Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

szitkokat kezd szórni. Akadt neki is bőven hallgató | közönsége, úgyannyira, hogy az első szónokot már-mar alig hallgatta valaki, midőn egyszer csak emitt megzendül az ének, s az ujdonsult szónok, — mint Arany Hatvanijában az ördög, — pusztúlt, mert a hallgatósagnak nem kellett. Az angol népszellem ezen sajatságos nyilvánulása a vallás dolgában, az idegen szemlélő előtt igazán újszerű és érdekes. Az angol, mint minden dologban, úgy a vallás tekintetében is, nem tűr idegen befolyást, mindent a maga módja szerint, angolosan tesz. Ez angolosan tett dolgok között van természetesen olyan is, a mi bizony nem dicséretes. így például, — hogy csak egyet említsek, — sehol másutt, mint Angliában, nem kénytelen az ember oly gyakran szemlélni azon visszatetsző látványt, melyet — mar az ünnep délutánján — palinkától fölhevült nők tanca nyújt a varosok utcain szerteszét. — Ez azután nagyon is ellenkezik az olyanannyira híres angol vallasossag szigorusagaval, s csak azt mutatja, hogy bizony tökéletes allapotok seholsem léteznek, s hogy mindenütt van javítni való. Az ilyen látványok szemlélete utan valóban szükség volt, hogy valami szebb utan nézzek. Meg is találtam ezt a Westminsteri egyhazban. A díszes templom, az angolok e Pantheona büszkén emelkedik a magasba a hasonhthatlanúl nagyszerű parliament-épület tőszomszédságában. A templom belseje sok kincset rejt magaban, de mindezeknél drágább az angolnak azt tudnia, hogy Brittannia királyai s nagy emberei közül igen sokan itt alusszak a boldogok almat. Ott bolyongtam én is az ékes síremlékek között, s olvastam azok feliratait, olvastam az elhánytak érdemeit. Egy síremléknél hosszasabban időztem, mert felirata igen szép volt, s azt mondotta, hogy az az ember, a ki itt nyugszik, azért élt egykor, hogy nagy tudomanyaval az Istent dicsőítse s az embert boldogítsa, s mint ilyen valóban »humani generis decus" ő: Isaacus Newton, Eques Auratus. Krupecz István. I RODALOM. „Tátrai Emlékek," zongorara szerzé és a magyar Karpat-egyletnek ajanlja Egner Adolf. (Kapható a szerzőnél Iglón. Ara 2 frt.) A magyarorszagi Karpat-egylet működése évről-évre fokozodik, s minden tekintetben nagyobb tert hódit. Kezdetben leginkább a touristák igényeit es szükségleteit igyekezett kielégíteni ; aprankent a természet-vizsgálók és geológok érdeklődéseit is felköltötte : jelenleg oda jutott, hogy a művészek figyelmet is kezdi a M. Tatra felé irányozni. A tajképirók mar több rendbeli sikerült munkaval örvendeztették meg a természet szépségei iránt fogékony közönséget, ámbár meg kell vallani, hogy e téren még csak gyenge tapogatódzó kezdetekkel állunk szemben. Most mar a zenészetileg hangolt keblűek is kezdik érezni azon termékenyítő hatast, melyet a Magas-Tatra tisztelőire gyakorol. Ezeknek leghőbbjei közé tartortozik Egner Adolf\ az iglói áll. t. képezde zenetanára is, a ki évek sorján át a Magas-Tátra felé zarándokolt és bajait mindjobban átérteni és átérezni tanúlta. Lelki éleményei, kedély állapotai hangokban kerestek és leltek kifejezést így keletkezett a fennírt munka, a mely a következő öt zeneszerzeményt foglalja magában : Csónakázás a Csorbái tavon. 2. A Tengerszem csúcson. 3. Búcsú Tátrafüredtől. 4. Emlékezés a Lucsionai fürdőre. 5. Holdvilágos éjjel a Halastónál. Ha ezen szerzeményeket jellemezni és röviden osztályozni akarjuk, ezt azzal tehetjük : hogy azok tájképfestmények hangokban az alpesi természeti szépségnek hangokban visszatükröztetése. A szerzemények mind a műértőknél, mind a zenekedvelőknél a legnyájasabb fogadásban fognak részesülni, mert a szerzőnek nagy mértékben sikerült azon hangulatot, a mely a dallamoknak életet adott, a hallóban is felkölteni. Ennél kedvezőbb ítéletet pedig nem is mondhatni egy zeneszerzeményről, miután ennek egész lényege és célja épen hangulatkeltés. A szakértőt különösen azon körülmény fogja megnyerni, hogy a szerzemények dispositiója ép oly átlátszó, a milyen valtozatos az egyesrészek, úgymint az egyes szerzemények tartalma, A mellett a feltevés mindig nemesen egyszerű, úgy hogy a középszerű gyakorlottsagú zongorajátszó is csakhamar túl esik az első eljátszás nehézségein. Egy szóval, olyan munka az, a melyet mint hazai terméket a legnagyobb örömmel üdvözlünk, és a melynek már ezen körülménynél fogva is a legnagyobb elterjedést kívánunk. Hiszen hogyan valhatnék nálunk is szambavehető, virágzóbb zenei irodalom lehetségessé, ha csak a külföldit pártoljuk, a hazait pedig, ha a legmelegebb felkarolást érdemelne is, hideg közönynyel fogadjuk ? A fennirt szerzemények a meleg felkarolásra mindenképen érdemesek, annyival is inkább, miután a szerző a tiszta jövedelem nagy részét a Magyarorszagi Karpat-egyletnek ajánlotta fel. A füzet kiallitasa pedig olyan díszes, hogy valóban ritkítja párját. A papiros erős velin, a címlap különösen díszes, a fennirt öt M.Tatrabeli tájképet tüntetvén fel; míg a közepét magának az egész Tátrának latképe ékesíti. A 24 lapra terjedő füzet így mar külsőleg is kedves emlék a Tátrára ; az elegáns kiállítás mellett ara igazán csekélynek mondható (2 frt.), a mi szerényebb viszonyok közt élő zongorázónak is lehetségessé teszi megszerzését. És így teljes szívből kívánjuk, hogy az oly szép és becses első füzetet nemsokara egy második kövesse. Dr. Emericy Géza. Építsük meg az úr házának romlásait. Alkalmi templomi beszéd, melyet a sz. udvarhelyi ev. ref. templom s torony nagymérvű kijavítása után elmondott a sz. udvarhelyi ev. ref. templomban 1879 október 19-én Zajzon Ferenc, helybeli ev. ref. pap. Ara 10 kr. A jövedelem egy újonnan állítandó orgona alapjahoz van felajánlva.