Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-18 / 3. szám

zett szabadság nevében fellépő álprófétákat, kik a megingatott társadalom reszkető mérlegén az egyensúlyt ugy akarják helyreállítani, hogy ledöntve mindent a mi szent, mi nemes ; tagadva a vallás, törvény, rend, va yyon, tekintély jogosultságát, a ledöntött, felforgatott társadalmi intézmények omladványain, e ledöntött romokat, a pusztítás tényeit akarják kiigazító, helyrehozó súlyúi tenni a társadalom ingó mérlegére. — Oh, higyétek el, Jézusnak hívei, gyújtogatok azok Isten s a történet előtt. Igaz, nem hangzik a tüzet jelző vészharang kongása a nemzet felett, de a csaták ágyudörgése, a felgyújtott falvakból menekülő lakosok jajkiáltasa, reszketve futó nők, gyermekek sikoltó szava, a csatákban elvér. zettek felett az árvák, özvegyek zokogó siralma, mind meg annyi rémes vészharang kongása . . félrevert harang ijesztő hangja. . . mi azt beszéli: ég a hon, ég a nemzet. Ti tudjátok, testvéreim az Úrban, hogy én szeretem a szabadsagot; népboldogítás, népfenség, világszabadság lelkem eszményképe ; a népjog, a tiszta szabadság kibontott zászlait megáldom, ha kell, alatta éltem áldozom .... de megfogom a tüzes kanócot, a veres zászlókat a lázitók kezében, letöröm azokat a sz. irás szavával: békesség tinektek.*) A gyújtó iiszkök fölé az evangéliumot teszem. A biblia a béke ! Hiaban mondja a rémuralom embere,""*) kinek emlékén a véres átok ül: „a forradalom benne van az evangéliumban^, hiában hajol meg ő Jézus nevénél, hiaban monda : „ó' a mi mesterünk* az evangelium a tiszta szabadság prófétája! Jézus nép. boldogító volt, Jézus szabadsagot hozott, szabadságot. . . de a béke által. .. Szeretitek, testvéreim a szabadságot Szeressétek a békét! Mert igaz, mit a nagy iró mond... sa béke csendes szabadság.**'"1

) Oh higyjétek el testvéreim, a népeket a jövő boldogság szigetéhez, a népnagyság édenébe nem a pusztítás szellemei, nem a vér, nem a rombolás munkái vezetik . . de a boldog jövőhöz a biztos átmeneti hidat a tarsadalom mélységeinek nyomora fölé . . munka . . . tudomány által a béke épiti fel. Békében van a nemzet életereje !* Ezen alapigazságot sz. írási idézetekkel s történeti igazságokkal tamogatja, felemlítvén a szerencsétlen Izrael népét, mely szétzilálva van a földtekén, mint Jehova oltarának szétszórt kövei; a bolygó zsidót, létjog s jövő nélkül, a mint száműzve vándorol s nyugalom nélkül hányatik a tarsadalom tengerén, mint pártjától eltaszított csónak, mely hullámok játéka lett. A Vespásián által felgyújtott Jeruzsálem égő langjainak egeket verő tüzéhez, az első szikrát, a rejtett tüzet, a gyújtó kanóc szálait meglelhetjük a varos pusztulása előtti évtizedekben, Izrael népének partoskodó szellemében; a békétlenség, egyenetlenség tusáiban, *) Járt. 20, 29 ; **) Marat; „ ***) Cicero. Meghatóan szép a kép, mit az „élő halottról vázol a ki él mégis ráborítva van a koporsófedél* ! »Egy élő halott áll lelkem előtt: egy nemzet, mely felkelni nem tud, melyet eltemetni nem képes az ellenerő. . . leveszem a tetszhalottról a koporsó födelét ... itt áll lelkem előtt a lengyel nemzet. Ne mondjátok, hogy Osztrolenka véres harcain, a szabadság szent légkörében magasan szálló lengyel sast az ellenség golyója lőtte szivén s ejtette a föld porába le ... . ne mondjátok, hogy az ellenség győzött akkor. Nem! nem! Győzött a párt' 1 viszály. A bukás sírjánál első gyászos sirásó : a nemzet egyenetlensége, pártoskodása volt, ama »tiltakozó* szellem s jog*), mely az országtanács terméből elment a harcmezőre, a csaták terveinek szálaiba belenyúlt s az ellenség kezébe adta a győzelem kulcsát.* A francia nemzet múltjából élethű vonásokkal ecsetelt példa után emigyen folytatja: ^Sokszor állt lángokban e hon, önfiai gyújtották fel ezt az egyenetlenség átkos üszkeivel. Ott van Sajó, Mohács, a Pontusparti sir. Vesztett csatákban ki vert meg minket ott ? Nem az ellen kardja, de saját bűnünk. Oh hányszor hagyta veszni magyar a magyart, oh kérdezzétek ott az elesett hősöket a sír alatt, kérdezzétek meg a nagy számüzottet, olvassátok a menekültek sírhalma előtt a kereszt mit beszél r azt, hogy nem az ellen vette ki kezünkből a kardot, de ... az árulás, a fegyvert s bukott zászlókat a pártviszály tette le.* Chrysostomus a hitéletre vonatkozó azon mondattételeinek sikeres és szentirásszerü feldolgozása után, hogy a hit formái felett dühösködjék a gyűlölség lelke, nem lehet annak hite rosz, a kinek élete jó uton folyt; s hogy, az igaz hit sem használ, ha az élet gonosz, áttér a második főrész tárgyalásába. S itt a keresettség minden szóhalmaza nélkül, követve lelkem sugallatat, elmondhatom szerzőnkről, hogy itt egész nemzeti prófétává szellemült, kin az Isten sz. lelke kivételes minőségben dicsőült meg, megajándékozván őt oly lelki fegyverrel, melyet hatalmasan forgat az élet sötétségeinek vezérei ellen, a lelki gonoszságokellen. »Oltsatok a tüzet, a könnyelmű fényűzés lángjait. A könnyelműség lang, mely észrevétlen, de biztosan emészt, felgyújtja, romokba hamvasztja a hazat, a csaladot. Ti a nyomortól féltitek a hazát! Én is latom azt! Látom felénk közeledni a nyomort . . . latom kezében a mi, felénk hoz : a koldusbotot, a fegyverek e legerősebbikétt latom, hogy a szegénység mint óriás polyp, átcsavarta magát a nemzet testén s vérét kiszívni, agyonszorítani latszik ezt. Nem a nyomortól féltem én e nemzetet, hanem a könnyelműségtől. Igaza van a haza jövőjén merengő s a jövőbe latnoki lélekkel betekintő nagy államférfimnak; »e nemzetet nem az ellenség ereje győzi le, de a sima szó, a hízelgés rejtett tőrszála fogja meg, nem vész buktatja el a népet, de a könnyelműség*. Nézzetek szét •) Veto.