Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

ne kellene monstrumnak kürtölni azt, a ki tud tisztességesen fogalmazni ? Például a történettudományra, főleg a hazaira ? Például a vallástörténetre, hogy a kápláni vizsga bukottai között ne azok képezzék a többséget, a kik a Hiibnerből és kis históriából semmit sem vallottak. Például a theologiára, hogy ifjaink boldogulhatásának a lelkészi pályán, ne lenne egyik conditió sine qua non-ja az egyetemezés, ne kellene egy jó résznek külföldre vándorolni. Nem tudom, foglalkozott-e valaha L-—t atyafiú gymnasiumi oktatással, s ha foglalkozott, tapasztalta-e, mennyire lábatlankodnak az ott hemzsegő heti 11

/2

, 2, 3 stb. órás tudományok egymásnak a tanuló fejében ? Hány jóravaló elme téved el s megy tönkre, és hány nehéz fejű szorgalom csügged el a tudnivalók halmaza miatt ? Hány szüle retten vissza a taníttatástól a tandijak és tankönyvek nagy száma miatt ? Hogy most gyermekeinknek puszta tandíja, tankönyvei s az ezekkel rokon huzavonák annyira mennek, mint régebben az egész évi kiadás — a kosztot is — privát kosztot — ide értve ? Nem jutott-e eszébe, hogy ezen segíteni kellene, a tanfolyamok egyszerűsítése és olcsóbbá tétele által ? Maga mondja, hogy hat-hét millió vagyunk, maga tudja, hogy szegények vagyunk, sőt azt is tudja, hogy épen mi reformátusok és magyarok adjuk a középiskolák contingensének szegényebb részét: és hát mégis tépássza és vezércikkezi azokat, a kik arról gondolkodnak, hogy jobb lesz talán a földön járni, miután szárnyaink nincsenek ? Nem; erre nem gondol ő, sőt egy uj elmélettel ront ki Magyarországra. A gymnasium >nem a közepes tehetségek* refugiuma, hanem a s

kiváló tehetségnek* couveuse artificielleje, honnét a kibugygyant zsenik az önálló gondolkodás formai qualificátióját (qui fa quale gyíkínkákó ?) vihessék ki magukkal. Azaz a kinek gyomra meg nem bír emészteni tücsköt, bogarat; az olyan szénás szekér, a melyre még nem fér egy villával; az a szerencsétlen vendég, a ki végig nem eszik egy tizenkét fogásos menüt . . . közép tehetségek ! Menjetek 1 Ugyan hová? Csizmát varrni? Ásátim et kapátim ? Nequaquam. Páter Horn ennél kegyelmesebb. Gondoskodik ő a középtehetségekről is, hogy éhen ne haljanak. Azok menjenek mérnököknek, vegyészeknek, astronomusoknak, katonáknak, mechanicusoknak, mint a kiknek pályájokhoz nem kell ész, sem három indogermán nyelv. E célból a convent által — a zsinat utólagos jóváhagyása reményében — kineveztetik főisztronga-mesternek L — t atyafiú, a ki a gymnasium isztrongájaba csak azokat a juhokat fogja beterelni, a melyek a kalendáriomot egy olvasásra „kívülről4

meg tudják tanulni, s visszájáról is felmondják. A többi részint bakkancsba, részint kukoricanadrágba ugrattatik. Igy kiválogatunk Magyar- és Erdélyország számára tízezer zsenit. Mirandolákat, Grotiusokat, Mithridateseket és Mezzofantikat. Es ha a kis Lumenek nem kedvütik szerint ragyognak : nem dorgáljuk őket többé ekként: „Te szamár! te tökfilkó ! te magyar vitéz! te vad barom!* ; hanem azt mondjuk neki: ,Te Lesseps 1* „te Liebig!" „Kopernice nequam!4

„O durum Napoleonis caputl® „Mért nem megy maga édes fiam Humboldtnak stb. stb. (Régóta zsugorgatok egy alázatos kérdést, — már csak kirontok, ha meg nem sérteném vele L — t atyafiut : Hát ő melyik gymnasiumba nyerte az önálló gondolkodás formai qualificatióját ? Mert igen szeretném a fiamat zseninek oda nem vinni.) Ezeket gondoltam nagy búsúltomban, Nagybűsűltomban magyarvoltomban, Mikoron Írnának nyolcszáznyolcvanban, Jakab havának ő forróságában. Már-már befejeztem volna önálló gondolkodásom formai qulificatióját, mikor újra megpillantom a vezércikk hüvelykujján a Mokány Berci nevét, mint egykor a kegyes Aeneas Turauson a Pallás övét. .... Tune hinc spoliis indute meorum Eripiare mihi ? Mokány Berci ? ? Engedelmet kérek páter Horntól, hogy a vezércikkezés miatt őtet hoztam gyanúba. Nem. — Azért, hogy ő magyarfaló, nem nevezhette egy mindenek felett tisztes, tapasztalt, buzgó férfiakból álló tanácskozó testület többségét sarkantyúpen. gető, bajuszpedergető Mokány Bercinek; olyan férfiakról, minők ott voltak, nem teheti 0 fel, hogy azok a mohnak vagy akár a highness-nek hízelegni tudnának. Nem. Jobb véleménynyel vagyunk páter Horn felől. Igy csak egy olyan magyar beszélhet, a ki tud valamit németül, és azzal igen nagyra van. Ilyen magyar pedig van a 6—7 millió között sok. Ne keresgéljük ezt az egyet a sok között, hanem vigasztaljuk meg ő benne valamennyit. Ne féljen tőle, hogy a német nyelv kikiiszöböltetnék a gymnasiumi tantárgyak közül. Ne féljen. Bátorítsa magát a tapasztalással. Nézzen szét, a mennyire csak ellathat, Trieszttől a Eehértengerig, és Pozsonytól a Volgáig; vagy tekintsen vissza mától a népvándorlásig: ha tud esetet, talál egy pontot, a hol a német elem és szellem — ha megvetette lábát — gyökeret nem vert volna: akkor azt mondom : rettegjen ! mert a mi egyszer történt, ismét megeshetik, s bizony meglehet, hogy még a magyar gymnasiumokból is kiszorul a német nyelv. De míg ilyent nem talál, addig ne féljen. Ne féljen tőle. A Mokány Bercik a conventen és a superintendentiákon kisebbségben fognak maradni. Mert a német nyelv pártolóival szövetkezni fognak az ultrák, a legmokánybercibbek, mihelyt e helyett : „kiküszöböltessék-