Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-11 / 28. szám

ezekre tekintenek, ezeket követik. — így lassanként minden magasabb vágy, minden ideális törekvés kialszik a szívből, elhanyagoltaik a templomi buzgólkodás, kiapad a tiszta erkölcs csörgedező patakja, mértékletlenség rabjaivá, nem ritkán korcsmára kereső sybaritákká válnak a hitbuzgó ősök utódai. — Templomok, iskolák roskadoznak, tetőiket szétkuszálja a szélvész, ezekkel nem sokan törődnek ; de a korcsmaházak díszesen emelkednek községeinkben, pedig régen meg vagyon mondva, hogy „a mily arányban üresednek a templomok, oly arányban népesednek a börtönök*. Es úgy látszik, közel van az idő, s itt-ott talán mar be is következett, hogy eljön a „szőlőnek ura*, s a lelketlen munkasoktól elveszi szőlőjét, s azoknak adja azt, kik tartozásukat megadják, mikor alkalmatos ideje eljön. Minden törekvésünkkel arra kell hatnunk azért, szeretett lelkésztársak, hogy az ige erejével, a lelkesedés lángjával és a példa hatalmával megtörjük korunk zsarnokát: a hitközönyt s lángra gyujtsuk a hívekben az ősi vallásos buzgóságot, s kijavítsuk a tiszta erkölcsiség templomának bomladozó falait, mely nélkül valódi nagysag nem létezhetik. E végből múlhatatlanúl szükségünk leend a rég elhanyagolt egyházi fegyelem viszszaállítására, a mennyiben az korunk értelmi fejlettségével és míveitségével összeegyeztethető. A presbytereknek, mint a gyülekezet véneinek és atyáinak, szigorúan őrködniök kell a gyülekezet erkölcsi és szellemi jóléte felett. A tévedezőket, ingadozókat, erkölcskigunyolókat intés feddés, dorgálás által jó útra téríteni, a végkép megátalkodottakat a gyülekezetből ki is rekeszteni, a presbyteriumnak az evangéliumon nyugvó, ma is fennálló és senki által kétségbe nem vonható joga és kötelessége. — Szervezni kell a gyülekezeteket, felosztani a presbyterek között a családokat, kik a gondjaik ala bízottak körében előfordúlható erkölcsi bajokat, visszaéléseket a lelkészeknek bejelenteni tartozzanak. Egy eképen szervezett gyülekezet életén nem üthetnek oly fájó sebeket bizonyos terjeszkedni szerető felekezetek, mint az fájdalom, a közelebbi években egyh. megyénk némely Tisza-parti községeiben történt; nem teheti be veszélyes labat a protestantismusnak ama két ferde kinövése, a nazarenismus és baptismus, melyek épen a vallásos fegyelem hiányából merítik legbővebb táplálékukat. Szóval, mindent el kell követnünk közös erővel, hogy híveink ne vessék horgonyukat a földi iszap mélyébe, hanem oda erősítsék a kéklő ég magasságaba, hogy a jöhető viharokban csolnakunk szilardúl megallhasson. Szilárd meggyőződésem, hogy iidvös erkölcsi reform egyedül ezen az úton jöhet létre. A harmadik főbaj, melybe jószándéku törekvésem ütközni fog, a nevelés ügyének elhanyagolt állapota egyházmegyénkben. E baj különösen három főforrásra vihető vissza, u. m. először imént említett anyagi bajainkra, melynek következtében több egyház se illőleg díjazott tanítót nem tarthat, sem pedig iskoláját a kor és törvény szabta kívánalmak szerint be nem rendezheti ; másik a nevelés ügyének ellenőrzésére hivatott polgári és egyházi elöljáróságok léhasága, közönye, az ügygyei nem gondolasa ; harmadik magának a tanítótestület egy részének hanyagsága, tudatlansága s roszakarata. A mi az első bajt illeti, azon ez idő szerint gyökeresen segíteni vajmi nehezen lehet ; azonban a döbbentő baj némi enyhítésére szükségesnek látnám, hogy az a 8000 forint, mely évenként az államsegélyből a főiskolára visszatartatik, osztatnék ki évenként a nevelés terhei alatt roskadozó egyházaknak tisztán népiskolai célokra. Meg vagyok felőle győződve, hogy úgy a Főt. egyh. kerület, mint a főiskolai igazgatóság komolyabb gondolkodás után bele fog ebbe nyugodni, mert hasztalan építünk mi fellegekbe nyúló residentiákat, ha az az alap, mely azt időről-időre fenntartani hivatva van, következetesen pusztúl. Ha azon erek, melyeken keresztül különböző aranyokban az életfenntartás elemei a középponthoz csörgedeznek, kiszáradnak, a szív dobogásának meg kell szűnni. Ha egyházainkban a felekezeti népiskolák egymásután pusztáinak, hol fogjuk találni majdan azt az erőteljes nemzedéket, mely a főiskolának a jövőben múltjához méltó anyagi és szellemi táplálékot nyújthasson ? Minden bizonynyal komoly megfontolást érdemel ez a dolog, s teljesen hiszem, hogy ilynemű indítvány elébb-utóbb tétetni fog, melynek én annak idejében a legmelegebb támogatója leendek. A mi az elöljáróságok léhasagát illeti, a népnevelés ügyét illetőleg : erre nézve fogom tudni a módot, hogy az ilyenek szigorúan büntettessenek. A mi végre a léha, tudatlan, sőt roszakaratú tanítókra vonatkozik: ünnepélyesen kijelentem, hogy kérlelhetlen ostora leendek a rosz, hanyag tanítóknak; pusztúljanak e fenséges pályáról mindazok, kik annak gyalázatára válnak. — Ellenben gyámola, pártolója, s jutalmaztatója leendek mindazoknak, kik ezen a terhes, de magasztos pályán lelkiismeretesen sáfárkodnak. — Ugy tartom Nt. egyh. megye, hogy ezt kell tennem, ha kötelességemnek megfelelni akarok, ha a mostani vallásos és erkölcsi kötelmeiről nagyban megfelejtkezett közönség helyett hitben es erkölcsiségben megifjult nemzedéket, erőteljes protestáns nemzedéket nevelni akarunk. íme, Nt. egyh. megyei gyűlés, kitűztem a zászlót, felírtam arra ama nagy jelentőségű jelmondatokat. Azonban ki tudja, leszek-e képes eme zászlót csak egy néhány lépésre is előre vinni ? Ki tudja, nem roskadok-e össze annak súlya alatt a palya kezdetén ? Bizonynyal csak az tudhatja ezt, ki földi pályafutásunk határát kimérte. — íme, boldogúlt elődöm is oly sok jóakarattal, s az enyémnél bizonyosan nagyobb erővel I vette kezébe egyh. megyénk kormányát, s fájdalom, oly korán hallatszott hozzá a haza hívogató szózat. Lehet, hogy én is mihamar eltávozom azon az úton,