Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

tárgya— úgymond— nem vétethetik, sem csupán a tan, ! sem csupán a történet köréből, így nem lehet az kizárólag erkölcsi vagy hittani természetű, Jézus tana vagy a Jézusról szóló tan; hanem, mint általaban az igehirdetésnél, Krisztust kell hirdetni egészben, kapcsolatban az előzményekkel és megjelenésének, működésének következményeivel. A tárgy tehát nem csupán a keresztyén vallási tárgy, hanem a bibliai és pedig nemcsak bibliai, hanem egyházi természetű is.® íme, szerző alig néhány sorral feljebb ritkított betűkkel hangsúlyozta, hogy a katecheticai oktatás tárgya, a keresztyén tananyag, melynek kútforrásai a szentírás és az egyházi élet; most meg már arra az eredményre jut. hogy, mert a katecheticai oktatásnál is a názárethi Jézust kell hirdetni egészben : a tárgy nem csupán keresztyén vallási tárgy, hanem bibliai és pedig nemcsak bibliai, hanem egyházi természetű is. A katecheticai tanítás tárgyáról szóló 15. §-ban nevezi meg szerző azon tantárgyakat, melyeket a gyermeknek tanítani szükséges, hasznos és célszerű s ezek, nézete szerint : a szentírás, egyháztan és egyháztörténelem. Szóljunk mindenikről röviden. Legelső helyen all a biblia. Mi a magunk részéről is egy gazdag kincsbányának tekintjük azt a könyvek könyvét, melynek belbecse és paedagogiai jelentősége elvitázhatatlan, s nem tudjuk eléggé kárhoztatni azok nézetét, akik a vallástanítás köréből, mint penészes és elavult okmányt ki akarják küszöbölni. Bármily tisztelettel és kegyelettel viseltessünk is azonban a biblia iránt, annak tanítására nézve nem érthetünk egyet a szerző felfogásával. O ugyanis a szentírásból iskolai használatra szerkesztett kivonatot, úgynevezett , iskolai bibliát* (Schulbibel, Kinderbibel) akar a gyermeknek adni, mely a maga compendiosus alakjában is (az egyes darabok közötti közvetités folytán) a kijelentés lényegének összefüggő képét nyújtja. Határozottan céltévesztett lépés, azon a régi sötét uton való megmaradás, amelyről letérni paedagogiai követelmény. A feladat az, hogy a gyermek lelkében a vallási és erkölcsi eszmék szikráját meggyújtsuk, „konkrét példákban, életteljes alakokban, megragadó történetekben és költeményekben a bűn rútságát és az erény szépségét, a jónak áldását és a gonosznak átkát, a mennyei atya nagyságai, dicsőségét, kegyelmét és szeretetét szemléltessük* ; ennélfogva a legjózanabb kívánalomnak tartom azt, mely a gyermek vallás-erkölcsi nevelésénél első közlendő tantárgynak, a bibliai történeteket és ezeknek folytatását, az egyháztörténetet tekinti. Tanítanunk kell tehát a bibliát, de teljességgel nem a „revelatio tanát,* s az egyes bibliai darabok közül, — tekintet nélkül a kijelentés lényegének Összefüggő képére — csak azt fogjuk előadni, mely a keblet megindítja, a szivet nemesíti, az akaratot a szépre és jóra felbuzdítja, elegendő figyelmet fordítván ugy az ó-, mint az újszövetség gyöngyeire. Tanítanunk kell továbbá az egyháztörténetet is, csakhogy itt megint nem az a cél, hogy , doktor theologiae professorokat* növeljünk s a keresztyén egyház 19 százados, küzdelemteljes pályáját, most könyhullatva, majd örvendezve végig kisérjük, hanem igenis az, „hogy a kimagaslóbb alakok vonzó jellemzése által vallás- és egyházszeretetet költsünk fel, jellemeket fejtsünk.* (Prot. egyh. és isk. lap, 1875. évf. 49. sz.) A dolog kiszínezésére nézve ez a külömbség az én igénytelenségem és szerző álláspontja között. Egy további kérdés : képezheti-e még más tantárgy is a katecheticai oktatás tananyagát ? s ha igen : melyik az ? Miután a katecheticai oktatás specificus egyházi, hitfelekezeti jelleggel is bir, s minden egyháznak vannak bizonyos elfogadott vallásos és erkölcsi elvei, amelyeket hisz és vall, rendező és szabályozó törvényei, melyek a tagok jogait és kötelességeit megszabják : a katecheticai oktatas második lényeges részét az u. n. káté, mint az egyház „hitelvi codexe*, és ennek kiegészítő része, az egyházalkotmánytan tanítása képezi. Úgyde nem jövünk-e itt következetlenségbe önmagunkkal ? A valláserkölcsi érzelmek felköltését prédikáltuk és íme, Lázár hulláját is fel akarjuk támasztani, amely immár bűzhödt és rothadásnak indult. Tekintetbe veszem a komoly érvelést ; elismerem, hogy a dédapáink által alkotott káték Ízlése és felfogása sok tekintetben elüt a mai jobb meggyőződéstől. Van azonban nekünk egy igen nagy áldásunk ; ez a lelkiismereti szabadság, amit tisztel és becsül a katechetica is. Meg van engedve, hogy a netaláni hianyokat helyreigazítsuk, a gyermek értelmi körét meghaladó tantételeket ne kínozzuk ; de azon elveket és eszméket, amelyeket az egyház magáéinak ismer, a leendő egyháztagnak is kell és szükséges tudni. Miért ne taníthatnánk tehát a kátékat, hiszen csak a ruha az, ami elavult, az igazságot pedig nem emésztheti meg sem a rozsda, sem a moly. Végezetre azon elvből és meggyőződésből indulva ki, hogy prot. egyházunk nemcsak a most vallott elveket igazolja a szentírásból, hanem magát a szentírást tartja azon alapnak, a melyen épült, halad és tovább fejlődik : a katecheticai nevelés 3-ik tantárgyát a szentirás-magyarázat képezi, ami alatt természetesen nem valami nagyszabású exegezist kell értenünk, hanem igenis a történetek és a káté bibliai helyeinek a gyermeki értelemhez alkalmazott megvilágítását. Igy a katecheticai tanítás, miként Hörk képletben nagyon szépen kiíejezi, egy valóságos kör, mindig sűrűsödő sugarakkal; kiindul a bibliából, visszatér a bibliahoz. Bármily tapintattal és fáradsággal kiválasztottuk is azonban a szükséges tananyagot, magában véve még ez csak egy chaotikus tömeg, melyből célszerűen berendezett épületet kell construálni, ahol minden egyes alkatrésznek megvan az őt megillető jogos helye. Epen ezzel foglalkozik már a Hörk katecheticájanak 3-ik, vagyis a berendezésről szóló része, még pedig, előre is kimondhatjuk, nagyon kurtán, mintha e résznek nem is volna elég jelentősége ; igen sok dolgot vagy elhallgat, vagy pedig a módszertani részbe csempész át. Legelsőben is a katecheticai tanitás fokozatait kü-64