Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-20 / 25. szám
ISKOLAÜGY. Visszhang a , Baranyai levél * egyik részletére. E lapok 19. számában Morvay ura felső-bar. elim. közgyűléséről hosszabb levelet közölt, melynek utolsó részletében a tan. testület altal felterjesztett indítványokról is megemlékezik. Azon észrevételekre, melyekkel ez indítványokat kisérte, azok fontosságánál s a testület morális érdekeinél fogva, következő megjegyzéseink vannak: Hogy indítványaink túlszárnyalva vannak, s intézkedést azért nem igényelnek, ez nem cáfolat indítványaink ellen. Csak is akkor volna az, ha a tett intézkedések legalább lényegileg megfelelnének azon intentióknak, melyek fölterjesztéseinken átvonulnak. A haladás geniusa aligha gyászba nem öltöznék, ha a nemzetek és egyes társadalmi osztályok beléletében a kormányzást ily jellegű theoria szerint vezetnék. P. o. a népnevelés ügyre vonatkozólag a magyar törvényhozásban már történt intézkedés, tehát további intézkedés szükségessége többé mar fenn nem forog. Intézkedés szükségessége nem forog fenn oly dologban vagy ügyben, melynél az ujabb intézkedés által nem történhetik lényegileg változás. Hogy indítványaink elfogadasa esetén mennyiben történt volna eh. megyénk abnormis tanügyi viszonyaiban változás : csak az ujabb intézkedések életbe léptetése után lehetne határozottan megmondani. Ugy hisszük, hogy midőn a körlelkészekből álló tanügyi bizottság s a testület, mint a tanügy kül-és belviszonyainak megítélésére, egyes hiányok orvoslására állásánál fogva leghivatottabb két testület, egy és ugyanazon lényegű indítványokkal lép az ehm. közgyűlése elé ; úgy hisszük, hogy végig tekintve az egyházm. tanügyi viszonyain, mikor azon tapasztalatra jutunk, miszerint egy és ugyanazon administratió ala eső 76 iskolaban hetvenhat féle a kül- és belrendszer, s az egymástól fél vagy talan egy negyed óra távolságra eső iskolában a legellentétesebb eljárási módot követik; ugy hisszük, hogy mikor kezünkbe vesszük a megye kir. tanfelügyelőjének évi jelentését s a helvét hitv. iskolákra vonatkozó megszégyenítő véleményt leolvassuk ; mikor azt látjuk, hogy a megyében nemzetiségre való tekintet nélkül mindegyik felekezet megfeszített erővel működik, hogy iskolait kül- és belszervezetileg a kor színvonalára emelje: az intézkedés szükségessége nagyon is fenforogna. Mi a mi indítványaink intentiója? Hogy egyházm. tanügyi szervezetében legyen határozott rendszer és egység, és hogy erre vonatkozó intézkedéseink olyanok legyenek, melyek a tanügy intensiv fejlődését nem gátolják. Az egészséges tanügyi kormányzatnak e két kellékre kell támaszkodnia. Ha ezt nem teszi, az ebből keletkező nehézségek nyomasztó súlyát a tanitói testület mint az egyes intézkedések legközvetlenebb végrehajtó közege, érzi egész nagyságaban és másodszor annak hátrányait érzi azon tömeg szellemi és erkölcsi élete, melynek műveltségi forrása csarnokaul az elemi iskola létesíttetett. Nézzük csak mit akartunk mi ? Es hogy indítványaink jogosultsága még jobban kitűnjék, mondjuk meg miért akartuk mi ezt ? Akartuk, hogy a tanév kezdete egyházmegyei végzés alapján september első napjara tétessék. Ezzel kapcsolatban akartuk, hogy a közvizsgálatok, melyek egyházmegyénk tanügyi allapotanak és fejlődésének mérlegét kell hogy tüntessék elő, ne az év közepén, hanem annak végén tartassanak ; akartuk, hogy a tankötelesek confirmatiója a tanév befejezése, az iskolai kötelezettség betöltése utan történjék; óhajtottuk, hogy a tanügyi bizottságnak a körtanitók legyenek a tanitó -képviselők helyett rendes tagjai. Egyszóval oly intézkedéseket óhajtottunk, melyek a haladásra fektetett protestantismus szellemének s a modern paedagogia követelményeinek megfelelnek. Óhajtottuk azért, mert a ziláltság és rendezetlenség megbénít és gyümölcsféléimé tesz minden komolyabb törekvést és ügybuzgalmat. Nézzük csak milyenek a jelenlegi viszonyok. Az egyik iskola tanéve kezdődik septemberben, a másiké octóberben, a harmadiké áprilisban, a negyediké húsvétkor, az ötödiké pünkösdben stb. Micsoda chaosz ez ? Az egyik iskolaban vizsgálnak februarban, a masikban martiusban, a harmadikban áprilisban. Az egyik lelkész confirmal húsvétkor, a másik pünkösdben, másik uj kenyérosztáskor. Az egyik iskolaban egyik tankönyvet, a másikban a masodikat, a harmadikban ismét mast hasznainak. Itt ez a rendszer, amott egészen ellentétes, a harmadiknál meg épen semminő I sincs. Hol itt az egyöntetűség, öntudatosság, szabatosan körvonalzott cél, helyesen alkalmazott eszközök, mint a positiv sikernek nélkülözhetetlen factorai ? De azért mégis: »Intézkedés szükségessége fenn nem forog.4 Mi megtettünk részünkről egyel mást, amit a kötelesség parancsolt, s fontos missiónk megkövetel. Es meg fogunk tenni a jövőben is. Ha jóakaratú törekvésünk a felsőbbség részéről a positiv sikerhez múlhatatlanul szükséges morális támogatásra nem talál, a ki nem elégítő eredmény, a megbélyegző hivatalos jelentés fájdalommal tölt el bennünket, de lelkiismeretünk ítélőszéke előtt megtalalhatjuk az igazolást. Nem akarok hosszú lenni, vagy unalmassá válni, de a levél egyes tételeire a testület morális érdekeire ' való tekintetből múlhatlanul valaszolnom kell. Azt mondja Morvay úr : „Míg lesz felekezeti iskola, melyben par excellence egyháztagok képeztetnek, az ehm. testület a tanügyre nézve magának igen helyesen túlnyomó befolyást biztosit/ Egy más helyen pedig így ir : felekezeti oktatás természetes felügyelője maga az egyház, s magok az oktatást eszközölt egyedek saját maguk akarván e joggal élni, képtelenséget követelnek/
