Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-08-01 / 31. szám
szók helytelen alkalmazása és más efíélék következtében értelmetlenségek csúsztak be. A dolog érdemére csak annyit, hogy a tanügyi bizottság működése igenis szoros kapcsolatban áll a tanitók személyi érdekeivel (pl. tanitói állomások betöltése, hanyag tanitók felfüggesztése stb.). Az egyházmegyére nézve pedig a prot. népnevelés ügye igen fontos testületi érdek ; a protestantismus érdeke. A suprematiara való féltékenység a visszhangzó talalmanya. Soraimból azt nem olvashatja ki. Ilyen nincsen is. A lelkészi kar nem akarja a tanitó-testületet elnyomni; hanem a felügyeletet, mint egyházi hatóság — az egyház világi elemeivel együttesen — a felekezeti tanügy és ezt szolgáló tanitók fölött megtartja magának. Meddig ? . . Addig, míg lesz prot. népnevelés ügye. Ez x a természetes következmény eredménye.® Ezt a hatalmát az egyház nem félti, mert nincs kitől. A felügyeletet gyakorolja papok és tanitók felett egyaránt. Hogy azonban a tanitók, mint társadalmi tényezők, idővel, a cikkező altal jelzett úton a papokkal egy niveaura emelkedhetnek : azt megengedem. Nem is kell hozzá egyéb, mint egyenlő képzettség. Ma azonban, még túlkorán van erről beszélni is. Többi soraival, melyek telve vannak ellenmondásokkal, nem foglalkozom. S most a f.-baranyai egyházmegye és papság érdekében még egy pár szót. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy a f.-baranyai egyházmegye s annak papsaga, — mely rövid 12 év alatt a nevelésügy érdekében oly föltűnő áldozatokat hozott (míg másutt par száz forint áldozat a népnevelés oltárára téve : esemény, itt ezrekben folyt az áldozat patronusok nélkül) ; mely a népnevelés csarnokaiul alkalmas, hellyel-közzel palotaszerü épületeket emelt s tanszerekkel azokat bőven ellatta ; mely a tanitói fizetéseket jobbadán 400 frton felül emelte ; mely a tanügy érdekében oly figyelmet érdemlő intézkedéseket s határozatokat hozott; mely a tanitói testülettel szemben mindég (talán — másokhoz viszonyítva-— időelőtti és túlságos) szabadelvűséget s méltányosságot tanúsított; mely a tanügy előbbrevitelét célzó intézkedések létrehozatalában hátul nem maradt, — ezen egyházmegye — mondom — nem érdemelte meg, hogy a világ elébe, mint a haladás és népnevelés ellensége allittassék. Es végül szabad legyen kifejeznem azt a meggyőződésemet, hogy a most jelzett intézkedések mellett (melyekről ékesszoló bizonyságok az e. megye jkvei), ha a f.-baranyai iskolakat mégis szégyenitő bírálat éri • ennek súlya nem a kötelességét teljesített e. megyére vagy papságra hull. S ha én tanitó volnék, részemről amaz indítványok el nem fogadásában lelkiismeretem Ítélőszéke előtt nem tudnék olyan teljes megnyugtatást találni. Erős hitem, hogy a papirosan való lelkesülésnél, a nagyhangnál, egy kis ügy buzgóság, egy kis szorgalom s kötelességhez való hűség százszorta többet ér ; de ezeknek hiányáról szomorú katalógust tudnék mai napság én is felmutatni.*) Morvay Ferenc, ref. lelkész. TARCA. Vitám et sangvinem. Ignosce lector quod leoni mortuo Barbam Rivetus vellat, justum rectumque est enim — — — qui momordit moriens — — — mordeatur mortuus. Az Erdélyi Prot. Közlöny közelebbi számában valaki (talán épen maga páter Horn, a gyulafehérvári hirhedt gyóntató, vagy az a marosvásárhelyi Rothschild, a ki a német Thaliának 80 bérletjegyet biztosított, míg a magyar színészet megszökni kényszerült az erdélyi Hódmezővásárhelyről), L—t jegy alatt „Vitéz Magyarok* címen akkorát vezércikkez a szegény magyaron, hogy utócikkezésnek is sok volna. Miért ? Csak azért, mert az egyetemes tanügyi bizottság javaslatba hozta, hogy a német nyelv a gymnasiumi rendes tantárgyak közül törültessék ki. Tehát már most e miatt „ Vitéz Magyarok" vagyunk, ó L—-t? Hát csak »kiadtuk magunkról a testimonium ojmlentiaet ?( < Hat csak »pengetjük a sarkantyút ?< ( Hát csak »Mokány Berciskedünk ?* Hát csak s hizelgilnk a Mohnak ?4 O minden égnek minden istenségi ! Ne búsuljon atyasága ! az a nagy Bábel nem egy könnyen inog meg, akárhogyan vagdalja bele Mokány Berci a sarkantyú taraját. Nem bizony ! Nem megy az oly könnyen. Vitám et sangvinem. Mindjárt megmondom miért ? Azért, mert az erdélyi hét középtanodában a német nyelv taníttatik összesen mintegy 150 heti órán. Ez az óraszám hét tanerőnek felel meg, s a hét tanerő pénzértékben fejezve ki = évi 7000 forint. A theologiai és paedagogiai képzésre pedig fordít az erdélyi anyaszentegyház, a Bethlen-főtanoda 1876/7-ik évi értesítője szerint (jó lesz ennek az értesítőnek I-—17. lapjait átolvasni), összesen 931 /2 órát, mely óraszámból a legfontosabb theol. tárgyaknak jut 3—4 óra, úgy hogy a 93 V2 óra 30 tantárgy között oszlik meg. Ez a 93 72 óraszám megfelel 4V2 tanerőnek, s a 4l /2 tanerő értéke középszámitással 4500 frt. Tehát az erdélyi egyház a német nyelv propagálására évenként 2500 frttal többet költ, mint 500 *) Az ügy minden oldalról kellőképen ki levén merítve, a vitát berekesztettnek nyilvánítjuk. Szerk.
