Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-27 / 26. szám

nak egymásután, nem is keresztyén, más felekezetűek, — más vallásúak — nem is közénk olvadásra kész liberális, közjóra szűkkeblű felekezetesség nélkül áldozni hajlandó, hanem a legorthodoxabb, emancipatio dacara tőlünk szigorúan elzárkózó zsidó kezekre — a magyarok altal bírt javak! S ha ez így megy rohamosan tovább, nem tudom hol talalandjuk fel magunkat? ha ennek a pusztulásnak egyházi érdekből, az egyházi terhek birtokra tabláztatásával, elejét venni nem törekszünk. Másik aggasztó körülmény, hogy a létérti erős küzdelem mar a köznépnél is studiumot csinál, a természetszerű szaporodás ellen, s ez által aztán a halálozások is napról-napra érezhetőbbé teszik az erőben fogyatkozást. Jelzem még azon sajnos körülményt is, hogy a tagosítások altal, tetemesen jobbitottaknak vélt egyházi hivatalok, igen sok helyen az adó teljes terhének viselésével, az egyházi szolgalmanyok végkép megszüntetésével, s végül a legeltetési jogtól eleséssel sújtatván, elgondolható, mily mérvű befektetésekre vannak kényszerítve, s több rendbeli cselédek s baromlegeltető szolga tartására utalva. Például csak egy par tehén s 3 par ló szamára — ha az őrizetért a tagbirtokon nem akar egy embert tartani — legeltetési jogot a földesuraktól, vagy nyomásos rendszerben gazdálkodó közönségtől, darabonkint 8—10 frton kénytelen vasarolni. S így merhetem kockáztatni azon állítást, miszerint a tagosítások, — legelő és réthiány s ebből folyó kellő marhaallomány bealhthatása nélkül — határozottan roszszabb allapotot idéztek elő a hajdani viszonyoknál. Hat még, ha a mezei rendőri kihágasokat is figyelembe veszszük: mily hátrányt szenved az a hivatalnok, kinek anyagi ereje, vagy lelki batorsaga hiányzik a vakmerő, szántszándékos kártételek megtorlására. Végül szükségesnek talalom hangoztatni azt, hogy nem annyira sajat, mint a szűkölködés erősebb nyűgében kinlódó paptarsaim szomorú helyzete iránti érdeklődésem ösztönzött szavam felemelésére. Vajha azért a világi elem, hatalmas karral felfogván az uj kor galyarab lelkészeinek ügyét, az élet tengerén biztosabban és könnyebben haladhatas végett kivenné az úr szolgáinak kezéből az emberfölötti erőt igénylő evezőt, s gőzerővel segítnék egyhazunk jobbjai, éltünk hajóját óhajtott révparthoz juttatni. Adja Isten ! hogy a merész eszme diadalának harcosai között lathassuk főpásztorainkat, főgondnokainkat és a főfelügyelő urakat! Adja Isten! hogy a velők megoszlásáig hatván szavok : »a kövekből is támaszthatnának Ábrahamnak fiakat!* Edes Ábrahám, e. m. t. biró ISKOLAÜGY. A sárospataki ref. főiskola szépészeti és műrégészeti muzeuma. [j A sárospataki főiskola egyiKe azon protestáns tanintézeteknek, melyek a kor igényeinek megfelelő taneszközökkel jól és bőven föl vannak szerelve. Könyvtára ritkítja párját az országban ; természettani- és természetrajzi muzeumai oly jól be vannak rendezve, hogy az azokban levő taneszközök altal a természettudományoknak még akadémiai tanítása is lehetővé van téve. S mindezen gyűjteményekhez járul egy olyan gyűjtemény, amely még eddig minálunk a szó szoros értelmében unikum, t. i. a szépészéti- és műrégészeti muzeum. A szépészeti muzeum alapítója Felméri Lajos, jelenleg kolozsvári egyetemi tanar volt, a kinek azonban a kezdet nehézségeivel küzdve meg kellett elégednie egyelőre azzal, hogy nehany kiválóbb képzőművészeti termék beszerzése altal aesthetikai előadásait az ifjúságra nézve élvezhetőbbé, gyümölcsözőbbé tegye. Bokor József, a muzeum jelenlegi őre ellenben mar a muzeum elé egyetemesebb, magasabb célokat tűzött ki s azoknak megvalósitasára mar eddig is annyit tett, hogy méltán nevezhetjük őt a muzeum második alapítojanak. Bokor a muzeum által a műízlést akarja a jelen és a jövő nemzedékben felkölteni s amennyiben muzeuma ebbeli rendeltetésének megfelelne, bizonyara hozza fog járulni a nálunk eddigelé oly annyira elhanyagolt képzőművészetek fölvirágoztatásahoz, mert szaporítani togja a műértő és muvásarló magyar emberek szamat. A napokban jelent meg a sárospataki szépészeti és műrégészeti muzeumról a jelentés, melynek adatai bizonyára örömmel fogjak eltölteni mindazokat, a kik a közművelődési ügyek iránt érdeklődéssel viseltetnek. Az említett muzeumba— mint a jelentésben olvassuk — eredetileg kizárólag képzőművészeti tárgyak vétettek föl, s csak a lefolyt tanévben helyeztettek el ott a főiskola egyéb gyűjteményeiben szétszórva volt műrégészeti és műipari tárgyak is, valamint az éremgyiijtemény. Az éremgyüjteményt a lefolyt tanévben báró Vay Béla, borsodmegyei főispán rendezte. A 3169 darabból álló gyűjtemény értéke báró Vay szamítása szerint 2990 frt 74 kr. A muzeum az elmúlt tanévben részint adományozás, részint vétel útján gyarapodott. Az adományozók közül különösen kiemelhetjük ifjú baró Vay Miklóst, a ki a képzőművészeti társulat több becses kiadványát, Hosszufalussy Gyulát, a ki egyptomi utazásaból hozott több érdekes tárgyat, a pesti kőszénbánya- és téglagyártársulatot, a mely számos altala produkált muipari cikket ajándékozott a múzeumnak. Vétel utján beszereztettek: a képzőművészeti társulat 1879. és 1880 ki kiadványai, Izsó Miklósnak négy szobra, számos metszet, photographia stb.