Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

e a német nyelv vagy ne?4 így lesz felállítva a kérdés : s

kötelezett tantárgy maradjon-e a német nyelv vagy fakultatív?4

Minden Mokányberci, — nem a tanügyi értekezlet girondistáit értem, hanem a legmokányabb béreikét, — hangosan azt fogja kiáltani: Maradjon kötelezett tantárgy. Kevesebbet árt így, mint fakultált alakjaban. Régebben, félszázaddal ezelőtt, midőn a német nyelv a magyar elemnek csak aristokráciajaban és gazdatiszti osztályában volt otthonos, s ezenkívül csak a kiváló tehetségek használták tudományos célból; midőn a magyarság izolalva élt a maga síkjain : nem ártott, ha szerdán, szombaton délután, mig corrector úr déli almot aludt, a gyerekek recreatióból szaggatták a Márton-grammatikát egy izraelita fiú vezérlete alatt, hogy ennek alapjára a szerencsésebb tehetség iskolái végeztével szepességi téglából egy kis kunyhót alkothatott, a mit tovább építhessen Hálában. Tehát jó volt a fakultatív alak, hogy a ki felkeresi Németországot, legyen neki utravalója. De ma, midőn Németország keres fel minket, nem erőszakkal támadva népünket, hanem gőzhajón, vasúton, telegraphon, kereskedői, mérnökei, ügynökei, hivatalnokai által megtámadva társadalmunkat; ma, midőn Magyarországban évenként hetedfél millió példányban repülnek szét a német lapok, míg a magyar példányok száma alig egy millióval több ; ma, midőn minden kabátos magyar beszéli a német nyelvet anélkül, hogy a nagyobb szám egy iskolai olvasókönyv legegyszerűbb prózáját ex apertúra fordítani tudná, ami arra mutat, hogy nálunk nem a német tudomány, hanem a német beszéd tekintetik életszükségnek: ma hagyjuk meg kötelezettnek ; így osztozni fog azon tisztes tudományok sorsában — latin, görög, mathesis, — a melyeken a felhuzalkodott mob az élcei hegyét szokta köszörülni; de ha melléktárgygyá, privát verseny tárgyává tesszük, s a fiatalság sportot csinál belőle : majd meglátjuk, hogy neki feküsznek, akkor meg fog szűnni az az osztály-idegenség, melylyel akadémiáinkon a jogász lenézi a theologust, s helyébe fog állani a némettelenek félvállról tekintetése a németül tanulók által, „mint a melyek amazok hátrányával nem bírván.'1

- Az ilyen privát szorgalommal megnémetesiilt kiváló tehetségek a groszdeutsch önérzetet at fogjak plántálni egy életen át családjaikba harmad és negyed íziglen, s lesznek a német nyelvnek elődeiknél buzgóbb és sikeresebb propagatoraivá. Hát csak maradjon a német nyelv kötelezett tantárgy. Ne féljen tőle L—t atyafiú. Háta mögött áll az egész Regnum Germanianum. Ha egész Magyarországon talál egyetlenegy hivatalos, tudományos, iparos testületet, elkezdve a minisztériumon, le a legigénytelenebb falusi ipartársulatig és népkörig — olyant, a mely megkérdeztetvén, a német nyelv kötelezetté tétele ellen nyilatkoznék : akkor féljen. Mert a Mokanyberciknek levén mibe megvetni hátukat, megjönne a bátorságuk, és lehetne reményük, hogy ha ma nem, később, századok múlva többségre jutnának a zsinaton. De míg ilyenre nem talál, míg a szülék cserébe hordják gyermekeiket, s a ki teheti, dadát és bonnet Szepességről hordat; míg tapasztaljuk, hogy a német nyelv és szellem nem tudományunk izmaiba, hanem társadalmunk csontjaiba, családi életünk velejébe napról-napra mélyebben eszi magát, mint a kéneső : addig ne üssetek lármát bécsi lapok; addig mosolyogjanak ő excellentiáik oda át (lám, mi most a magunk költségén tesszük azt meg, a mit ők annyi kényszerítő erővel és eszközzel velünk megtétetni nem bírtak); addig ne bántsátok Horn atyát azért, hogy ő öntudatosan és tervszerüleg működik Magyarország néhány millió lakosaival egy célra ; addig ne reszkessen t. c. atyafiú L—t. Az oroszlán csak vonaglott s nem a német szellemet akarta megharapni. Önnek nem kellett volna ezért a szegény párát megvezércikkezni, sem megtépni szakállát. Ne féljen. Mi, a kik hajdan (ösztönből-e vagy bob cseségből ? — nem tudom ; de azt tudom, hogy nem dogmai subtilitások miatt) a hozzánk közelebb álló német reformatiót elvetettük, s helyette a messzi franciát fogadtuk el; mi, a kik minapában szemközt mertünk nézni Bachhal, Thunnal és egyebekkel: saját egyetemünk közvéleményének nem mernénk frontot vetni. Úszunk az árral, úszunk, míg el nem merülünk. Tehát kurázs Danton! majd csak elmerülünk valahogy. Tu victrix provincia . . . Baksay Sándor. KÖN YVISMERTETES. KateoJietica vagyis vallástanitástan, kézi könyvül a prot. hittanhallgatók számára. Irta Hörk József, eperjesi theol. r. tanár. Budapest, Franklin-társulat. Ara 60 kr. (Folytatás.) Tovább haladván egy lépéssel, — Hörk a katecheticai tanítás szükségessége (2. §.) és nehézsége (3. §.) felett elmélkedik, még pedig szabatosan, érthetően, s bizonyos ihlettel. Az ezekre vonatkozó szükséges tudnivalók után szerző a katechetica történeti fejlődésének és irodalmának (6. §.) adja egy kis rövid vázlatát. Általában az egészre nézve elég jó átnézetet nyújt; bár másrészről megjegyezzük, hogy sok lényeges és fontos dolognak erőteljes kiszinezése maradt el. így p. o. a középkorban a hierarchiának a felvilágosodástól való félelme, mely odáig terjedt, hogy a mainzi zsinat jónak látta felszólítani a püspököket, miszerint a gyermekek tanítására nézve legalább annyit tegyenek meg, hogy az úr asztalánál megjelenők el tudják mondani a »Miatyánkot4

; a legújabb korban pedig azon két párt működése, melyek közül az egyik tudományunkat csak puszta 62