Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

actus, mely az egyház tagjait a szeretet szent kapcsával láncolja együvé, s az erre való előkészítéssel foglalkozik is az úgynevezett confirmatiói oktatás ; de hat ez még magában véve nem az egész katecheticai tevékenység, s ennek célja nem kizárólag az összes katecheticai oktatas célja. Most jő aztan egy orthodox ízu citátum Palmerből, hogy t. i. a katecheticának célja az, miszerint a positiv ferdeségből, romlottságból, a tévhitből és bűnös életből Istenben való életre vezérelje az embert. Ugyan szives olvasó nem támad fel lelkedben a borzadály annak a kis egyháznak a szemléletére, mely egészen a „corruptio naturae* hatalma alatt all ? Távol legyen tőlem, mintha én a gyermeki életkort erkölcsi példányképnek tartanám, — egy kis psychologia azonban arról is meggyőz mindenkit, hogy a gyermeki lelkület általában nem olyan, mint egy befirkált pergamen, hanem igenis egy tiszta lap az, melyre a vallás és erkölcs arany szabalyait mélyen bevésni célja és feladata a katecheticai oktatasnak. Végre szerző a katecheticai oktatás célját önálló, értelmes keresztyén, őszinte hitű egyháztag és igaz hit által megszentelt erkölcsös életű egyén növelésében találja. Tekintve a katechetica összes tenni valóját és jól felfogott feladatat, ez a meghatározás a legcorrectebb az egészben. Csakhogy most már épen ugy tűnik fel, mint egy erejét vesztett visszhang, vagy mint egy elkésett puskázás, midőn már a sereg zömén megtörtént a katastropha. Miként jeleztük volt, tankönyvünk első fejezete megérinti azon kérdést is, hogy ki tanítsa a vallást ? Sokat megvitatott, sokféleképen megforgatott kérdés, a nélkül, hogy határozottan el volna döntve. Vannak, akik abból a meggyőződésből indulva ki, hogy a reál tudományokat céltalan, sőt bűn volna a vallástudományra való viszonyának figyelembe vétele nélkül tanítani, — a kettőnek különválasztását nem helyeslik s azon követelést, hogy az elemi- s népiskolákban a papok kezeljék a vallástudományt, tévesztettnek, indokolatlannak tartják (1. Kolos D. Katechetica. 79. 1.); míg ellenben mások ugy okoskodnak, hogy a lelkész az a jó pásztor, aki nyájának épsége fölött őrködik, így a kicsinyek vallásos oktatása is az ő lelki gondozói kötelessége. Ez utóbbi álláspont helyességét hiszi és vallja Hörk ur is. Ennek érdekében szól, hivatkozik tekintélyekre, felhozza a többek közt Kun Bertalant. Igénytelenségem is ez utóbbi nézetnek egész szívvel-lélekkel baratja, még pedig nemcsak Kun Bertalan szép indokainal fogva, hanem azért is, mert a kérdésnek ilyetén megoldását a nyomoruságainkból való kibontakozásra nagyfontosságunak tartom. Mert hát voltaképen micsoda is a mi bajunk? Ne szépítgessük a dolgot, mondjuk ki nyíltan, hogy a felekezetieskedés, mely egész odáig terjed, hogy készebbek vagyunk inkább veszni és tengődni, mintsem iskoláinkat a kezünkből kiadni. Kell nekünk pap, kell nekünk rektor, praeceptor, fő-, al-, segéd- és helyettes tanitó, a kiknek aztán conventió fejében adunk tíz mérő gizgazt, egy pár köblös pocsolyát, nyűg- és lakóhelyül pedig egy rozzant épületet. Ily viszonyok és körülmények között, reánk magyar protestánsokra nézve különösen lét- és életfeltétel, hogy a vallásos nevelést, a hitelvekben való oktatást kezeljék a papok, az arra hivatott és nevelt katecheták ; a reáltudomanyok tanításáról pedig gondoskodjék az allam. És én ebben nem is talalok sem paedagogia-ellenes botrányt, sem pedig az egyház existentiája ellen intézett támadást. Tankönyvünk első fejezetét a „katecheta külső magatartásáról* szóló rekeszti be, a mely arra a kérdésre akar feleletet adni : váljon a katecheta fel s alá jarkalva, vagy pedig egy helyben állva tanítson-e ? Ez a kérdés nagyon kicsinyes és különös kérdés. Mi a magunk részéről nem bánjuk, akár allva, akár járkálva tanit valaki, csak a vallastanitas természetének megfelelő nyugodt méltóságot és komolyságot tartsa meg. (Folytatása következik.) Szabó Imre. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A vasárnapi iskolák jubileuma Londonban. London, 1880. julius 10. III. Kedden, junius 29-én a gyűlések délelőtt ugy, mint délután a continensi vasárnapi iskolák ügyeivel foglalkoztak A képviselők tanacskozása (conference) 10 órakor vette kezdetét. Elnök visszatekintvén a continensi vasárnapi iskolák múltjára, állította, hogy azok a Kr. u. 1 2-ik században kezdődtek és a 6 ik végén enyésztek el. A reformatió idején feléledtek, de nagyobb lendületet azoknak csak az angol befolyás adott. Ezután a continensi bizottság elnöke olvasta fel általános jelentését a vasárnapi iskolákról. Következtek a részletes jelentések, legelsőbben Olaszországból. Olasz földön az első vasárnapi iskola, mint mar említve volt, a 16-ik században alapíttatott. A legújabb időben azok mindinkább kezdenek elterjedni, még Rómában is. A vasárnapi iskolás tanulók száma az egész országban jelenleg 10,000-re megy. Németország követe mindenekelőtt fajdalmát fejezte ki, hogy az ő országaban a hit által való megigazulás tana a rationalismus miatt veszélyben forog. A vasárnapi iskolák csak 16 év előtt alapíttattak s nehezen terjednek. Jelenleg van mintegy 2,000 iskola, 10,000 tanitó és 200,000 tanuló. Ausztriában, Bécsben, — Priggen szerint, — az első vasárnapi iskola 1873-ban alapittatott, de az hamar 62*