Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-18 / 3. szám

testvéreim, hogyan pusztulunk, veszünk. . . . Igen pusz­tulunk, veszünk ! Marius sirva állt meg a birtokos osztály pusztulásának romjai felett ... a birtok pusztulásában a nemzet pusztulását sejtem, félem, siratom én. Igen, az eladott ház égő ház! Igaz, kigyódzó lángok nem törnek ki az eladóso­dott ház ablakán, a láng nem csap össze a tető fölött' s a templom tornyában a félrevert harang vészkongása nem hangzik borzasztón, rémesen: de higyjétek el, a tüzet hirdető vészharang kongásánál van még szomorúbb hang hazánk felett, a ház udvarán megütött dob hangja, az árverező dob ütése, mely nemcsak vészharang, de temetésre hivó csendités is ... . minden szava azt mondja, sir előtt állunk, temetésre megyünk, . . önsirunk előtt, öntemetésiinkre! „Oltsátok a tüzet! A vigyázó takarékosság, szá­mító okosság, munkássággal megelőzhetjük még a vész teljes kiütését*. Berzsenyi-féle erélylyel sujt a szónok lángostora , eme métely ostorozásánál: midőn mondja: könnyelmű ember, te elitéled a hazaárulót, lásd, az elpazárlott bir­tokok eladásakor, mindig egy életér van elvágva a nem­zet testében s az elvágott ereken a nemzet élete lassan elvérzend. A birtokos osztály haza a nemzeti szabadság s tarsadalmi magasb eszmék védvára volt évszázadok óta már, a könnyelmű pazarló a nemzeti szabadság ezen erődjeire dob tüzes iiszköt; átkos gyújtogató az, ki az ellenség előtt felgyújtja az elővédeket, nemzetiségünk szent várának könnyebb megostromlásához. Nem isme­ritek-e a setét elv igazságát: Jedd szegény nyé a nemzetet és — leigáztad azt!* Verjük meg mellünket. . . valljuk be, mi magyarok könnyelmii nép vagyunk! Mi nem birunk az amerikai vállalkozó munkás szellemével, nem az angol nép szá­mító okosságával, hideg nyugalmával, egyszerűségével, nem birunk a német nemzet munkaerejével, itélő tehet­ségével, mely a jövőbe lat. Mi keleti nép, könnyelmű nép vagyunk, mely csak a jelennek él s a jövőbe nem sze­ret tekinteni, s ha néha-néha oda bepillant is, ott is csak a biztató üres álomképeket: . . . alaptalan reménye­ket. . . a délibáb csaló alakjait látja elég könnyelműen. S itt az egyházi szónok biblicus bölcsességével melegen buzdítván a hallgatóságot a takarékosság arany­erényére, emigyen folytatja: »Vagy akarod nézni a bölcsek iratait, kik a vétkes könnyelműséggel szemben a takarékossagban s munkában találják s jelzik a társa­dalom s családi boldogság alapfeltételét ? Nézd, a római": ; ") bölcs azt mondja : „a takarékosság a jólétnek legbiztosabb forrása.* A nagy görög tudós**) ' azt mondá tanítványainak: »hogy, azon szomszédok példáját kövessék, a kik hasznos dolgokra költik pénzü­ket*. A nagy író***) igy int: ne bánj könnyelműn a pénz­zel, mert a pénz jellem /* *) Cicero. **) Socrates; ***) Bulver; Igen, a pénz jellem ! Pénzkérdés jellemkérdés sok­szor ; a pénz az ember jellemének fokmérője, a pénz elvesztegetése a jellem elvesztését is vonja maga után gyakran, mert igaz a sz. iras szava : gonoszra ingerel a szegénység*). Higyjétek el testvéreim, nagy igazságot mond ki a bölcs,**) midőn a takarékosságot a szabadság anyjának nevezi. Igaza van ! csak az anyagilag szilárdan álló független ember lehet jellemileg szabad. (Vége következik). Margócsy Kálmán. RÉGISÉGEK. A szepes-sárosi ev. agenda 1656-ból. Agenda Ouoad Conformitatem Ceremoniarum in Epperjessiensi Curia Coacta Synodi***) Anno 1656 dieb. 3 et 4. Julii communibus votis concinnata. 1. Az praedicatiok mindenkor az megh nem változ­tatót Augustay vallással és mi Eklesiankban kivétetet symbolumokkal, avagy vallástételekkel. 2. Az kisdedek templomban kereszteltessenek, ki­vévén az elkerülhetetlen szükségnek idejét. Vendégsé­gért és egyéb fényes készületekért avagy máshonnan hivattatandó komákért az keresztelkedés másod vagy harmadnapra ne halasztassék, komák — koma aszo­nyokkal edgyüt négynél többen ne hivattassanak, kivé­vén az Cassaiakot. Az keresztelésnek pedigh módgya és formája Ecclesiankban minden bűbájolás nélkül egyenlő légyen. 3. Részegek, nyilván való vétkekkel megferteztet­tek az Evangeliomi tudománynak ellenségi és meghve­tőy komájul az kereszteléshez ne bocsátassanak, mind­azonáltal ne legyen az a Religionak gyűlőlségéből. 4. Születvén az gyermek maga tartozzék az Apia személyében, vagy más által tuttára adni az Lelki-Tani­tónak, hogy megh kereszteltessék. Hazanal nem lévén az Apia, Attyafia, vagy szomszédgya vigye azt véghbe1 5. Az Úr Vacsorájának kiszolgáltatása az Augustay Valláson levő Ecclesiánkban szokot móddal és rendtar­tással vitessék véghhez minden papista és bálványozó ceremonyák nélkül. 6. Az cegéres Istentelenek, és a kiket a gonosz megh szállót, káromkodók, eszekben megbódultak, és kik az jó tudománt nem fogadgyák, vagy az lelki tanítónak intése után eleteket jobbítani nem akarják, és a tízesz­tendőn alol levő gyermekek az szent vacsorának elesére ne bocsátassanak. Az gyermekségből felserdült tudatlan *) Példab. 30. 8—9 ; **) Cicero ; ***) Ezen Synodus az 5 szab. kir. városokból (Lőcse, Kassa, Eperjes, Bártfa, K. Szeben) és a sárosmegyei városokból álló superin­tendentia gyűlése volt, melynek pecsétje a jelenlegi ev tiszai kerület levéltárában őriztetik. II J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom