Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-11 / 28. szám

hol elmentek előttünk a mi apáink, azonban engem nem aggaszt a jövendő, inert ha engemet elszólítand a halál, erősebb kéz fogja kiragadni majdan nekem az elhalónak kezemből a zászlót, s ha én csak az iránypontokat jelöltem ki, az diadallal és dicsőséggel fogja azt lobogtatni a kitűzött cél felé. De bezárom már is hosszúra nyúlt beszédemet. Engedje Isten, hogy igénytelen munkálkodásom alatt a szeretet, béke, vallasos és erkölcsi előhaladás virágozzanak egyházmegyénkben ! Engemet pedig támogassanak jóakaratú törekvéseimben, s tartsanak meg tovabbra is becses bizodalmukban ! Miután csak nagyolom e tudósítást; mert kerekszám ioo pontból álló gyűlési jegyzőkönyvünknek minden egyes tárgyát bajos is, a kisszerűeket felesleges is volna közölni, tehát csak a nagyokat és közérdekűeket valogatom. Hadd jöjjön azért a szomorú, aztán a szép és örvendetes után a rút és aljas, a maga meztelenségével s ocsmányságával. Ezen harmadik kategóriába esik a demecseri lelkészválasztás. Fájdalom, hogy lelkészválasztási eseményt ^rút" és „aljas4

szavakkal kell jellemeznem ; de ez a megfelelő a valóságnak. — Ez a választás így folyt le: Sz. P. lelkész, kinek az apósa jómódú ember, a választást megelőzőleg, — mely megelőző idő nálunk annyira határozatlan, hogy egy egész, sőt egy egész évnél több is lehet a hoszszas alkudozgatások, lélekvásárlások s díjlevélcsonkítás feletti kísérletezések dicsőségére — ezen hoszszú idő alatt tehát Sz. P. és neje módját ejtették, hogy Nyíregyházán a gazdag após házához behíttak néhány primipílus (értsd : kolompos, szájas) demecseri embert s a nagylelkű és nagy zsebbel bíró após (természetesen leánya Sz. P.-né hozományából), a papné, papné-leány megegyezésével felajánlott iooo frtot a demecseri „választóknak® az egyház javára; sőt hiteles, törvényszerű szerződést is adott róla, ha az ő veje Sz. P. „becsületes úton, a papi törvények s kánonok értelmében demecseri lelkészül megválasztatik.4

Hogy mily aljas bemocskolása ez a „becsületnek4

, a j,papi törvénynek4

, és „kánonnak4

s a „lelkészi4

állásnak, ezt jelezni is felesleges. Hanem a felett eláll szeme-szája az embernek, hogy a becsület, papi törvény és tekintély s kánon szentségével így játszó lelkész vájjon érdemes-é a lelkészi névre és állásra; a ki, midőn csal, mikor a kanonok tilalma ellenére gyalázatosan alkuszik a lelkészi állásra, akkor elégbotor és vakmerő kánonra, papi törvényre és becsületre hivatkozni, melyeknek tisztaságáról s szentségéről úgy látszik, hogy fogalma sincs. — Mert meg kell jegyeznem, hogy a szerződést az após írja s a fentebbi szavakat ő tette a kötvénybe; de a ki bár vagyonos ember, mégis, mint iparos, evangelikus vallású, sokkal egyszerűbb egyén, mint hogy a mi papi törvényeinket, ref. egyházunk kánonait ismerné; — sőt a veje is tán csak hírét és nevét tudja a kánonnak, a mert ha tartalmát ismerné, nem hivatkoznék rá — ; hanem a tanúvallomásokból kitűnik, hogy a feltételeket a demecseriekkel együtt állapították meg az após, a leány, a vő (Sz. P.), s Sz. P. csakis akkor ment ki a szobából, mikor a szerződésirás kezdetét vette, hogy elmondhassa : „ő azt az irást nem is látta4

, „Demecserben sohasem volt4

, s más ily kerülő és jezsuitistikus nyilatkozatokat tehessen ; de arra nyilatkozataiban nem is reflektál, hogy Nyíregyházán mit beszélt a demecseriekkel az ipa házánál. — A demecseriek hazamenvén, elmondták a történteket ; de az otthonvalók nem voltak megelégedve, tehát elmentek Radra, hol Sz. P. lelkész lakik, Sz. P. úrhoz s előadtak kételyeiket az após, mint harmadik személyáltál irt szerződés hitele iránt s kérték, hogy a lelkész vagy neje erősítse meg a kötvényt. Sz. P., mint óvatos ember, maga nem tette, hanem a neje altal íratott egy uj szerződést az ipa által ígért IOOO frtról, hogy ő maga ismét így szólhasson : „én nem tettem semmit, nem ígértem semmit4

. így sem látták azonban az ügyet biztosnak. Egy mostani híve altal adatott egy harmadik kötvényt 10 köböl gabonaról a demecseri egyhaznak, magtari alapúi (hogy tudja a körültekintő Sz. P. úr, mi kellene minden egyhazban; de ha oly bőkezű s vagyonos ember is, ugyan miért nem a rádi egyház javára teszi e szép alapítvanyokat, hol vagyonat szerezte, — a hálátlan ?!) ; sőt rádi híve által a hozzá zarándoklóknak 5—5 frtokat is adat, melyről a tanúk megvallják, hogy a radi ember kimondta előttük, miszerint ez a tiszteletes úréból megyén, de ő maga nem adja, hanem adatja, hogy elmondhassa: „én nem adtam senkinek semmit.4

Minden így történt. Az ügyes, tapintatos küldöttség mindent kiderített ; a szerződéseket eredetiben kézrekerítette. Az e. megyei törvényszék belatta, hogy itt a kánonok, kai aljas visszaélés követtetett el; belatta, hogy a kanonok szerint még a lelkésznőnek is tisztán, feddhetetlenül kell élni, mert különben a lelkész állását a lelkésznő is tarthatatlanná teheti s beszennyezheti; belatta, hogy a lelkésznő kötvénye a lelkészlakon kelvén, a lelkész vagyonanak rovására, ez annyi, mint ha azt a kötvényt a lelkész irta volna; belátta, hogy a lelkészt és nejét ily esetben külön személyeknek venni nem lehet, mert a lelkésznő ott kereste a férje javát, a hol a magáét, s mikor a maga személyére szerződött, mint Sz. P. neje, akkor az Sz. P. vagyonara s az Sz. P. javára és személyére is szerződött: ennélfogva az egyh. m. törvényszék a választast megsemmisítette, Sz. P.-t a választásból kirekesztette s megdorgáltatásra ítélte, a demecseri közbenjárókat pedig valasztói joguktól megfosztotta. Ez mind helyes; de nem elég. Nem ; mert a XVII. kánon ezt mondja : Jia valamely lelkész fizetéssel magának helyet koldul .... legalább egy év tartamára saját papi állomásától megfosztatik.4

— Valóban én nem értem", hogy az elharapózott korteskedések meggátlására, miért nem alkalmazta az e. megyei törvényszék azt a kánont, a melynek alapján ítéletét hozta, 56