Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-27 / 26. szám

nek, dacára az esketésnél elkövetett és rosszaltatott eljárásnak, megkeresztelte a fiút, mielőtt én még megtudhattam volna, hogy ott gyermek született a háznál. Én természetesen megint bejelentettem a jogsértést. A szepesi közigazgatási tanács elrendelte ugyan, hogy én a keresztelést az én községem anyakönyvébe vezessem be, de a paraszt fejében azért megmaradt a szilárd meggyőződés, hogy a gyermek azon hitvalláshoz tartozik, melynek lelkészétől megkereszteltetett. Ilyen a mi vallás-szabadságunk és szentesített jogaink >:

>

békés* élvezete. Ha az említett esetek jogsértéseinket eléggé illustrálják, a következő esemény következtében éppen a gyakran idézett 53. t. c. az 1868. évről, a kath. clerus által már nem is létezőnek és tekintetbe nem veendőnek tekintetik. Ugyanis megint Keresztfalván a kath. Keresztfálvy Imre úr ev. nővel kelt össze, kitől ez évben március 15-én leánygyermeke született. Miután egy családtagtól ez esetről és a szándékról tudósíttattam, hogy ezen gyermeket is a kath. lelkész fogja megkeresztelni és hogy óvjam meg egyházam jogát, én a törvény idézésével tiltakoztam az ev. gyermek kath. lelkész általi keresztelés ellen. Mindennek dacára, a kath. lelkész májas 16-án megkeresztelte a gyermeket. Ő, kit az állam fizet, az állam törvényét lábbal tiporja. Mind ez, lehetne mondani, csak egy fanatikus, törvényszegő és lelkiismeretlen egyén hibája, a törvény maga egészben még is épségben fennáll a honpolgárok vallásos jogainak megóvására. De most jön csak a »fekete leves*, mely az egész törvényt illusoriussá teszi. Az én, a kath. lelkészhez benyújtott óvásomra t. i. egy hivatalos iratot kaptam ő tőle, hű fordításban ily szavakkal: »Egy püspöki körirat mondja: a törvény vegyes házasságok tekintetében a keresztelésre nézve semmit sem rendel. A szülék felszólítására a keresztelést végezhetjük és azt a felszólítást a keresztlevéllel együtt a lelkészi hivatalhoz küldjük. Lőcsén p. o. ily esetben a keresztlevél sem küldetik meg.* így állván a dolog tulajdonképen, már is felfüggesztetett ezen püspöki rendelet által az idézett törvény, hogy a fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak ^vallását követik, ha az ev. egyháznak törvényileg igért kis gyermek mindjárt az első életbe lépésnél a kathol. lelkész funktiója által különbség nélkül szerencséltetik meg. És ha, mint mondám, a keresztelés nem is dönt a hitvallás tekintetében a theologus és az egészen mívelt ember előtt, dönteni fog és számtalan visszaélésekre és lelki nyugtalanságra szolgáltat alkalmat ezerek meg ezerek előtt, kik azon szilárd meggyőződésben élnek, hogy a gyermek olyan hitvallású, milyen egyház lelkészétől megkereszteltetik. Tény az, hogy ha a vallásos törvények úgy értelmeztetnek, mint a püspöki idézetből kiderül, úgy a törvény tulajdonképeni célja egészen meghiusúl, a törvény maga illusoriussá lesz, a vallásos elnyomatások és jogsérelmek napirenden lesznek, míg a képviselők házában a tényleg fennálló ^vallás-szabadságról* sallangos beszédeket tartanak. A következmények nem fognak kimaradni. A ^regnum Marianum* arany korszaka ugy látszik bekövetkezik megint. Szepességben a XVI. században 150.000, a XVIII. században 70.000, most már csak 35.000 ember a protest.-vallás híve, úgy hogy ezen úton visszafelé haladva, nem fog száz év szükségeltetni, hogy a protestáns ember nyoma is eltűnjön azon földről, melyben a reformátió leghamarább és legmélyebb gyökeret vert. Kedvezőbbek-e másutt a viszonyok ? Alig hiszem! Ex ungue leonem! Weber Samu. Minden dolognak csak a kezdete nehéz. Közelebbi cikkemben a hivatalnokok nyomorúságára reform, egyházunkban hívtam fel a közfigyelmet, de úgy látom, az ágost. hitv. testvéreknél sem valami brillians a papok helyezete, sőt hajlandó vagyok azt hinni, hogy az unitárius atyafiak sem igen építkeztek úgy, mint lehetett vagy kellett volna. Azért, hogy tisztességesebb megélhetési alaphoz juthassunk, követve más pályák szolgáit, lássunk a dologhoz, míg nem késő. Petőfink szózatával mondom: „Talpra magyar ! itt az idő, most vagy soha !* Hallgatagságunkat már is, jó állapot miatti szívünk megkövéredettségének hajlandó a világ betudni; külön, ben is a nép alsóbb osztálya előtt oly ideális boldog a mi helyzetünk, miszerint azt hiszik, hogy még ma is lévén földtermékéből adózó, szántás-hordás-tűzifa-fuvarozásra kirendelhető jobbágysága a papnak, mi maradtunk, mi vagyunk igazi urak 1 Tagadhatlan, hogy pályánk szellemi tekintetben,