Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-18 / 29. szám

közhivatalnoknak akár hibáit és mulasztásait, akár visszaéléseit hozza nyilvánosságra. Ami a felszólaló kilétét illeti, az nem tartozik a dologra ; sőt sok esetben az iigy tisztázását csak nehezítő személyeskedések kikerülése végett, célszerűbb is a felszólalónak magát meg nem neveznie. És ha csakugyan nem nevezi meg magát: a szerkesztő sem hozhatja nyilvánosságra a nevét mindaddig, míg az illető ebbe bele nem egyezik, vagy míg az ügy sajtóbiróság elé nem kerül, amely előtt természetesen a jogi felelősséget a legtöbbször a felszólalónak kell magára vállalnia. Ami az ügy érdemét illeti, erre nézve mindenesetre konstatálnunk kell, hogy a főgondnok azon tényeket, a melyeket a névtelen felszólaló lapunkban vádképen felhoz az elöljáróság ellen, nyilatkozatában maga is beismeri. A számadások megvizsgálása körül csakugyan mulasztások követtettek el. De azért a főgondnok ur csudálatos felfogása szerint, ezen mulasztások íelett elég idő lesz panaszkodni majd akkor, ha az egyház eladósodik, ha épületei szakadoznak stb. ; a pénztárnokot pedig szükségtelen megszámoltatni, mert ő benne az egyház megbízik. Amely főgondnoknak saját kötelességei és az egyházi vagyonkezelés tekintetében ilyen botrányosan primitív fogalmai vannak: azzal nem csuda, ha a pap nem boldogul. Nem ismerjük ugyan a pápai viszonyokat, de az előttünk fekvő nyilatkozatok alapján egész biztosan merjük állítani, hogy az egyház főbaja nem abban rejlik, amiben azt a főgondnok keresi, hanem a miben nem keresi, mert — ugy látszik — hiányzik nála az, amit ugy neveznek, hogy önismeret. Hívhatják azt a papot akár Tóth Ferencnek, akar Kis Gábornak ; lehet az a legelső vagy a legutolsó pap Magyarországon: ha a főgondnoknak a közhivatali teendőkről és felelősségről olyan fogalmai vannak, mint a pápai főgondnoknak, — bizony az a pap nehezen érheti meg egyházának virágzását. Különben mar most magunk is azt óhajtjuk, hogy a pápaiak saját tűzhelyök körül szamoljanak le egymassal ; de csak aztán okvetlenül le is szamoljanak már valahára. A nyilvánosság iránti tiszteletüknek pedig adjanak kifejezést az altal, hogy az eredményt annak idején ne mulasszak el lapunkkal közleni. RÉGISÉGEK. A fülöpszállási reform, egyház jegyzőkönyvéből. A Szent Presbyteriumtól Kecskeméti Conferentíában Ar no 1718. szereztetett Ecclesiai rendelések a házasság körül mellyek publicaltattak ezen Filepszállási sz. Gyülekezetben is Anno 1739. 11. Januarii. 1. A kézfogás egy tálhoz, egy asztalhoz, legfellyebb kettőhöz leférő Vendégekkel légyen, többekre soha senki ne terjedjen az is penig nappal légyen, nem estve, annálinkább étszaka, nem Szombath estve, a Násznagy csak harmadmagával nem többekkel jelennyék meg a Leányos Háznál. 2. A Násznagyok és Vőlegények a Praedicatornál, kézbeadással kötelezzék magokat, hogy musicat és táncot senkinek meg nem engednek egész menyekezőjöknek kezdetitől fogva végig, mellyet ha megszegnek, mind Politice, mind Ecclesiastice megbüntettetnek, mint hitszegők, és a Templomból kitiltatnak. 3. Mind a Vendégek, mind az Hőstársaságok a Násznagy elmenetelekor egy lábig eloszollyanak, mert azután szoktak végbe vinni minden Istentelenséget a jámbor Gazdának rettenetes molestiajára. 4. A szerdai egy ebéddel s vacsorával mind a Gazda, mind a vendégek, mind az Hőstársaságok megelégedgyenek. Senkit többé a Gazda bé ne gyüjcsön. Ez okáért e Napságtól fogva a Menyekezőben az ajándék mutogatásokat eltörüllyük, meg nem engedgyük: mert az sancoltatás és a szeretetnek ellensége, ne ajándékért, hanem szeretetért hivassa a Gazda a Vendégeket, a Vendég is ne ajándék mutatásért, hanem szeretetért mennyen a Lakodalomba. 5. Ha kik más Hellységből házasodnak, azoknak Lovas és puskázó bolondozó Legényeket vinni meg nem engedünk, hanem a kik mennek, mennyenek kocsin, nem lovakon nyargalózva, mert a miatt sokszor emberek s barmok halála, veszedelme s gyuladások történnek a puskázásból, azért a Lovas puskás Legények nyargalódását és fársangos bolondokhoz illő cimerezést egészlen tilalmazzuk kémén)' büntetés alatt. 6. Soha senki házasságát megindítani addig meg ne engedgyék a Praedicatorok, valameddig e végzéseknek szoros megtartására a menyekezőknek Principalisi magokat kézadassal nem kötelezik. A Praedicatorok semmibe addig ne szolgállyanak, se ki ne hirdessék az Uj Hazasokat se meg ne esküttessék, ha penig külömben cselekesznek és Valakinek kedveznek a Praedicatorok, elvesztik becsületeket és az Lakodalomból esküttetésből való minden fizetésüket Tiszt. Püspök és Esperes uraimék authoritásokkal. 7. Megne esküttessenek az Uj Házasok addig, mig az előtt való nap Imádság, Mi Atyánk, Hiszek egy Isten, Tiz parancsolat tudásáról a Praedicator előtt számot nem adnak, censurára be nem mennek. 8. A Leányos Házrul a férjhez ment személlyt ebéd előtt kérjék ki a Vőlegény részéről valók, mikor még minden józanon vagyon, nem estve s ügy iillyenek osztan mind két felek ebédhez az Ur nevében.