Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-20 / 25. szám

Honnan olvasta ezt Morvay úr? A tanügyi biz. vonatkozó indítványukból ? Ily törekvés, ily intentió ott fel nem található. Ez ráfogás s félre magyarázása a testületi jóakaratból származó törekvésnek. Hiszen a felügyelet és ellenőrzés a tanügy belszervezetét, szellemi oldalát illetőleg a körvizsgálati intézmény által gyakoroltatik, itt pedig a tanítók, lelkészek egyaránt működnek közre. A külszervezetet és általában a tanügy egyetemét illető ellenőrzés és felügyelet az egyházmegyei közgyűlés kezébe van letéve. A tanügyi bizottság közvetítő közeg a tanügyi administratió megkönnnyitésére. Hogy bizonyos ügyekben, melyek leginkább a külszervezetre vonatkoznak, intézkedési joga van, azért még a tanítói karnak ép úgy nem felügyelő fóruma, mint a lelkészinek. Képtelenséget akkor követelnénk, ha az volna. Az anomalia ép abban van, hogy a tanítói testület szellemi működésének ellenőrzése közösen gyakoroltatik a lelkész és tanítói kar által, az administratió azon részénél pedig, melyben a tanítói testület szenvedőleges tényezőként nem szerepel : az utóbbi, ha nincs is kizárva, de aránytalanul van képviselve. Tessék a többi superintendentiak egyházmegyéinek tanügyi bizottsági szervezetét megtekinteni: az aránylagosság mindenütt fenn áll. És ez a tanügy fejlődésére való hátrány nélkül másként nem is lehet. Ami a „par excellence egyháztagok képzését* illeti: ilyet a modern paedagogia nem ismer. A népnevelésnek megvan a maga általános és speciális célja. Az első törekvése végokául felállítja az embert s törekszik azt nevelni, a másik a polgárt, s ezen fogalomhoz szabja nevelés-tanítási eljárását. A szerint, amint a rendelkezés kétféle. »Par excellence egyháztagképző elemi iskoláról, tehát olyanról, melyben katholikus, református vagy unitárius gyermekek, illetőleg felnőttek képeztetnének, ultramontanismus vagy elfogultság beszélhet. Ezt, kérjük magunkat jól megértetni, nem azért mondjuk, mintha a felekezeti oktatast azonosítani akarnók az általános állami neveléssel; vagy mintha, természetesen a mai viszonyok mellett a felekezeti felsőbbség felügyeleti jogát akarnok kérdésbe vonni, de a par excellence jelzőt az elemi népiskola helyesen körvonalozott célja föltétlenül kizárja. Igen is, az ehm. testület túlnyomó befolyást biztosíthat magának a tanügyre, de nem azért, mert >:>

par excellence* egyháztagok képeztetnek iskolajaban, hanem azon terhes anyagi aldozat fejében, melyet iskolájáért hoz. Mar most, ha megfordítjuk a tételt s azt állítjuk, hogy az egyes felekezetek hoznak iskolájukért oly terhes aldozatot, hogy >;

>

par excellence* egyháztagokat neveljenek : a tétel fejtetőre van allitva, mert az állam-hatalom első sorban megköveteli a népiskolák általános céljának megvalósítását. Nunc venio . . Nem méltóztatott Morvay úrnak érteni, hogy mit értek én személy és testület nélküli közös érdek alatt? Már nem tudom, hogy a megjegyzés az általam használt kifejezés alakjára vagy tartal mára vonatkozik-e, de akármelyikre, mindegyikre vála-I szolok. Kifejezésemet e helyett használtam : »a személy és testületi érdekre való tekintet nélküli közös érdekű ügynek tartom a népnevelés-ügy összes ágazatait.* Különben ez a felvilágosító megjegyzés nagyon is szalmacsépelés, hiszen a levelező sorainak minden kifejezése elárulja, hogy nagyon is tudja, mit értek én rövidített kitételem alatt. De még többet is árul el. Rendkívüli féltékenységet a hivatalos állásból folyó suprematia iránt. Mi rendkívül elfogultak volnánk, ha a lelkészi karnak magasabb képzettségét és iskoláztatását a tanítói karé felett kétségbe vonnók. A társadalmi életnek természetes következménye, hogy az egyesek, úgy mint társadalmi osztályok különösen, ha szorosabb érintkezésben s hivatalos összeköttetésben állanak egymással, mintegy ösztönszerűleg meghajolnak és némi alárendeltséget tanúsítanak a magasabb szellemi képzettséggel szemben. Ezen természetes következmény eredménye azon suprematia, melylyel a lelkészi kar a tanítói felett jelenleg még, nem tudom mily hosszú időtartamig bír. Amint a tan. testület a hajdani primitív képzettségi fokról progressive emelkedik felfelé : ez a kötelék bomlik, a viszony fogy. Amily bizonyos az, hogy a szellemi szabadságra jutott individuumra nézve nincs suprematia a vele egyformával szemben, a mily bizonyos, hogy ez az axióma áll a nemzetek egyetemét alkotó társadalmi osztályokra nézve is: ép oly bizonyos, hogy a tanítói testület úgy belsőleg mint külsőleg coordinált testület lesz a lelkészi mellett. Ezt épen a jelen korral szemben, a protestantismus jellege meg ís követeli. Ma még jogalapon all fenn a suprematia — természetesen testületet állítva testülettel szemben. Két szélsőség nyilatkozik úgy a lelkészi, mint a tanítói kar részéről. Az egyik a suprematiát azon körvonalakban és stádiumon akarja fenntartani, melyen az évtizedekkel ezelőtt alít. És hogy ezen törekvését sikerhez juttassa : a tanítói testülettel szemben a subordinatiót oly ügyekben is érezteti, melyek közös érdekű ügyek levén, a suprematia lényegén és körvonalán kívül esnek. íme p. o. a felső bors. helv. hitv. egyházmegye a tanügyi bizottságba csak is azon két egyént veszi fel, kik a tanítói te tületnek képviselői. Először is a tanügy oly közérdekű, melynél a suprematiát éreztetni kimondhatlan elfogultság. Nekünk az a lelkészi suprematia — nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk — egyáltalában nincs terhünkre. Elismerjük -— a szélsőséggel szemben jogosultságát, de felháborodik a lelkünk, midőn azt úgy erőszakolják, előtérbe tolják, hogy a legégetőbb vallási — igen, mert a mi egyházunk sziklaalapja a felvilágosodás és műveltségben van lerakva — és állami kérdést képesek aldozatul hozni. Mit csinál az a tanügyi bizottság ? Gondoskodik arról, hogy egyházmegyénk tanügye folytonos fejlődés és emelkedés mellett a kor színvonalán maradjon. Hogy ez.t tehesse, figyelemmel kell kisérnie a modern pedagógia terén meg-megujuló fontosabb mozzanatokat és