Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

telesség is. Ezen nézet előbb vitele tekintetéből is, szívem mélyéből üdvözlöm a tanitói értekezleteket, hol kölcsönös eszmecseré által még a gyengék is erősekké, az erősek pedig még erősebbekké válhatnak s kell hogy váljanak. Igen ! Mert az ily tanitói összejövetelünket illető­leg értekezletünket tartom egyedül illetékesnek arra, hogy míg egy részről a tantárgyak kezelésére nézve eszméket váltunk, más részt, minden ügyes bajos dol­gunkat egymásközt megvitatva, annak orvoslatát is keressük. Igaz, hogy jelen kezdő korszakában, még sok gyengesége lehet és van összejövetelünknek ; de jött e létre valami egyszerre teljes tökéletességben és nagy­ságban ! Azért pályatársaim, küzdjünk bátran a kezdet nehézségével, csak előre! A siker nem maradhat el! — Jelen értekezletünket is e tudatban van szerencsém ezennel megnyitni.® E megnyitó után — szokás szerint — legelsőben is a mult évi jegyzőkönyvek olvastattak fel, melyek közül a köríinkbeli hitelesíttetett ; mig a testvér csáthi és miskolci körök jegyzökönyvei tudomásul vétettek. Hasonlókép az egyetemes értekezlet jegyzőkönyve is felolvastatván, mig egy részről tudomásul vétetett ; addig más részt körünket is véleményadásra felhivó pontjaira tettük meg nyilatkozatunkat. így — Az alsóborsódi egyházmegyében létesítendő ének­lőkarra nézve oda nyilatkozott körünk, hogy az a terv­ben levő mód szerént kivihetlen. — Továbbá a „Magyarországi tanitóegyletek szövetségének alap­szabalyai® — miután az már előre is köröztetve volt — újra felolvastattak némi részben. — Erre nézve körünk a belépést indítványozta. Ezután két rendbeli irott munka olvastatott fel. Egyik a „fanemesítésről® Tóth Imre makiári tanítótól. A másik „módszertani előadás a körtefáról* pár­beszédben gyermek és tanitó altal. — Ugyancsak Tóth Imre makiári tanítótól. Mindkét munkáról dicsérettel nyilatkozott az érte­kezlet. Az értekezletre menő tanitó részére sok helyen ki nem állított fuvarra nézve — a bejelentett panaszok kö­vetkeztében — újra szóba hozatott, hogy miképen le­hetne e bajon segíteni ? Országos törvényünk e kötelesség teljesítését a községekre világosan parancsolja. (XXXVIII. t. c. 147 §.) Mig ugyancsak az alsóborsodi egyházmegye 1877. ápril 17—18 napjai Atanyban tartott közgyűlése jegyzőköny­vének 29. sz. így szól: „E. megyei székünk a népiskolai törvényben is rendelt fuvar vagy fuvarbérreli segélyezé­sére az egyházakat kivétel nélkül kötelezi.® S mind ezen törvény és határozat mellett is több helyen még ma sem állítják ki a szükséges fuvart. A tanítót az egyház a községhez, — a község pedig az egyházhoz, utalja; mig végre sem egyik-, sem másiktól nem nyervén segélyt, vagy elmarad az értekezletről, vagy pedig saját erszényéből kell fedezni a fuvarbért. Jövő értekezlet helyéül Mező-Keresztes tűzetett ki, melyen gyakorlati előadás tartasára önként ajánl­koztak Szabó József vatai, Sipos Zsigmond zsérai tanítók. Végre a jelen volt tagoknak, valamint a gyakor­lati előadás és az értekezlet folyama alatt is jelen volt vendégeknek ügybuzgalmáért szíves köszönetet mondva az elnök, az értekezletet bezárta. Ennek végeztével közebéd tartatott, melyen a jelen volt tagok, egy forint fizetésért láttattak el. Hagymást Pál, körelnök. TARCA. A Brahmo Szamads legújabb története Indiában. Az indiai reformmozgalmakról, a Brahmo Sza­madsról már többször volt tudósítás közölve a Prot. P3gyh. és Isk. Lap hasábjain. Ugy hisszük, nem lesz érdektelen az olvasó közönség előtt a Brahmo Szamads ujabb viszonyainak ismertetése sem. — Itt közöljük ezt Hönesz Kr. rajza után: (Prot. Kirchenz. Nr. 28. 1879). A mozgalom külnövekedése az utóbbi időkben igen mérsékelt volt. Igaz, hogy minden évben alakultak uj Brahmo egyletek India különböző vidékein; de itt­ott meg is szűntek akár a közöny, akár a tagok kevés száma miatt. Azon egyletek szama, melyek saját gyülekezeti házzal (Mandir) birtak, nem igen haladja meg a harmincat. A mi a tagok tevékenységét illeti, ez minden évben gazdag volt irodalmi termékek­ben, ezek közül azonban egy sem emelkedett kiváló jelentőségre. A gyakorlati újításokra irányult tevékeny­ség sem dicsekedhetett különös eredménynyel, sőt a brahmo elemiiskolák részben elveszték a kormány támo­gatását. Másrészről a gyülekezetek csekély anyagi tehet­ségeik dacára is hiven közreműködtek az éhség enyhí­tésére irányult törekvéseknél. Már a régebbi tudósításokból is kiviláglott, hogy az egyház vezetője Tsunder-Szen mind jobban egy bizonyos mystico-asketikus irány felé hajol. Ezen irányt egyre szilárdította azon viszony, melyben Szen és ba­rátjai a Visnu tisztelők mystikus felekezetével állottak. Mig ugyanis előbb a brahmo irodalom, a vallási eszmék jelzésénél örömest hasznalta a keresztyén- és bibliai terminológiát, most mindig jobban törekedett egy ön­álló, nemzeti irányt megalkotni. A keresztyénség felett kissé hidegen ítéltek, s teljesen identifikálták orthodox alakzatával. A katholicismusban is sokkal több dicsé­retre méltót találtak, mint az orthodox protestantismus­ban. A megpróbáltatásoknak egész sora, — irja az

Next

/
Oldalképek
Tartalom