Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-18 / 29. szám

készi hivatalát átvenni szerencsés lehettem, és az egy­ház anyagi helyzetének, a lelkész szemei elől meglehe­tősen elfátyolozott pénzügyi viszonyairól értesültem, azon elvnél fogva, hogy bár a lelkész az egyház fillé­reinek nem kezelője, de ellenőrzője mégis tartozik lenni: nem szűntem meg az egyh. tanácsülésekben a hiányzó számadásokat több izben sürgetni. Midőn ez eredmény­hez nem vezetett, jelentettem az ügyet a canonika visi­tációnak ; mikor ez sem használt, akkor a tolyó évi feb­ruár hóban hivatalos levelet Írtam Barthalos Mihály esperes úrhoz, megírtam a pápai ref. egyház számadá­sainak mibenlétét, de egyúttal kértem, hogy levelem a tartandó egyh. megyei gyűlésen felolvastassák , s tárgyára nézve a gyűlés határozzon. Ennek következ­tében a pápai nt. ref. e. megye f. évi március 2--3. napjain tartott közgyűlése jkönyvének 61. száma alatt a következő határozatot hozta: ,Olvastatott Kis Gá­bor pápai lelkész úr abbeli kérvénye, hogy a pápai egyház 1876-ban épített iskolájának építési számadása még máig sem terjesztetett az egyháztanács elé ; nem­különben az 1877., 1878. és 1879. évekről sincs telje­sítve az egyházi közpénztári számadás; ennek folytán kéri, hogy a pápai ref. egyház tisztelt elöljárósága a számadások megtételére utasíttassák. Végzés : Felhivatik a pápai egyház elöljárósága, hogy a panaszolt hiányo­kat orvoslandó, az elmaradt számadásokat f. évi junius i-re bevégezze. Lelkész úr pedig arra hivatik fel, hogy erről esperes urat junius 2-án hivatalosan értesítse.4 Eljött junius 2-ik napja, a nt. esperesi hivatalt értesítet­tem, hogy a pápai ref. egyházban, a hiányzó számadá­sok megtételére, noha a pénztárnok úr is sürgette, tudtomra semmi sem történt. Ez időtől fogva az ügy hallgat. Én ugyan nem hallgatnék, ha nem tudnám kötelességemet, hogy ilyen helyzetben az egyh. megyei végzések végrehajtásának másik faktorához, a segéd­gondnokhoz kellene- fordulnom, csakhogy itt a segéd­gondnok és a papai ref. egyház kurátora egyugyan­azon ember. Kérem a múltkori számban közlöttek tisz­telt olvasóit, itéletök megállapításakor ezen sorokat tekintetbe venni szíveskedjenek. Pápa, 1880. julius 13-án. Kis Gábor, pápai reform, lelkész. Ezen lapok folyó évi folyamának 28-ik számába a 914-ik lapon a pápai reform, egyház köréből egy közlemény jelent meg, melyet a szerkesztőség, azon kijelentése mellett adott ki, hogy érte a felelősséget a beküldőre hárítja. Roszszúl cselekszi ugyan a szerkesz­tőség, hogy olyan piszkot, melyért a felelősséget el nem vállalhatja, lapjaba felvesz. De ha már felvette, mivel a cikkező úrral mi, a magunk tűzhelye körül akarunk leszámolni, tisztelettel kérjük, legyen szíves az iró nevét velünk mielébb közölni. Mi nem akarjuk házi dolgainkat a közönség elé hurcolni, mert mi köze ahoz a két magyar hazának, hogy a papai gyülekezet érdemes gondnoka nár több hónapok óta beteg, meg­halni mégis cikkíró kedveért nem akar; -- és mi köze ahoz a nagy közönségnek, hogy a pápai ref. gyülekezet pénztárnokába annyira megbízik, s vagyonát kezébe annyira biztosnak hiszi, hogy a számadások megvizs­gálásával nem siet. Majd ha gyülekezetünk, papjának, tanitóinak, szolgáinak adósa marad, ha contributióit tel­jesíteni nem tudja, ha capitalisai, fekvő birtokai pusz­tulni kezdenek, ha épületei szakadoznak: akkor tessék panaszkodni. A mely gyülekezet, alig egy évtized alatt, faragott kőoszlopokon, bolthajtások iölé öt ezer forintig orgonát, azután három ezer öt száz forintig egy szoba, egy előcsarnok és két tanteremből álló is­kolát és tanitólakot épit, a nélkül, hogy adóssága volna, ott anyagi elmállásról jeremiádokat irni, az elöl­járókat kivétel nélkül birkáknak, tehetetleneknek, gyá­váknak mondani, — okosan nem lehet. Van igenis, szomorúan tapasztaljuk, van baj nálunk is; de a baj egészen máshol van, és más természetű, melyen fajda­lom, mostanában nem igen tudunk segíteni. Ne feledjük, hogy gyülekezetünkbe, két évtizeden át, a nagy papok nagygya, Tóth Ferenc volt a pap, s még nem halt ki azon nemzedék, melyet az nevelt, és mely őt hallgatni szerencsés volt. Hogy jelenleg a vallási buzgóság er­nyed, a közöny és elégedetlenség kezd felszínre jutni, erre cikkírónak Aesopus baranyanak azon végszavával felelünk meg: »a te decurrit ad meum haustus liquor." Ha Mátyásra Dobzse László és második Lajos követ­keznek, a szellemi Mohács el nem maradhat. Még egyszer kérjük tisztelettel a szerkesztőséget, hogy a cikk beküldőjének nevét, hogy magunkat tájékozhassuk, velünk közölni méltóztassék. Kelt Pápán, 1880. julius 14-én. Vághó János, főgondnok. Csajt ay Dán in l, előljáró. Gyenese Mihály, előljáró. Közöltük e két nyilatkozatot s ezzel az ügy vita­tását lapunkban befejezettnek nyilvánítjuk. Kis Gábor lelkész úr védekezésére nincs semmi észrevételünk. Dokumentált tényekkel áll elő, melyek az ő eljárását hivatva vannak igazolni. A főgondnok és két előljáró nyilatkozatát azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Legtávolabbról sincs ugyan szándékunkban igaz­ságot szolgáltatni ebben az ügyben, melynek részleteit végre is nem ismerjük; de azért annyit a főgondnok nyilatkozata alapján bátran kimondhatunk, hogy -— ugy látszik -— ő sem a saját, sem a sajtó feladatával nin­csen tisztában s nem tudja azt, hogy közhivatalnok, a milyen egy egyház gondnoka, a nyilvánosság előtt bármikor felelősségre vonható, s hogy a sajtó köteles-I sége minden felszólalásnak helyet adni, ami valamely

Next

/
Oldalképek
Tartalom