Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-27 / 26. szám
évre halasztani. Ez ügyben rögtön nyilatkoztam, hogy a nehéz viszonyokra való hivatkozás indoka elvesztette alapját, s így az indítványozott kérelem elejtendő, mivel ő Főtisztelendősége ez ügyben írt levelében világosan és határozottan kijelenti, hogy fogadtatásánál és látogatásánál kerültessék minden ünnepélyesség s költekezés, a mely míg az egyháznak felesleges kiadást okozna, elvonná a canonica visitatió lényegétől magától a szükséges időt. De megragadta ez ügyben esperességi felügyelő urunk is a szót, kifejezvén, hogy ily kérelem intézése ellenkeznék úgy az illemmel, s vendégszeretetünkkel, mint esperességünk jó nevével. Ez indokoknál fogva az esp. gyűlés az indítványt nemcsak elejtette, sőt kimondta, hogy a jegyzőkönyvben nyoma se legyen ez ügy felhozatalának. De mindezek dacára a papi conferentia jegyzőkönyvének teljes közlésével mit tettél ? A mit az esperesség, az ő jegyzőkönyvében kihagyandónak ismert, nem vetted közleményedben irányadóul, de kitetted a világ elé az esperességünk méltóságának meg nem felelő indítványt, Mivel ezen eljárásod miatt, magamról következtetve, esperességünket szégyenletes helyzetbe juttatva látom, kénytelen vagyok kifejezni azon nézetemet, miszerint eljárasodat, azon esperességi gyűlés eljarásaval, egyházmegyénk jó nevével megegyeztethetőnek nem tartom. S nem tartom annal inkább, minthogy tudomásoddal van, hogy esperességünket egy néhai egyházi lap névtelen irkásza úgy is nyelvére vette, és rosszlelkűleg kürtölte, hogy a bányai egyházkerület esperességei között a mienk a legrendetlenebb, és ezt tette akkor, a midőn azon esperességben, a melynek ő tagja, azon időben vagy 5 egyházban háborúval felérő rendetlenkedés volt napirenden. Nekünk ily hiresztelések miatt, a nehéz viszonyok dacára is óhajtanunk kell a canonica visitatiót, hogyha esperességünk csakugyan rendetlen, azt a főpásztor bölcs intézkedéseivel szüntesse meg : ha pedig rágalom a hir, hogy ez esetben egyházias életünk fényre derítessék. Reménylem, hogy utó gondolkozás után jelen felszólalásomat indokoltnak fogod talalni, s hogy azért közöttünk „a szeretet soha el nem fogy4 . Irsán, 1880. évi junius hó 26-án. Láttam s helyeslem Foldváry Mihály, Margócsy József, esperességi felügy. pestmegyei ev. főesperes. RÉGISÉGEK. Jogfosztás és korlátolt vallás-szabadság. Annak bebizonyítására, hogy a Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi városnak a vallás-gyakorlat tekintetében gyakran más, leginkább kedvezőbb sorsa volt, mint a magyar ,regnum Marianum* alatt üdvözült protest. községeknek : még egy példát akarok felhozni. Tudjuk, hogy a soproni országgyűlésen 1681-ben nyert jogok a protestánsoktól 1691-ben megint elvétettek egy királyi leirat által, mely „Explanatio Leopoldiana® név alatt ismeretes. E szerint a soproni törvénycikkben megnevezett 22. u. n. ,articuláris templom4 szabad vallás-gyakorlata annyira megszoríttatott, hogy azon nép, mely nem tartozott „articuláris temploma-mai biró helységhez, egyenesen eltiltatott a vallás-gyakorlattól. Meghagyatott, hogy még az „articularis* helyeken is a protestánsok, különösen a mesteremberek és céhek tartozzanak a kath. ünnepeket megtartani és ünnepelni. Valami épület felállítása, mely protest. célnak szolgált volna, egyenesen megtiltatott. Csak az evang. földesuraknak volt szabad kápolnát vagy imaházat építeni, de csak is saját céljaikra és családtagjaik hasznalatára, melyből a földmivelő vagy szomszéd nép és a protest. lelkész ki voltak zárva, a földes úr maga kénytelenittetvén postillat olvasni és könyörgést tartani. Ezen nyomasztó allapot, minden enyhülés nélkül, több évekig tartott. Míg ezen jogfosztó rendelet mint sötét éj nehezedett a magyar protestánsokra, körülbelül ugyanazon időben, 1694-ben, a lengyel kormány több rendelete mint fénylő remény-csillag kelt ki az elzálogosított XIII szepesi varos egén. *) Lubomirszky, lengyel helytartó rendelete, mely altal a szabad vallas gyakorlat újra megengedtetik nekik, következő: Mindenkinek, különösen a lublói vár**) főnökének, a XIII város grófjanak és biróinak, valamint a lakosoknak tudomásara hozzuk, hogy az ő császári és királyi felsége az ágost. és helv. hitvallású lakosoknak Magyarországban az alkotmányosság nyomán nem csak a szabad vallás-gyakorlatot, de a jogot is megengedte, több helyen, mint Szepesben is, iskolakat és paplakokat felépíttetni.***) Azért mi is az 1682. és 1685-ben kibocsátott leiratokkal megegyezőleg megengedjük és rendeljük, hogy az agost. hitv. lakosok a XIII varosban szabad vallás-gyakorlatnak örüljenek és az isteni tisztelet megtartasa céljából magán házzal rendelkezzenek, melyet a lublói var főnöke fog kijelölni. Akaratunk, hogy főnökünk, a gróf és a bírók őrködjenek, nehogy az evangélikusok a szabad vallás-gyakorlatban és az isteni tiszteletre szánt hazak hasznalataban valaki altal háborgattassanak és akadalyoztassanak, ki azt merné, a büntetés terhe alá esik. Nem hiszszük azonban, hogy alattvalóink jóságunkkal visszaélni és a megtérés útját elhagyni fognak, remélvén, hogy annal szívesebben ke*) Ezen rendeleteket az eredetiek hiteles másolatai után fogom idézni és pedig latinból magyarra fordítva. **) Székhelye a &III város kormányzatának. ***) Tudva levő dolog, hogy csak papiron volt megengedve, valóságban döntő volt akkor az idézett, jogfosztó „Explanatio Leopoldiana".
