Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

másik ismét ilyen neveket ír ebbe a rovatba: Jancsi, Józsi, Juli, Dani, Zsuzsi, amint t. i. a bába mondja, sőt a keresztelési actusnál is Józsit vagy Julit keresztel; az egyik calligraficus manupropriával pingálja be nevét az anyakönyv illető rovatába, a másik a becsületes neve helyett azt írja oda, hogy : detto ; az egyik a ,halálozás napja4

cimii rovatba még azt is oda irja, hogy éjjel vagy nappal, éjfél előtt vagy után és hány órakor s perckor történt a kimúlás, a másik péld. a meghalt házassági vagy Özvegységi állapotáról mitsem akar tudni ; az egyik a kettősöket is egy szám alá vezeti, a másik a meghalt gyereknek elébb beirja az apját, azután az anyját, utoljára a gyereket is — ha épen el nem felejti. De hát én istenem, mennyi ily apró mizériát tudnék én még elszámlálni, annak a nagyfontosságú könyvnek a vezetésénél, a melyről a mi kegyes főatyánk azt mondá a fent említett dorgatóriumkor, hogy az a család életének, becsületének, vagyonának, nemcsak, hanem a társadalomnak is alapokmánya. A világi hatóság mai időben ezekkel a csekélységekkel (?) nem törődik, neki csak ingyen munka kell a papoktól. Az anyakönyveknek utána sem néznek, holott — régi usus szerint — a szolgabiráknak ez kötelességük volna ; én legalább igen jól emlékszem gyermekkoromból, hogy édes apám egykor eme kérdésemre : miért volt itt a szolgabíró bácsi ? azt felelte : anyakönyveket megnézni volt itt, fiam. Már most, ha ezen életbevágó, fontos okmányokat az országos hatóság így elhanyagolja : nekünk elhanyagolnunk nem szabad, ha egyébért nem, csak azért se, mert a mi kezünkre bízatott. Ámde ezt papjaink közül igen sokan csak olyan sine curának tekintik, még csak beszélgetés tárgyául se tartjak érdemesnek. Lelkészi értekezleten például beszélünk mindenről, még azt is megvitatjuk, hogy a hétköznapi istenitiszteletet el kell törölni, vagy mindenesetre redukálni; de a családi és társadalmi élet alapokmányának hű, pontos, szabályszerű vezetése, ah ! az már csak olyan szőrszálhasogató embereknek való, mint azok a s

Protestáns Pap* szerkesztői, a kik még a kákán is csomót — nem keresnek, hanem kötnek. Tudtommal a tiszántúli egyházkerület cselekedett leghelyesebben, midőn kiadta a saját névjegyével nyomott anyakönyvi mintákat, melyekhez aztán minden papnak szigorú kötelessége ragaszkodni. Kövesse a Tiszántúl példáját a többi egyházkerület is. Vigil. KÖNYVISMERTETÉS. Katechetica vagyis vallástanitástan, kézi könyvül a prot. hittanhallgatók számára. Irta Hörk József, eperjesi theol. r. tanár. Budapest, Franklin-társulat. Ára 60 kr. -(Folytatás.) Tankönyvünk felosztásánál azon elvet hangsúlyoztuk, hogy a katecheticai tanitás sikerére nézve első, nélkülözhetetlen és elhatározó lépés a tananyag kiválasztása, vagyis, hogy melyek azon vallás-erkölcsi tantárgyak, amiket a gyermekkel közölni jónak látunk ? E feladvány megfejtése körül próbál szerencsét a következő 2-ik fejezet, melynek i-ső §-sa szól a katecheticai oktatás tárgyáról általában (13. §.) ; a 2-ik a katecheticai oktatás tárgyának köréről (14. §.) ; a 3-ik pedig a katecheticai oktatás tárgyáról különösen (15 §.). Igen lényeges kifogásaim vannak az egész fejezet ellen. Nemcsak azért, mert a mély lélektani ismeretet, alapos paedagogiaí tapasztalatot igénylő kérdés úgyszólván csak néhány vonással van érintve, s szerző a különböző elvii és meggyőződésű harcosok csatározásait egészen figyelmen kivül hagyja; hanem azért is, mert a figyelmes olvasó előtt legelső pillanatra kiderül, hogy szerzőnek ide vonatkozólag határozottan kiforrott elvei nincsenek. Természetes aztán, hog)' ilyen határozatlanságban a bajból való kibontakozásra más utat és módot nem talál, mint azt, hogy a frázisokat veszi elő. „A katecheticai oktatás tárgya — mondja ő — a keresztyén tananyag, mely minden más tananyagtól, még a szokásos vallástanítás tananyagától is különbözik (?) s melynek forrásai a szentírás és az egyházi élet. Minden más tudás és tapasztalat, minden más lét és élet, csak előzményül, függelékül, csatolmányul és szemléltetésül szolgál, de nem szolgáltat tulajdonképeni anyagot.* Nem tagadom én azt, hogy a katecheticai oktatás tárgya a keresztyén tananyag köréből való; de hát az a keresztyén tananyag oly roppant mező, hogy ha arról csak általánosságban beszélünk, a katechetica tárgyának egyedül őt megillető szabatos és világos meghatározására nézve egyáltalában semmit sem mondunk. Aztán kérdem, mit ért szerző a maga részéről az alatt a ,szokásos vallástanítás* alatt, melynek tananyaga különbözik a katechetica tananyagától, s mit akar kifejezni azzal a »minden más tudás és tapasztalással, * mely tananyagot nem szolgáltat ugyan, de előzményül, csatolmányul, függelékül és szemléltetésül szolgál a katechetica tárgyánál ? Kötekedni, kákán is csomót keresni nem célom ; elhiszem, hogy azt akarja mondani, amit Kolos Dániel ugy fejez ki, »hogy a katechetica tárgyának az igaz Krisztianizmus humanizáló szellemétől kell áthatva lennie,* (Lásd K. D. Katech. 32. lap) s így annak köréből ki van zárva a természeti vallással való foglalkozás és az úgynevezett dogmatico-philosophiai speculatio. Az irónak azonban legelső kötelessége a határozott és korrekt beszéd, s minthogy az a logika nagyon furfangos egy tudomány, az olyan beszédből, mint szerzőé, azt is ki tudja magyarázni, hogy miután a katechetica is szokásos vallástanítás: ergo, annak tananyaga különbözik a saját maga tananyagától. Május eveniat malum! Belejött a botlásba, hát folytatja tovább. Mintha érezte volna, hogy roszul magyarázott, valamit nem jól mondott: az imént jelzett dolgokat újra kezdi megint. ,A katecheticai oktatás