Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

megannyi végetlen időközökre eső, első-, másod-, harmad-és negyedkorú földképződések (alakváltozások) állottak elő. Ezek közül az 1-ső végetlen korszakra a szenesedés esik, a 2-ikra a kövülés, a 3-ikra a földrészünket elborító jégár és a 4-ikre az öznönviz. Ez utóbbiról emlékeznek nemcsak a bibliai-, hanem az ó-kor népeinél elterjedt ősmondák is, és e korszakra esik az ember megjelenése is a földön. De nemcsak a geologiai átalakulási korszakok általában, hanem egy és ugyanazon korszak is végtelen időkre terjed. Vegyük csak fel a hozzánk legközelebb eső s a bibliai özönvízi ősmondával is összeköttetésben levő diluviális korszakot, mely az emberiség történelmének kezdetleges időszakait foglalja magában, s melyet a régészek kő-, bronz- és vaskorszakra osztanak fel. A) A kőkorszakban csiszolatlan vagy ó-kőkorszakot (paleolithj és csiszolt vagy uj kőkorszakot (neolith-korszak) különböztetnek meg egymástól. A csiszolatlan ó-kőkorszakban (melyet ismét mammuth- és irámszarvas-időszakokra osztanak) az ember lakása barlangokban volt, életmódja vaduzésből állott, s az erdők vadjaival szemben (mammuth, orrszarvú, medve) csiszolatlan kovakőeszközöknél egyéb fegyverrel nem birt. Hogy már ezen ős-korszakban hol állott az ember szellemi fejlettsége a vele együtt élő állatok felett, mutatja az, hogy ezen korszak 2-ik felében (irámszarvas-időszakban) a halottak gondos eltakarításban részesülnek. Később pedig a csiszolt uj kőkorszakban halotti tort is ülnek, nagy sírdombokat és kőemlékeket emelnek halottas kamrákkal stb. Efféle szokásai csak oly teremtménynek lehetnek, kit az isteni szikra mar jóval felülemelt a vele lakó állatok felett, és ki a túlvilági élet felől van áthatva már ekkor is. E korszakban az ember lakást készit magának, a vadűzéssel a baromtenyésztő életmódot egyesíti, s időt és gondot fordít eszközei csinosítására ; az aranyat pedig ékszerül használja. B) A bronzkorszak megelőzője -- mint a magyarországi leletek is tanúsítják — a rézkorszak, és csak ezután évezredekkel, az árja-népfajnak Európaba nyomulásával, terjed el a bronz. E korszakból is érdekes tudnunk, hogy a hullákat elégették, hamvaikat edényben helyezték el, vagy a hullát egészen felöltöztetve kőkoporsóba fektették. C) Végre a vaskorszakkal a civilizáció küszöbére lépünk, midőn „uj ég és uj föld* tárul az ember elé. E fémkorszak képezi az átmenetet az ős, kezdetleges korból az ivott emlékek korába, tehát a tulajdonképeni történeti időkbe. Hogy e korszakok mily végtelen időre terjednek s hogy különösen mily réginek kell lenni a bibliai világteremtésnek, elég Manethonak, a Ptolaemeusok idejében élt egyiptomi papnak és történetirónak a görögök altal megőrzött és fentartott töredékeire tekintenünk, melyek 30 uralkodóházat számítanak elő Egyiptomban Menestől, az első királytól fogva, s így a monarchia megalapítása e feljegyzés szerint Kr. e. az 5700-ik évre esik, megelőzvén ez időszakot az istenek és félistenek uralkodásának hosszú évezredjei. Több praehistóriai és históriai adatot felsorolni, azt hiszem, szükségtelen. Sapienti pauca. A példaképen felhozottak is talán elegendők arra, hogy a theologusokat, illetve a kátékészítőket óvatosságra intsék és figyelmeztessék, hogy a legnagyobb bátorság sem elegendő arra, hogy pozitív tény gyanánt merjék ezentúl is hirdetni a kátékban a biblia számadatait. Meg kell gondolniok, hogy a bibliában előforduló számok és számítások az őskori gyermeteg felfogáshoz alkalmaztattak, s nem a fokozatosan művelődő örökösök számára Írattak. A kátékban mi két kort vehetünk fel, u. m. az özönvízelőtti (emberelőtti) és özönvízutáni (emberalatti) két nagy kort. Ez utóbbi nagy kor első fele kezdetleges vagy őskornak neveztetik, melynek hoszszú évezredjei után kezdetét veszi az irott történeti emlékek hajdan kora vagy közönségesen a történeti ó-kor. Mindenik időkort a bennök levő időszakokkal egyetemben sok-sok ezer esztendő választja el egymástól, mi azt tanúsítja, hogy az istenség csak lassan-lassan s az emberi elme előtt örökkétartónak és véghetetlennek látszó időkre rendelte el az emberiség fejlődését. Ebben rejlik az ő örökkévalósága és mindenhatósága. Mi, gyarló eszünkkel és történeti adatok híján nemhogy az özönvízt, de még az azutáni kezdetleges őskort sem számíthatjuk ki, sőt a történeti ó-korban is csak tapogatódzunk; csupán csak Kr. e. mintegy 5—6 ezer esztendővel tudunk ma már meglehetős biztosan hátramenni s innen kezdve számíthatjuk a történeti ó-kort. Ha a mondottakkal ellenkezőleg a régi megszokott úton járunk s tanítjuk ezután is, mint eddig, hogy a világot Isten ezelőtt 5-6, vagy nem tudom hány ezer esztendővel egyszerre a semmiségből 6 egymásután következő „napon* a látható alakban teremtette stb. : az ily tanítással — mint kimutatni igyekeztem — csak hamis világnézetet s ezzel együtt hamis vallásos fogalmat terjesztünk, mi által a vallástalanság talaját egyengetjük — akaratlanul is. Benke István, ref. gymn. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Kateehetica vagyis vallastanitástan, kézi könyvül a prot. hittanhallgatók számára. Irta Hörlc József, eperjesi theol. 1*. tanár. Budapest, Franklin-társulat. Ara 60 kr. (Vége.) Tudományunk utolsó fejezete a katecheticai növelés módszerével foglalkozik, mely arra ad utasítást, hogy a helyesen kiválasztott és célszerűen berendezett tananyagot miként kezeljük, a vallás-erkölcsi igazságokat miként terjesszük, hogy azok az észbe és szivbe menvén át, valóságos életvezérekké erősüljenek s mun-