­tom teljes előjogát hangsúlyozza. Nézetünk szerint, ez a katecheticának közönyös kérdése. Taníthatja bárki elébb azt, ami neki tetszik. Én p. o. az ó-szövetségi történeteket fogom elébb tanítani, mert a synthe­sisnek vagyok barátja Fődolog, hogy mind a kettőt tanítsuk. Se. I. az egyes korokat mozgató eszmékre is figyelmesekké kell tennünk tanítványainkat. A katechizmusra nézve I megkívánja, hogy az legyen egy symbolicus könyv, mely az egyház öntudatát, hitét, meggyőződését vilá­gosan kifejezze ; rendszeres, rövid, velős mondatokban nyújtsa az egész tant ; alakja is legyen megfelelő a ka­techeticai célnak. S ennek tanítását aképen kell intéz­nünk, hogy minden tantétel főtartalma, főmomentuma tisztán megoldassék ; a bibliai bizonyító helyek gondo­san kiválasztassanak ; a gyermek bepillanthasson a? evangelium igazságaiba s azt szellemileg magáévá tegye Általában — szívesen és örömmel ismerjük el — az itt bemutatott 3. §. Hörk katecheticájanak a legszebb és legmagvasabb részét képezi. Széleskörű tanulmányozás, paedagogiai tapintat, a tárgy iránti meleg szeretet és lelkesültség jellemzi azt. Miután az egyes tantárgyak előadására vonatkozó észrevételeket kellő részletességgel és terjedelemben előadta : a confirmatiói oktatást, mint a katecheticai ta­nítás betetőzését veszi bonckés alá. (23. §.) Szól annak lényegéről, az arra való előkészítés módjáról, idejéről, közölve a szükséges gyakorlati utasításokat. Mi abból az elvből indulva ki, hogy maga a confirmatió cselek­vénye nem katecheticai, hanem liturgikus cselekvény, szerintünk a confirmatió lényegének magyarázata, az erről alkotott különböző felfogási módok ismertetése és a történelmi kifejlődésre vonatkozó visszapillantás, nem tar­tozik ide, hanem igenis a liturgikába. Ami pedig a con­firmatióra való előkészítési módot illeti, arra nézve mi bi­zonyos tekintetben szintén másképen gondolkozunk, mint a szerző. O ugyanis ugy vélekedik, hogy a confirmatiói oktatás nem más, mint az eddig tanultak életeleven is­métlése ; így ezen oktatásnal a kátét kell nyújtani a szentíráson alapuló olyan kibővítéssel, hogy lehetőleg minden lényeges tan röviden befoglaltassék s a valta­nok ismertetése alkalmával az egyháztörténet is föl le­gyen ujitva. Határozottan céltévesztett eljárás, igazán a feladatát kellőképen meg nem oldott népiskolai val­lás-erkölcsi tanításnak utánpótlása volna ez, amire míg egyrészről pontos és lelkiismeretes működés után szük­ség nincs, addig másrészről nem is rendelkezünk annyi idővel, hogy talán az egyik helyen elkövetett köny­nyelmü mulasztást, a másik helyen üssük helyre. Figye­lembe véve azért Kolos D. ama szavait, s hogy az isko­lából kibocsátott gyermeknek ezután a külélet viharaival kell megvívnia®, s győztes csak az marad, aki nem könnyű fegyverzettel lép oda ki, — mi a magunk részéről a confirmatiói oktatást vallas-erkölcsi növelésnek tekint-I jük ; a fősúlyt nem a tanításra (ismeretek közlésére), ha­nem az érzelmi és kedélyi oldal ápolására, az építésre fektetjük. A népiskolai oktatás már közölte a pozitív . ismereteket, a tan tisztán és világosan all a gyermek előtt: most következik, hogy a lelkületet erősítsük meg, s egy olyan útravalóval lássuk el a leendő egyháztagot, amely neki az élet viharos tengerén biztos kalauza és világító lámpása lesz. így hát a confirmatiói oktatás —

Next

/
Oldalképek
Tartalom